2014. február 28., péntek

az élet apró örömei. # 35

Elmaradás van meg apró örömök.
  • Régóta lógtam Kolosnak egy adag kókuszgolyóval, de a névnapja alkalmából végre gyúrtam neki. Jól sikerült.
  • Kazinczy Ferenc verskéziratai mellett teázgatni és csokizni a munkahelyen.
  • Próbanap a futós beülős helyen. Sajnos beugró ember helyett inkább állandóra van szükségük, de érdekes volt belekóstolni a pörgős vendéglátásba. Mosogattam, óriási mennyiségű citromot és narancsot facsartam, felszolgáltam, rendelést vettem fel, asztalt szedtem le, vásároltam.
  • Luciával a futóedzés előtt a RUNtottában szörpözni és a helyi specialitást, a nutellás sajttortát eszegetni, miközben már mindketten alig várjuk az amszterdami utat.
  • Lucia búcsúbulija Nóriéknál. Végre egy egyedien berendezett lakás, a finom tartról már nem is beszélve. Ja, és volt Oreo keksz is meg csodás kilátás Budapestre a tetőteraszról. Luciától pedig nagy-nagy ölelések közepette elköszöntem, de talán nemsokára újból látjuk egymást. Ó, és megkapta az izlandi ösztöndíjat is az én kis világutazó barátosném!









2014. február 26., szerda

egy igazán tartalmas nap.

Vannak különösen jó napok az életben. A tegnapi például egy ilyen nap volt. Már kora reggel a szigeten indítottam egy körrel, futás után jól esett a forró zuhany. Ezután igyekvés a munkahelyre, ahol viszonylag hamar el is jött a délután, amikor is Zsófival átsétáltunk a Galériába szakmai napra. A Rozsda Endre kiállítást néztük meg, a többnyire Párizsban élt festőművész kaotikusabbnál kaotikusabb képeit és fotóit. A csodás színvilág, amely a vásznakat beterítette (ahogy ő fogalmaz, egy kevés helyet sem hagyva a fehér színnek) mindkettőnket lenyűgözött. A kulturális program után beültünk a Mozaik nevű teázóba, hogy tovább folytassuk az egész napon átívelő beszélgetést. A napot kókuszgolyó készítéssel zártam a mai Lucia búcsúztató bulira, és amíg a hűtőben dermedt a golyóalap, addig befejeztem a Dextert. Szinte mindenki, akit ismerek és látta a sorozat záró évadát, egytől egyig panaszkodott, hogy elrontották az összes részt és különösen a befejezést. Ennek fényében én sem vártam sok jót, ám csalódnom kellett. Nekem tetszett a befejezés és végigizgultam a tizenkét részt.

Rozsda Endre

Rozsda Endre

2014. február 18., kedd

a Balaton túlsó csücskében.

Elkezdődött valami új. Még nincs itt a tavasz, bármennyire is elő-előbukkan mostanában a nap, de a változás szele már érzékelhető. Úgy érzem, hogy ez pozitív változás lesz. Az utóbbi hetek a maguk keserűségével lehetőséget adtak a lecsillapodásra és az átgondolásra. Át tudtam gondolni, hogy mi is az igazán fontos. Most jól érzem magam a bőrömben, van miért felkelnem reggelente, békében és boldogságban hajthatom le a fejemet estkénként. A hullámvölgyek jönnek-mennek, most épp fent evickélek. Tisztában vagyok vele, hogy jöhet még a lent is, de már másképp tekintek rá. 

A hétvégét Kolossal töltöttem, vasárnap vele és Gusztival egy szállítmányozással egybekötött kirándulásra mentünk Balatonalmádiba. Sétálgattunk a helyi utcácskákban és a strandon, ebédre pedig átruccantunk Veszprémbe, hogy keressünk egy pizzériát. Szeretem az ilyen spontán kiszakadásokat a négy fal közül, főleg ha azokkal lehetek, akik fontosak nekem. 





2014. február 1., szombat

eltört.

Már nem volt jó abban a bizonyos mocsárban. Egy picit arrébb szép zöld volt a fű, virágok mindenütt. Idilli. Vágytam rá, megtettem az első lépést. A mocsárból kivezető létrán állva visszafordultam és megláttam őt. Nyújtottam a kezemet. De hirtelen a létra egyik foka leszakadt, én pedig elmerültem a súlyos sárban. Nem tudok feljönni. A létrának csak egy foka tört el. Ő még kimászhat.