- Régóta lógtam Kolosnak egy adag kókuszgolyóval, de a névnapja alkalmából végre gyúrtam neki. Jól sikerült.
- Kazinczy Ferenc verskéziratai mellett teázgatni és csokizni a munkahelyen.
- Próbanap a futós beülős helyen. Sajnos beugró ember helyett inkább állandóra van szükségük, de érdekes volt belekóstolni a pörgős vendéglátásba. Mosogattam, óriási mennyiségű citromot és narancsot facsartam, felszolgáltam, rendelést vettem fel, asztalt szedtem le, vásároltam.
- Luciával a futóedzés előtt a RUNtottában szörpözni és a helyi specialitást, a nutellás sajttortát eszegetni, miközben már mindketten alig várjuk az amszterdami utat.
- Lucia búcsúbulija Nóriéknál. Végre egy egyedien berendezett lakás, a finom tartról már nem is beszélve. Ja, és volt Oreo keksz is meg csodás kilátás Budapestre a tetőteraszról. Luciától pedig nagy-nagy ölelések közepette elköszöntem, de talán nemsokára újból látjuk egymást. Ó, és megkapta az izlandi ösztöndíjat is az én kis világutazó barátosném!
2014. február 28., péntek
az élet apró örömei. # 35
Elmaradás van meg apró örömök.
2014. február 26., szerda
egy igazán tartalmas nap.
Vannak különösen jó napok az életben. A tegnapi például egy ilyen nap volt. Már kora reggel a szigeten indítottam egy körrel, futás után jól esett a forró zuhany. Ezután igyekvés a munkahelyre, ahol viszonylag hamar el is jött a délután, amikor is Zsófival átsétáltunk a Galériába szakmai napra. A Rozsda Endre kiállítást néztük meg, a többnyire Párizsban élt festőművész kaotikusabbnál kaotikusabb képeit és fotóit. A csodás színvilág, amely a vásznakat beterítette (ahogy ő fogalmaz, egy kevés helyet sem hagyva a fehér színnek) mindkettőnket lenyűgözött. A kulturális program után beültünk a Mozaik nevű teázóba, hogy tovább folytassuk az egész napon átívelő beszélgetést. A napot kókuszgolyó készítéssel zártam a mai Lucia búcsúztató bulira, és amíg a hűtőben dermedt a golyóalap, addig befejeztem a Dextert. Szinte mindenki, akit ismerek és látta a sorozat záró évadát, egytől egyig panaszkodott, hogy elrontották az összes részt és különösen a befejezést. Ennek fényében én sem vártam sok jót, ám csalódnom kellett. Nekem tetszett a befejezés és végigizgultam a tizenkét részt.
Rozsda Endre |
Rozsda Endre |
2014. február 18., kedd
a Balaton túlsó csücskében.
Elkezdődött valami új. Még nincs itt a tavasz, bármennyire is elő-előbukkan mostanában a nap, de a változás szele már érzékelhető. Úgy érzem, hogy ez pozitív változás lesz. Az utóbbi hetek a maguk keserűségével lehetőséget adtak a lecsillapodásra és az átgondolásra. Át tudtam gondolni, hogy mi is az igazán fontos. Most jól érzem magam a bőrömben, van miért felkelnem reggelente, békében és boldogságban hajthatom le a fejemet estkénként. A hullámvölgyek jönnek-mennek, most épp fent evickélek. Tisztában vagyok vele, hogy jöhet még a lent is, de már másképp tekintek rá.
A hétvégét Kolossal töltöttem, vasárnap vele és Gusztival egy szállítmányozással egybekötött kirándulásra mentünk Balatonalmádiba. Sétálgattunk a helyi utcácskákban és a strandon, ebédre pedig átruccantunk Veszprémbe, hogy keressünk egy pizzériát. Szeretem az ilyen spontán kiszakadásokat a négy fal közül, főleg ha azokkal lehetek, akik fontosak nekem.
2014. február 17., hétfő
2014. február 1., szombat
eltört.
Már nem volt jó abban a bizonyos mocsárban. Egy picit arrébb szép zöld volt a fű, virágok mindenütt. Idilli. Vágytam rá, megtettem az első lépést. A mocsárból kivezető létrán állva visszafordultam és megláttam őt. Nyújtottam a kezemet. De hirtelen a létra egyik foka leszakadt, én pedig elmerültem a súlyos sárban. Nem tudok feljönni. A létrának csak egy foka tört el. Ő még kimászhat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)