2012. december 27., csütörtök

kis karácsony.

A korábbi évekhez képest idén szűkebb körben zajlott a karácsonyozás. Krisztáék Félegyházára utaztak, így a Szentestét Anyuval és Papával töltöttük hármasban. Persze aznap délután még meglátogattuk a Mamát is, másnap pedig Gáborék jöttek át hozzánk vendégségbe, szóval így is voltunk elegen. A fát most is korábban, már 24-e előtt feldíszítettük, tekintettel arra, hogy én nem csodálhatom olyan sokáig. Az igazi fát, amiről nem vagyok hajlandó lemondani. A család nagy része idén műfenyőt újított be, ami persze, nagyon jó, mert nem hullatja a tüskéit, nem hal meg egy ártatlan fácska a karácsonyi felhajtás eredményeként, de mégis, egy műfenyőnek nincs illata, nem lehet beleszagolni az ágai közé újra és újra, és érezni azt az igazi, évek óta hamisítatlan fenyőillatot. Ha már ilyen nyamvadt időjárás van (szinte tavasz), legalább a fenyő legyen a régi. Ezen az apróbb változáson, hogy a Szentestét itthon töltöttük, tulajdonképpen minden maradt a régiben, csillagszórót és gyertyákat gyújtunk, kivilágítjuk a karácsonyfát, belemarkolok a szaloncukros kosárba, ha elmegyek mellette, karácsonyi dalokat dudorászok (ez kisKolos kedvenc új szava, múltkor kérdeztem tőle, hogy mit dudorászik, öt percig ezen a szón röhögött) és reggelire mákos bejglit eszek. Illetve bejglis mákot.

via Pinterest

2012. december 25., kedd

visual inspiration. # 02


Az ünnep előtt és alatt karácsonyi zenéket hallgatni (vagy játszani zongorán és furulyán [hol Kolos harmonika kíséretével, hol kisKolos éneklésével együtt]). Jöhet Csajkovszkijtól a Diótörő, Diana Krall, Frank Sinatra, Beatles vagy a jó öreg, bakeliten szinte mindenki által ismert Csendes éj.

2012. december 23., vasárnap

az élet apró örömei. # 14


  • Karafiáth Orsolya felolvasóestje az Akváriumban. Ocelotmintás ruha, paróka – pont ezt vártam.
  •  Malkóval hazavonatozni Keszthelyre. Jó újra itthon lenni.
  • A szobámban várt rám a Mikulás ajándéka, amit így utólag leltem meg.
  • Takács Nóra gyömbéres-citromos-mézes itala. Anyut meggyógyítja, engem erőssé tesz a betegség ellen.
  • Hóesés.
  • Készülődés: karácsonyi zenék, díszítés, süti sütés, fenyőillat.

2012. december 21., péntek

Diótörő - végre!

Tegnap végre eljött az az este, amire hm... talán körülbelül 15 éve várok. Nagyjából 6 éves lehettem, amikor egy nyamvadt betegség ledöntött a lábamról és ki kellett hagynom A diótörőt az Operában. Pár éve pedig az a szerencsétlenség ért évről évre, hogy elkapkodták előlem a jegyeket. Idén szemfülesebb voltam valamivel, bár így is csak a kakasülőre tudtam jegyet venni, de legalább ott voltunk. Kolossal mentem, szépen kiöltözve, s a kakasülő helyett hamarosan az egyik oszlop mellől tudtuk nézni az előadást, igaz, hogy állva, de legalább láttunk mindent. Gyönyörű volt a díszlet, a balerinák tütüje, a zene (amit már rongyosra hallgattam előtte, s Kolossal is egyfolytában azt dúdolgattuk a megelőző napokban). Karácsonyra hangolódásra tökéletes volt, és nem hiszem, hogy van ezek után olyan kislány, aki ne akarna balerina lenni. Csak magamból indulok ki.

via Pinterest

2012. december 17., hétfő

heti mottó. # 02


(Fordítás: Nem lehet minden nap jó nap, de minden napban van valami jó.)

via Pinterest

visual inspiration. # 01


Szerencsére Kolos és én is nagyon szeretünk olvasni, a legjobb, amikor ezt együtt tesszük.

2012. december 14., péntek

az élet apró örömei. # 13


  • batucada próba a Dürer Stúdióban.
  • karácsonyi novellák és versek.
  • papír hópelyhek az ablakomon.
  • piros rúzs.
  • gyömbéres citromkrémes bonbon készítése Guszti szülinapjára. slow food a javából.
  • szláv karácsony az ELTE-n. szerb pálinka, szerb csoki, macedón diós finomság, burek, turbofolk, kolo a folyosón és a tablónk a csoportról.
(fordítás: egy nap minden jobb lesz majd, de addig is itt egy rajz egy cicáról.)

2012. december 11., kedd

olvasónapló # 06 - Andrea Kettenmann: Frida Kahlo

Nemrég megnéztem a Frida című filmet Salma Hayekkel a főszerepben. A híres mexikói festőnő élete annyira magával ragadott, hogy még inkább el akartam merülni benne, így elolvastam a Taschen kiadó által megjelentetett életrajzi könyvet, telis-tele Frida gyönyörű festményeivel. A művész élete tragikus, még kamaszkorában buszbalesetet szenved. Sérüléseit élete végéig magában hordozza, még gyermeket sem tud világra hozni sérült gerince miatt. Beleszeret a híres festőbe, Diego Riveraba, aki később a férjeként okoz neki már előre is tudható csalódásokat, a férfi ugyanis nagy szoknyapecér hírében áll. Frida lánytestvérével is megcsalja, s a festőnőnél ekkor telik be a pohár. A válás után azonban újra egymásra találnak, ám Frida korai halála véget vet furcsa párosuknak. A tragédiákkal teli élet mellett Frida csodálatos festményeket hagy maga után, legtöbbjük saját magát ábrázolja, hol mexikói népviseletben, hol apró, törékeny nőként a hatalmas Rivera mellett, hol pedig kórházi ágyon szenvedve.

via Pinterest

2012. december 7., péntek

olvasónapló # 05 - Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei

A kortárs japán irodalom után még maradtam egy kicsit keleten, ezúttal napjaink népszerű orosz írónőjének, Ljudmila Ulickaja-nak egy könyvét választottam. Szeretem az olyan könyveket, amelyek egy családfa ábrájával indulnak, mintegy segítséget nyújtva az olvasás közben (Grecsótól már olvastam ilyen könyvet), ha már végképp elveszünk a "ki kinek a kicsodája" rengetegében. Médea népes családja, "gyermekei" találhatók az ábrán, akiknek nagy része Médeánál és annak házában találja meg a nyugalom kis szigetét. Médea özvegyasszony, aki egyedül él, s gyermeke nem lévén, testvérei és azok leszármazottai adják meg számára az anyai örömöket és bánatokat. Médea egyúttal főszereplő is, ám a történet nem csak róla szól, sőt, körülbelül ugyanannyit tudunk meg róla, mint a mű többi szereplőjéről. Egy más világ, görög temperamentum szemtanúi lehetünk, ahol a családtagok minden egyes apró félrelépését, szerelembe esését, öngyilkosságát követhetjük végig. 

2012. december 4., kedd

itt a tél!

Végre itt a tél. S hogy ez miért is jó?


  • Finom, forró teát lehet kortyolgatni. Néha forrócsokit, forralt bort, meleg kakaót. A lényeg, hogy melengető legyen.
  • Ilyenkor esik igazán jól a kádban fürdőzés, közben lehet gyertyákat gyújtani, arcpakolást kenni, relaxálni.
  • Szauna! Nyáron is lehetne, de akkor jobb a strandon és napon izzadni, ilyenkor a hidegben pedig ott a jó kis finn találmány.
  • Néha esik a hó. Ma például esett, bár nem maradt meg. Ám ha megmarad, akkor nincs jobb a hógolyógyúrásnál és a szánkózásnál. Régen építettem már hóembert, ez a tél pont megfelelő lesz rá.
  • Kicsit még odébb van, de ha minden jól megy, a Balaton is befagy, és akkor fel a korcsolyát és lehet is száguldozni, néha pedig megállni és a termoszból kortyolgatni a mézes teát.
  • Fahéj, narancs, méz, szegfűszeg, fenyőfa - igazi karácsonyi illatokat adó dolgok.
  • Meleg és puha takaróba bújás.
  • Gyertyagyújtás - nemcsak az adventi vasárnapokon, hanem amúgy is. 
  • Sült alma, sütemények.
  • Karácsonyi, téli dekoráció - minden, ami fényt ad, ami havas-mikulásos-hóemberes-angyalkás.

egy kis színházi kultúra.

Pénteken Kolossal színházban jártunk, az Országút Pinceszínház Csáth Géza Horváték című drámájából készült előadását néztük meg. Egy volt Schola-s csoporttársam szerepelt a darabban, az ő invitálására mentünk el. Tele volt a nézőtér, az előadás pedig tetszett mindkettőnknek. Amatőr társulat volt, de egész jól játszottak, látszott rajtuk, hogy szeretik csinálni, még a kissé szerényebb díszletek és körülmények ellenére is. Szünetben szendvicset ettünk és szörpöt ittunk a büfében, nagyon hangulatos volt, egyszerű, de nagyszerű. Máskor is megyünk még, ha lesz újabb darab a repertoárban.

2012. november 25., vasárnap

olvasónapló # 04 - Polcz Alaine: Leányregény

Első könyvemet olvastam el Polcz Alaine-től, a híres író- és pszichológusnőtől. A Leányregény egy rövid, sóhajtásnyi regény, amely olyan, hogy egyszerűen nem lehet letenni, és még olvasná tovább az ember, de sajnos véget ér az elbeszélő utazása. A történetmesélő a Fekete-tengerhez utazik, egyrészt testvérét látogatja meg a szállodában, ahol dolgozik, másrészt maga is élvezi a tengerpartot, a csodás kilátást az apartmanból. Az ott töltött idő alatt megismerkedik, összebarátkozik a személyzet néhány tagjával, akik mind felnéznek rá, tanácsokat kérnek tőle, és egy kicsit irigylik az ő szemükben fényűzőnek tűnő életét. A nő persze szívesen segít, mind a cserekereskedelemben, amit a szálló alkalmazottai folytatnak, mind pedig a kusza szerelmi szálak szétbogozásában. A mű az útnak indulással kezdődik, és a hazautazással fejeződik be, ám részemről biztos, hogy követni fogom az írónőt még sok-sok művén keresztül.

via Pinterest

2012. november 23., péntek

zeleni zub, avagy szerbes csoporttali.

Kisebbfajta "osztálytalálkozót" kerekítettünk ma volt szerbes csoporttársaimmal. Nagyon régen találkoztam már velük, így amikor Sárival véletlenül összefutottam, meg is beszéltük, hogy sürgősen egyeztetni kell egy időpontot. A választás a mai napra esett, Enikővel és Krisztivel elsőként bementünk régi tanszékükre nosztalgiázni. Miután megnéztük a lecserélt névtáblát és azt a kopott kanapét, amin oly sokat várakoztunk, a Könyvtár Klubba ültünk be, ami szintén egy szép emlék, hiszen néha ott voltak megtartva a szerb órák. Megbeszéltük, hogy kivel mi történt az utóbbi időben, iszogattunk, majd kicsit később Sári is csatlakozott hozzánk. Nem teljes létszámban ugyan, de jó volt egyet összeülni, legalább fény derült egy-két dologra, mint például, hogy Attila apuka lett lassan már egy éve, és hogy a Srbija blog eszementebb már nem is lehetne.

olvasónapló # 03 - Stephen King: Duma Key

Stephen Kinget ezidáig olyan szinten ismertem, hogy láttam néhány, a művei alapján készült filmet, valamint mind otthon, mind a Kolosnál fellelhető egy-két könyve. Nemrég azonban nemcsak a könyv gerincét nézegettem, hanem le is vettem azt a polcról. A Duma Key című elég vaskos kötetre esett a választásom, utólag be kell vallanom, hogy kezdhettem volna mással is. A több száz oldalas mű első háromnegyede egy szimpla regény, semmi félelem és borzongás, ahogy azt a borítótól és magától Stephen Kingtől elvárnám. Az utolsó, nagyjából száz oldal rejtett némi izgalmat, de az se volt az igazi. A történet egy balesetet szenvedett építési vállalkozóról, Edgar Freemantle-ről szól, aki fél karjával és elváltan úgy dönt, hogy a floridai tengerparton, Duma Key-n próbál felépülni és új életet kezdeni. Megismerkedik kedves szomszédaival, az idős Elizabeth-tel és az őt gondozó Wireman-nel. Telnek-múlnak a hónapok, Edgar állapota kissé javul, ám elvesztett karját még mindig "érzi". A tengerparti gyógyséták mellett új szenvedélye lesz, elkezd rajzolni és festeni. Művei annyira jól sikerülnek, hogy egy közeli galéria kiállítást is rendez belőlük. A képeknek azonban  különleges tulajdonságuk van: képesek valóra váltani azt, amit ábrázolnak.

via Pinterest

2012. november 19., hétfő

hajóztunk!

A jobb később, mint soha elv alapján ma úgy döntöttünk Kolossal, hogy végre kipróbáljuk a bkv hajót. Már mindketten utaztunk hajóval korábban, folyón, tavon, tengeren is, de együtt még soha. Már régóta igénybe vehető a fővárosnak ez a közlekedési formája, ám eddig valamiért mindig elhalasztottuk. De ezen a mai borongós, őszi délutánon végre elszántuk magunkat, elutaztunk a Népfürdő utcáig, hogy ott szálljunk fel a hajóra. Hétköznap és rossz idő lévén az utaslétszám az út teljes hosszán az öt főt érte el, úgyhogy onnan nézelődtünk, ahonnan csak akartunk. Fel- és leszálló utas híján azonban minden kikötőnél megálltunk, azt nem nagyon értettük, hogy miért. Mindenesetre nagy élmény volt egy kicsit kizökkenni a hétköznapokból, egy megszokottól eltérő közlekedési eszközzel utazni. A végállomásig hajókáztunk, majd még sétálgattunk egyet a Kopaszi-gáton, amit nagyon szeretünk, jó emlékek fűződnek hozzá.







2012. november 18., vasárnap

az élet apró örömei. # 12


  • teázás a Csendesben Barbival, aki pár napra hazatért Finnországból. 
  • randi Kolossal: macifröccs a Turisztban, majd Mantra Porno koncert a Könyvtár Klubban. Kolos előrevitt táncolni, hiszen ülve hallgatni egy zenekart néha szörnyűséges.
  • őrült Woddy Allen filmek (Fogd a pénzt és fuss, Agyament Harry).
  • átrendezett új szoba.
  • főzőcskézés.
  • futás, talpam alatt sárga falevelek.

2012. november 12., hétfő

az élet apró örömei. # 11


  • Boombatucada próba. jó nagy adag feszültség levezetése dobpüfölés közben, rég nem látott emberek, Viki finom csokis keksze.
  • úszás és szaunázás. hiányzott már a vízben való mozgás és a jóleső izzadás. és végre felavattam az adidas úszódresszemet, amiben élvezet úszni.
  • Természetgyógyász Nap a színházban érdekes és elgondolkodtató előadásokkal.
  • Márton-napi lámpás járás az ovisokkal. kisKolos nagyon ügyesen szerepelt, azóta is libás nótákat dalolászik.
  • sütögetés itthon. bögrés süti és banános-csokis muffin.
kisKolos a többi ovissal.

2012. november 10., szombat

olvasónapló # 02 - Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland

A mostanában igen felkapott japán írótól, Murakami Harukitól nem ez az első regény, amit olvastam, kezembe került már a Kafka a tengerparton, valamint A kurblimadár krónikája is. Tőlem, akitől távol állnak a keleti kultúrák, talán furcsa, hogy pont egy japán írótól olvasok könyveket. Ennek ellenére összességében tetszenek is a művei, meg nem is. A könyvek jellegzetes ízére már ráéreztem, de folyamatosan azt érzem, hogy a fordítás nincs a helyén. Értelmetlen, nyelvtanilag helytelen mondatok sokasága rejtőzik a sorok között, ami a mű élvezetéből rengeteget elvesz. Barbi a finn fordítással kapcsolatban is hasonlóan érez, ezek szerint nem csak a magyar fordítók nincsenek megáldva írói tehetséggel. A Birkakergető nagy kaland főszereplője egy harmincas évei felé közeledő, munkájában kiégett, elvált férfi. Egy általa készített reklámhirdetés ürügyén keresi fel egy furcsa pasas, hogy a hirdetésben szereplő kép helyszínét, és az azon látható, csillaggal megjelölt birkát egy hónap alatt kutassa fel, különben mindenét elveszik tőle. Az amúgy is életunt főhősünk végül elindul a nagy kalandra, olcsó motelben száll meg barátnőjével. A juhtudományok professzorának segítségével végül kideríti, hol található pontosan a képen látható legelő. Az üresen álló, mindennel felszerelt, a civilizációtól elzárt helyen lévő házban barátja, a kép küldőjének nyomára bukkan, ám a barát már nem tartózkodik ott. Helyette érkezik egy különös Birkaember, aki még a barátnőjét is eltünteti. A szálak összegabalyodnak, a végkifejlet kissé homályos marad, olyan igazi murakamis.

via Pinterest

2012. november 5., hétfő

olvasónapló # 01 - Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter

Ismét egy új "rovatot" indítok, amelyben időről időre leírom, hogy milyen könyveket olvastam mostanában, azok milyen hatással voltak rám, mennyire tetszettek stb.
Nemrég fejeztem be Krúdy 1931-es regényét, A tiszaeszlári Solymosi Esztert. A tiszaeszlári vérvád talán mindenkinek ismerős, ha máshonnan nem is, a történelemkönyvekből. 1882-ben festékért indult egy szolgálólány Tiszaeszláron, ám soha többé nem tért vissza a házhoz, ahol dolgozott. Az eszláriak váltig állították, hogy a helyi zsidók keze lehet a dologban, főleg, hogy a létszámuk is megnőtt azokban a napokban, hiszen éppen a metszőválasztás zajlott. Nem kellett sokáig várni, fel is bukkant egy szemtanú, Scharf Móric, aki állítása szerint egy kulcslyukon keresztül látta, ahogy a sakterek elvágják Eszter torkát, majd a vért egy edénybe engedik. A holttest azonban sehogyan sem akart előkerülni. A tiszai tutajosok azonban belekeveredtek az ügybe, hiszen egy hullát úsztattak, akiről azt állították, hogy ő Solymosi Eszter. Az eszláriak, beleértve Eszter édesanyját is, tagadták, hogy a vízből kiszedett holttest az eltűnt lány lenne. Ezután persze elkezdődött a nagy per, órákig tartó beszédekkel, vádaskodásokkal, szembeállásokkal. Krúdy részletekbe menően ábrázolja a tárgyalást, egyértelműen nem foglal állást, bár a regény az antiszemiták szemszögéből közelíti meg az esetet. Végül a zsidókat felmentették, de a kérdőjel továbbra is ottmaradt. Vajon az Eszter ruháiba öltöztetett holttest valóban az eltűnt szolgálólány lehetett? Mennyi igazság van a zsidók keresztény véráldozatában, amely gyanúsítás az eszlári botrány előtt is felbukkant már az idők során, sőt utána is. Az 1998-as körmendi gyilkosságról is sokan állítják, hogy zsidók ölték meg a torkánál elmetszett kislányt véráldozatként. Bevallom, az utóbb említett esettel összefüggésbe hozott tiszaeszlári gyilkosság miatt kezdtem el érdeklődni a téma iránt, ekkor akadt kezembe Krúdy könyve. Bár a végkimenetel egy kissé ködös, a részletes leírásokból sok korabeli adat, érdekesség kiderül.

via Pinterest

az élet apró örömei. # 10


  • alakuló új szoba. lassan már igazán otthonos lesz.
  • teadélután Judittal az új albérletben. kibeszéltük az álláskeresők sanyarú és néha boldogabb sorsát.
  • pozitív visszajelzés a második HVG-s cikkel kapcsolatban is.
  • vízipipa és welcome drink Danival, az új főbérlőmmel.
  • sétálás a nagymarosi Duna partján Kolossal. csípős hideg, színes falevelek, egy zsebben két kéz.



2012. október 29., hétfő

Dorka munkát keres. # 01

Lakáskérdés kipipálva egy időre, már csak egy valami hiányzik. Amúgy mondhatnám, hogy minden tökéletes, szeretem a páromat, a családomat, a barátaimat, viszontszeretnek és ez így nagyon is jó, de akkor is ott van egy dolog, ami árnyékként borítja be ezt a "napos oldalt". Ez pedig nem más, mint a pillanatnyi munkanélküliség. A napjaim csak telnek egymás után, és hiányzik a rendszer. Az, hogy meglegyen minden napra az adott program. Persze, amikor meg kötelező volt bejárni egyetemre egy állandóan ismétlődő órarend szerint, akkor meg az volt a baj, hogy a francba, már megint be kell menni arra a fránya régi magyar irodalom órára. Most bezzeg mit meg nem adnék, ha valahová rendszeresen kellene bejárni, vagy lennének feladatok különféle határidőkkel. Na és természetesen, ha pénzt is kapnék mindezért, az lenne a legjobb. Jó dolog gyakornokoskodni, önkénteskedni, de nem az örökkévalóságig. Tapasztalatszerzésnek megfelelnek, de sajnos nem ezekből a tapasztalatokból fogom megvenni az ebédem hozzávalóit. Az majd egy következő lépcsőfok lenne.
Mindenhonnan hallani, hogy a frissdiplomások évekig keresnek munkát, több száz helyre beadják a jelentkezésüket, némelyik állásról azt sem tudva, hogy micsoda, csak elmondhassák, hogy itt meg itt is próbálkoztak. Én ennek nem sok értelmét látom. Egyrészt a kukában landolna az önéletrajzom, ha nem felelek meg valamelyik elvárásnak, másrészt úgysem szívesen vállalnék olyan munkát, amihez nem értek, ezáltal ha mégis felvennének valamilyen csoda folytán, minden nap utálattal mennék be. (Volt már ilyen gyakorlati helyem, nem szerettem bemenni, tudom milyen ez.) Így hát csak olyan hirdetéseket pályázok meg, amiknek azért legalább 90%-ban megfelelek és el is tudnám magam képzelni ott.
Eddig egészen pontosan 40 munkára jelentkeztem május óta, ebből 19-en méltattak válaszra. Ez a válasz egyetlen egy esetben volt pozitív, tehát "felvettek" úgymond, de ez is csak gyakorlat (HVG). A többi válasz a "majd még jelentkezünk", illetve a "köszönjük pályázatát, de nem Önt választottuk" kategóriák közül került ki.
És hogy milyen munkákra jelentkeztem? Csak hogy néhányat említsek: könyvtáros, ügyintéző, asszisztens, szerkesztő. De próbálkoztam antikváriumoknál (kedvenc válaszom: "A régi könyvek iránti igény az utóbbi években jelentősen csökkent."), vendéglátó helyen is.
Ezt a rovatot azért indítottam, hogy időről időre beszámoljak róla, hol is tartok álmaim munkájának megtalálásának útján. Egyelőre itt.

We can do it! (ahogy Rory Gilmore)  via Pinterest



2012. október 28., vasárnap

és már megint elköltöztem.

Az elmúlt öt év a költözködésekről szólt. Hol Budapestről Keszthelyre, hol Keszthelyről Budapestre. Hol egyik kollégiumi szobából a másikba. Minden évben máshol laktam, jó hosszú már a szobatársaim / lakótársaim listája. Tegnap összeköltöztem a tizenegyedikkel, Danival. A szobában lévő káoszt úgy ahogy sikerült eltüntetnem, a konyha még hátravan. Bár tegnap költöztem, az első éjszakát csak ma fogom itt tölteni, mivel tegnap a Krisztiékhez voltunk hivatalosak Kolossal, és olyan jól sikerült az este (értsd piszkosul sok fröccs és más fogyott), hogy úgy döntöttünk, majd csak reggel távozunk némi pihenés után. Activityztünk, megtudtuk ki mennyire ismeri jól a párját és jókat ettünk-ittunk. 



2012. október 26., péntek

izgalom és egy tál popcorn.

Kolossal a kezdetek kezdetén nem néztünk sorozatokat, egyet sem, csak és kizárólag filmeket habzsoltunk. Aztán mégis rákaptunk az évadok hajszolására. Minden a Dexterrel kezdődött. Az imádnivaló sorozatgyilkos titkait alig győztük követni, volt, hogy egymás után két részt is meg kellett néznünk, annyira izgultunk, hogy mi fog történni. Ezután könnyedebb műfaj következett, a Nancy ül a fűben című sorozatot kezdtük el, hamar megkedveltük a kissé bolondos családot, akik lehetetlen szituációkba keverednek drogdílerkedés közben. Nancy kalandjaitól egy kis időre azonban elbúcsúztunk, szinkronnal jobban szeretjük nézni, így megvárjuk, amíg nem csak a feliratos változat lesz elérhető. Egy igazán Kolosnak való sorozatnak, a Trónok harcának is nekiláttunk. Én annyira nem rajongok érte, túl sok a monológ, alig történik valami, hiányzik belőle a lendületesség. Kolos viszont odavan érte, még a sorozat alapjául szolgáló könyveket is falja egymás után. Időközben én rákattantam a Gossip Girl-re, amit Kolos is fél szemmel követ, legalábbis nehezen tudja titkolni, hogy képben van, éppen ki kivel kavar, kinek akar keresztbe tenni. Egyszóval érdeklődve nézi a hátam mögül. Pár napja a Walking Dead zombisorozat részeit nézzük kettesével, borzasztóan izgalmas, szinte végig azon agyal az ember, hogy a következő pillanatban mi fog történni, jön-e egy járkáló zombi. Teljesen függővé váltunk. A héten pedig az új magyar sorozatot, a Terápiát kezdtem el nézni Mácsai Pállal a főszerepben. A sztoriról annyit kell tudni, hogy Mácsai egy pszichológust alakít, akihez minden nap más páciens jön, és ők ismétlődnek hétről hétre. A harmadik résznél már Kolos is mellém kucorodott, úgyhogy valószínű ez is "közös" sorozat lesz. Sajnos a sorozatok rovására megy az, hogy filmeket már nem nagyon nézünk, csak nagyon ritkán, de mindig győzedelmeskedik az izgatottság és a kíváncsiság, hogy a frappánsan befejezett rész után milyen fordulatot vesz a történet.


via Pinterest

2012. október 25., csütörtök

Budapesten mindig történik valami.

Ismét visszatértem Budapestre a hosszadalmas keszthelyi tartózkodásom után, ami valljuk be, már kezdett unalmassá válni. Jó ott lenni, nem azt mondom, de néha kell a pörgés, ami csak itt van a fővárosban. Kolos apukájával jöttem fel, mivel pont Hévízen dolgozott, így jó sok cuccot tudtam hozni, amik kellenek az albérletbe. Szombaton költözöm ugyanis a Danihoz az albérletbe, addig még a Kolosnál töltöm a napokat, sokfelé eljárkálunk. Eljutottunk a Deák téri Kultúrzsibire, ami nekem elég nagy csalódás volt, túlságosan a külföldi vásárlókra szabták meg az árakat az árusok, és a felhozatal sem volt a legjobb. Ha már arra jártunk, betértünk a Design Terminálba, ahol még a Design Hétről visszamaradt Slow Design kiállítást néztük meg, csupa újrahasznosított, másképp felhasznált tárgyat állítottak ki, például lámpát pitypangból és műanyagpalackból. Ezután még Kolossal és apukájával átsétáltunk a Lánchídon, hogy megnézzük a budai oldalon nemrég átadott parkot.
Andy Warhol: Elvis (via Facebook)
Kiállítás még akadt a hétre, 23-án, kihasználva nemzeti ünnepünk előnyeit, megnéztük a Ludwig Múzeum mindhárom tárlatát. Ezek közül Lakner Antal Munkaállomás című kiállítása nyerte el igazán a tetszésünket, különösen a konditeremként berendezett kiállítóterem, ahol modern köntösbe öltözött a fűrész, futópadon lépkedve tolhattuk a talicskát, szörfölhettünk egy metrókocsiban és tornagyakorlatokat végezhettünk egy liftben. Ilyen az, amikor egy kiállítás igazán interaktív, és valóban, valahogy maradandóbb volt, mint a MOME-sek fotói. Na jó, Andy Warhol Elvis képét sem felejtem el. A Ludwig után az Iparművészeti Múzeumba mentünk, ahol még eddig nem jártam, és megnéztük a Lakáskiállítást.
Ma pedig megszerveztünk egy találkozót a Malkó, Kolos és én, ugyanis Malkó barátunk Szegedről volt éppen átutazóban Keszthely felé, de mondtam neki, hogy időzzön el egy kicsikét Budapesten. Így hát beültünk a Turisztba, ahová a múltkor nem fértünk be. Sokat beszélgettünk, volt is miről, hiszen már két hónapja nem is láttuk egymást.

Lakner Antal: Munkaállomás (torna a liftben) @ Ludwig Múzeum (via Facebook)



2012. október 14., vasárnap

az élet apró örömei. # 09


  • megvannak a jegyek december 20-ára, A diótörőre! jobb hangolódás nem is lehetne karácsony előtt, mint az Operában megnézni egy balett előadást.
  • pöttyös körmök.
  • arcpirosító - eddig hogyan tudtam nélküle létezni?!
  • Pinterest függőség. napról napra több ismeretlen követ.
  • bevásárlás a bioboltban fincsi teákból. hideg időben nincs is jobb, mint teát kortyolgatni.
  • futónadrág - már régóta vágytam rá, jobb, mint a susogós nacim.
  • angolozni. értsd szavakat tanulni kedvenc blogomról, filmet nézni angolul, vagy angol felirattal.

2012. október 4., csütörtök

az élet apró örömei. # 08


  • bicajmintás pulcsi.
  • futás az őszi napsütésben.
  • ebédre pizzarendelés, falatozás közben Gossip Girl.
  • gránátalma.
  • az a jóleső elégedettségérzés, amikor befejezek valamit, jelen esetben a HVG-s cikkemet.
  • megoldódni látszó lakásprobléma.
  • öt új könyv.
  • idézik a blogomat itt. bár a kerület nem stimmel, de azért ez klassz.

2012. szeptember 28., péntek

az élet apró örömei. # 07


  • nagyon kedves sulijáratos sofőr, aki tényleg hazáig hozott, és útközben is jófej volt.
  • törzsvásárlói kedvezmény egyik kedvenc turimban.
  • kisKolos nagyon örült a tőlem örökölt "pici legók"-nak, alig győzte megköszönni.
  • futás a Krisztával. nem mondom, hogy csúcsformában vagyok, de a lelkesedés a fontos.
  • az év valószínűleg utolsó strandolása a Dórival, majd gesztenyeszedés a parkban. sziámi iker gesztenyéket is találtunk.
  • friss mentalevélből készített mentatea az "új" vintage bögrémben.
  • inspiráló kedvencek a világhálón: Pinterest, Urban : Eve


2012. szeptember 27., csütörtök

kákabélűek.

Pár napja már itthon vagyok Keszthelyen, de a hétvégi nagy banzájról még nem számoltam be. Kolos nagypapájának volt a 80. születésnapja, ennek apropóján mentünk el a kismarosi Morgó étterembe. Az ebéd tanulsága utólag levonva a következő volt: vagy leves vagy második, és nem, többet nem rendelünk ketten a Kolossal egy nagy fatálnyi ételt, mert nem bírjuk megenni. Vékonyak vagyunk, kis gyomrúak, nincs mit tenni. Azért finomakat ettünk, a süteményekről és tortákról nem is beszélve, amiket már Kolos nagypapájának házában fogyasztottunk el, már amennyit még magunkba tudtunk préselni. Másnap reggelire főleg jól estek azok a finomságok.

2012. szeptember 22., szombat

az újdonság varázsa.

Végre elmentünk Kolossal az új zp-be, ahová még nem sikerült eljutnunk, mert valahogy mindig túl közeli koncertélményeink voltak, és nem vágytunk újabbra, vagy csak egyszerűen nem volt semmi nekünk tetsző. De tegnap a Kiscsillag lépett fel, most már hiányzott Lovasi és bandájának a zúzása. Új szám is volt, meg az eurovíziós, VOLT-on már megismert tüctüc változatú Mol-kútnál. Hát, a régi zp valahogy jobban tetszett, de talán megszokjuk majd ezt is.
És végre ellátogattunk egy Garázsvásárra is a Kolossal. Itt volt náluk a kerületben, magát az eseményt a facebook-on láttam, mert már régebben lájkoltam a Garázsvásár oldalt, ahová mindig feltöltik, hogy mikor és hol lesz a következő kipakolás. Szóval bicajra pattantunk, és eltekertünk pár utcával arrébb egy családi ház udvarához. Ruhák, könyvek, oktogon alakú bögrék várták a vásárolni vágyókat, még a tv2 is épp akkor forgatott ott, amikor megérkeztünk. Végül két könyvvel, egy hálóinggel és egy H.O.M.E magazinnal gazdagabban távoztunk. Nekem nagyon tetszett, 50 és 100 forintokért vásároltunk, kicsit olyan érzés volt, mint régen az általános iskolában a bolhapiac. Már várom a következőt!


2012. szeptember 21., péntek

egy csepp Franciaország.

Meglátogattam a Katát új albérletében, ahová nemrég költözött be. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem lesz több koleszos buli sem. De helyette jól szórakoztunk a hatalmas szobában, boroztunk és csak úgy franciásan, ahogy a Katához illik camembert sajtot, olívabogyót és mogyorót falatozgattunk. Beszámolt nyári, franciaországi élményeiről, és kitárgyaltuk a pályakezdők sanyarú sorsát is. Jól telt az este, és örülök, hogy meg tudtuk őrizni a barátságunkat, mert azért mégiscsak a Kata volt nekem a legkedvesebb szobatársam mindig is.
Ma pedig találkoztam a HVG Karrier főszerkesztőjével, mivel megbízott, hogy írjak egy könyvajánlót a következő Karrier kiadványba. Megbeszéltük a részleteket, fizetést ugyan nem kapok, de megjelenik a cikkem, valamint egy fényképes beszámoló rólam. Ja, és kapok egy ajánlólevelet a HVG-től. Ezért talán érdemes is lesz dolgozni, meg amúgy is, jó tapasztalat.

2012. szeptember 20., csütörtök

szörpöt hörpöltünk a gombok között.

Folytatódott a barátnős találkozások sora, ezúttal a Luciával futottam össze. Beültünk a Gomb Kávézóba, amit a Lucia ajánlott, és ahol minden csupa-csupa gomb. Finom szörpöt ittunk és jót beszélgettünk mindenféléről, hiszen a lemaradást időről-időre pótolni kell, erre nem elég az online kapcsolattartás. Ezután Lucia törzshelyére, az Azték Csokizóba vezetett az utunk, ahol megajándékoztam magam egy kis kocka levendulás bonbonnal, a Kolosnak pedig vettem egy citromos-gyömbéres-fehércsokis golyót. Sokféle finom bonbon van ott, lehet válogatni (és most már otthon is kellene készítenem, valahogy leállt a bonbon gyártó projektem). Ezután még a Cserpes Tejivóba is be akartunk ülni, de az utcán állt a sor, egy szabad asztal sem volt, és el is kezdett szakadni az eső. Így hát elbúcsúztunk egymástól, de talán az októberi müpás Kiscsillagra majd együtt megyünk.

2012. szeptember 18., kedd

sokadik ARC.

Tegnap, ahogy annyi éve már rendszeresen, elmentünk az ARC Kiállításra a Kolossal. Az idei téma a Himnuszból kiragadott sor, "...jó kedvvel, bőséggel..." volt. Ezekből nem sok akad az országban, a plakátkészítőket azonban így is megihlette. A legjobb plakát szerintem az volt, amelyik egy folyamatábrát ábrázolt, középen a munkakereső lány, majd körben a folytatási lehetőségek: jelentkezés a munkára, majd jobb esetben válasz, de az is inkább elutasítás.Még sétáltunk egyet a kiállítás végigjárása után, szép, meleg őszi nap volt, meg is szomjaztunk, de szerencsére találtunk egy ivókutat. Majd utána még egyet, és még egyet, legalább tudjuk, hogy a Városligetben nem lehet szomjan halni. Még egy közeli kresz parkon is végigmentünk, jobbanmonva Kolos "vezetett" és elmondta, hogy melyik tábla mit jelent.
Ma pedig bent voltam a hg-nél, jó sokat dolgoztam, szerkesztettem két sajtóközleményt, írtam egy blog cikket és egy nagy cikket is az építészet rovatba. Holnap kikerül a maradék. Jó volt kicsit kreatívkodni és hasznossá is tudtam tenni magam.

Kolos régi álma teljesült: végigegyensúlyoztunk a köveken.