Mindenhonnan hallani, hogy a frissdiplomások évekig keresnek munkát, több száz helyre beadják a jelentkezésüket, némelyik állásról azt sem tudva, hogy micsoda, csak elmondhassák, hogy itt meg itt is próbálkoztak. Én ennek nem sok értelmét látom. Egyrészt a kukában landolna az önéletrajzom, ha nem felelek meg valamelyik elvárásnak, másrészt úgysem szívesen vállalnék olyan munkát, amihez nem értek, ezáltal ha mégis felvennének valamilyen csoda folytán, minden nap utálattal mennék be. (Volt már ilyen gyakorlati helyem, nem szerettem bemenni, tudom milyen ez.) Így hát csak olyan hirdetéseket pályázok meg, amiknek azért legalább 90%-ban megfelelek és el is tudnám magam képzelni ott.
Eddig egészen pontosan 40 munkára jelentkeztem május óta, ebből 19-en méltattak válaszra. Ez a válasz egyetlen egy esetben volt pozitív, tehát "felvettek" úgymond, de ez is csak gyakorlat (HVG). A többi válasz a "majd még jelentkezünk", illetve a "köszönjük pályázatát, de nem Önt választottuk" kategóriák közül került ki.
És hogy milyen munkákra jelentkeztem? Csak hogy néhányat említsek: könyvtáros, ügyintéző, asszisztens, szerkesztő. De próbálkoztam antikváriumoknál (kedvenc válaszom: "A régi könyvek iránti igény az utóbbi években jelentősen csökkent."), vendéglátó helyen is.
Ezt a rovatot azért indítottam, hogy időről időre beszámoljak róla, hol is tartok álmaim munkájának megtalálásának útján. Egyelőre itt.
We can do it! (ahogy Rory Gilmore) via Pinterest |