2011. február 28., hétfő

Taiwan szólít minket

Szombaton némi gyakorlatos munka után megnézhettem a Taiwan Calling kiállítást a Ludwigban, szerencsémre épp akkor kezdődött egy tárlatvezetés, így én is csatlakoztam a csoporthoz. Taiwani kortárs művészek fotói, videói és egyéb képzőművészeti alkotásai szerepeltek a kiállításon. Nekem legjobban a Kristályváros elnevezésű kis "performansz" tetszett, az átlátszó műanyag dobozok városát egy sínen mozgó fény vetítette falra, így olyan érzés volt, mintha a dobozépületek között járnánk. Ezen kívül ötletes volt még a jégből hóemberkészítő videó (a tárlatvezető csaj elmondta, hogy mivel Taiwanon meglehetősen ritkaságszámba megy a havazás, így mikor nálunk jártak a művészek, és épp esett a hó, bizony jó ideig hanyagolni kellett őket, hiszen a hógolyózást nem hagyhatták ki), valamint a Guggenheim Múzeum belépőjegyeiből készített növények, melyeket a művész, New York-i jegypénztárosi munkája során alkotott, hiányolván a sok zöldet a környezetéből.
A hétvége második napján Kolossal és apukájával kimozdultunk egyet a napos idő okán, elkocsikáztunk a Bánki-tóhoz. Körbejártuk, megcsodáltuk és megmozgattuk a jeget, mely a tavat borította, s melyen nem lehet korcsolyázni. Hazafelé a Kolos vezetett, nagyon szeretem, ha ő ül a volánnál, olyan megnyugtató és biztonságos, és nem mellesleg szexi. (:


2011. február 25., péntek

gyakorlat a Ludwigban

Ebben a félévben sikerült elintéznem, hogy a Ludwig Múzeum könyvtárába mehessek gyakorlatra. Ma volt az első napom, a könyvtáros nagyon aranyos volt, sokat beszélgettünk, még a böngészők is szóba kerültek, mivel mindkettőnk családjában akad egy másféléves, aki rajong értük. Amúgy a szokásos volt az indítás, megmutatta, hogy mi merre, benézhettem a színfalak mögé. A mai feladatom a könyvek felcímkézése volt, valami hipermodern kütyüvel, amilyet még sose láttam, és ami nagy-és kisbetűket is írt, meg nyomtatott ragasztós hátuljú papírra. A nap folyamán mindössze két látogatója volt a könyvtárnak, kíváncsi leszek, vajon a továbbiakban is ilyen családias lesz-e a légkör.

2011. február 24., csütörtök

anyanyelvi napok

Ma rá kellett döbbennem, hogy az eddigi egyetemi éveim alatt az hiányzott a legjobban, hogy legyen valami évenként, esetleg többször is ismétlődő esemény, melyen sokan vagyunk, fellép az énekkar, együtt az egész iskola, mint ahogy mondjuk a gimiben az évzáró vagy bármi ilyesmi. Ma délelőtt konferencián voltam, Anyanyelvi Napok zajlanak épp a BTK-n, és a mai első napon a résztvevő tanszékek előadásait lehetett meghallgatni. Engem elsősorban az Alkalmazott Nyelvészet Tanszék előadásai érdekeltek, és utólag nézve azok tetszettek a leginkább. Elsőként Ladányi Mária beszélt Parti Nagy Lajos meseátiratairól, vagyis az általa létrehozott új szavakról, archaizmusok és neologizmusok keveredéséről. A második előadó Gecső Tamás volt, ő arról beszélt, hogy honnan erednek az ilyen jelzős szerkezeteink, mint például a spanyolviasz, a norvégminta. A franciasalátának elvileg semmi köze a franciákhoz, ők nem is használják ezt a kifejezést, valószínűleg azért lett ez a neve, mert friss zöldségekből készül, ami jellemzően francia szokás. A francia csók sem francia, hanem mint kiderült olasz vagy angol. Egyedül a franciaágy az, ami tényleg francia, ők készítették el ugyanis az első olyan ágyat, amely kétszemélyes. A harmadik előadásban a 17. századi nyelvtanórákról beszélt Vladár Zsuzsa. Abban az időben még olyan szavakat is feltüntettek a grammatikában, mint a verekedhettethetnék vagy valami hasonló kacifántosság. A továbbiakban a Fonetika Tanszék előadásait hallhattuk, a szokásos mentális lexikon-szótévesztések-affrikáták témaköreiből szemezgettek az előadók. Az utolsó két előadás már nem igazán kötötte le a figyelmemet, de úgy vettem észre, hogy a közönség többi tagját sem, a Magyar Nyelvi Lektorátus magyar mint idegennyelv oktatóinak valahogy nem sikerült felkelteni az érdeklődést a témáikkal. Pedig lehet érdekes lett volna, de talán már elfáradtunk a végére.

2011. február 21., hétfő

nyilvános profilkép

Ha valaki már régen látott, most megnézhet, ha fellapozza a márciusi Marie Claire magazint. Benne szerepel ugyanis a facebook-os cikkben a profilképem, egy kattintás volt az egész, hogy bekerüljek. A Kolosnak is adtam egy példányt az újságból, ugyanis ő is rajta van a képen. Alig bírtam ki, mikor megvettem a lapot, egyből a cikkhez lapoztam, és örömmel konstatáltam, hogy sikerült.

2011. február 14., hétfő

megint itt

Ismét Budapesten (így egy hónap után). És nem is akárhogyan kerültem ide, ugyanis a Sulijárat hozott fel, ez a fantasztikus új szolgáltatás, mellyel röpke egy és háromnegyed óra alatt ideértem. Egy kilenc fős kisbusszal jöttünk, csak hárman voltunk utasok, így nagyon kényelmesen elfértünk. A Bercsényi utcánál szálltam fel, és a Daykánál meg le, szóval nem is kellett sokat gyalogolnom a koleszig. Az út pedig gyorsan eltelt, mondhatjuk úgy is, hogy pont egy Waldeck meg egy Bin-Jip albumnyi ideig tartott. Arról meg nem is beszélve, hogy csupán egy 1000-est kellett kifizetnem. Hétvégén a Kolosnál voltam, ma viszont visszajöttem a koliba, mert aerobik volt este. Rengetegen voltunk, így első alkalommal a félévben, én viszont csak egyedül mentem, egyelőre nem akadt lelkes jelentkező.

2011. február 8., kedd

tevékenyen

Tegnap este végre sikerült összehozni egy találkát a Dórival. Nagyon rég nem találkoztunk már, szükség volt erre az 512-s sörözésre, hogy beszámoljunk a lemaradásokról. A mai napom hihetetlenül tevékenyen telt, kijavítottam a szakdogás kérdőívemet, megcsináltam az ingatlanos melót. Elmentem ebédért a Reform Étterembe, erre a hétre ugyanis befizettem oda, ma vöröshagymakrémleves volt meg sokmagos kukoricagolyók salátaágyon. Pont ilyen reformokra van szükségem a táplálkozásomban. Délután még uszodában is voltam, rég nem jártam már arra, úsztam 1100 métert, meg szaunáztam is. Most pedig kellemes fáradtságot érzek, amit jó lenne többször átélni.

2011. február 5., szombat

.valami napsütötte helyre, szép fehér ruhába.

Délután esküvő kiállításra mentünk Anyummal a színházba, na nem mintha bármelyikünk házasságon törné a fejét, de kíváncsiak voltunk Makány Márta ruháira. Az esküvői és egyéb ruhákat egy divatbemutató keretében nézhettük meg. Az esküvői ruhák közül kettő tetszett csak igazán, meg az egyik modellnek volt hihetetlenül jó frizurája. Csak a divatbemutatót néztük meg, valahogy nem éreztük aktuálisnak, hogy közelebbről is megszemléljük a menyasszonyi ruhakölcsönző meg a nászutas standját. Ezután a Krisztáékhoz mentünk, összevont születésnapok meg névnap ünneplés volt. Sütöttünk fánkot is, ha már egyszer farsangi szezon van. Amúgy minden a szokásos: koccintás, sütizés, kiegészítve KoBaba pesztrálással.