2010. december 26., vasárnap

változatlanul karácsony

A karácsony valahogy minden évben ugyanolyan, de mégis ez a jó benne. A szokásos mézeskalács sütés és díszítés, amikor már mindenünk ragad attól a fehér, cukros máztól. Amikor anyu sütit süt és ki lehet nyalogatni az edényből a csokikrémet. Amikor a narancsba szegfűszegeket szúrok, és már fáj a hüvelykujjam. Amikor leülök a zongorához és játszok a karácsonyi kottából. Amikor becsomagolom az ajándékokat, és meghúzom rajtuk a szalagot, hogy pöndörödjön, mint egy szerpentin. Amikor beleszagolok a karácsonyfa ágai közé. Amikor megesszük a karácsonyi vacsorát, majd megajándékozzuk egymást. Amikor reggelire mákos bejglit ehetek. Amikor karácsonyi zenéket hallgatunk bakelitlemezről. És ez így megy évről-évre, de sose lehet megunni.




2010. december 13., hétfő

a Széchenyi fürdő következik. vagy nem.

Ismét mozgalmasan telt a hétvége, péntek este a Gödörben koncerteztünk a Kolossal, Nemjuci és HS7 voltak az est fellépői. Szerencsére nem volt tumultus, kényelmesen elfértünk, de továbbra is jobban lelkesedem a szabadtéri koncertekért. Télen meg valahogy kibírom, ahogy most is. Vasárnap a Kolos apukájának volt a születésnapja, így egész napra családi programok voltak betervezve. Elsőként a Széchenyi fürdőbe mentünk áztatni magunkat. A kinti medencék jobban bejöttek, mint az épületben lévők. Igaz, a kijövetel nem volt egyszerű, de a forró víz nagyon jólesett. A szauna egy csalódás volt, egy lepusztult, negyven fős hatalmas hodály (Kolos szerint metrókocsi, szerintem koncentrációs tábor-beli gázkamra) szolgált erre a célra, bár nem mondhatnám, hogy ki lehetett kapcsolódni a zajban és az igénytelen emberek között, akik még a papucsukat se képesek levenni ott, ahová más leül. A benti medencék se tetszettek igazán, ott is tömeg volt, és nevetséges emberek. Ennyit erről a helyről, nem valószínű, hogy a közeljövőben visszatérek. Este vacsi is volt, sokféle saláta, gesztenyepüré, soha el nem fogyó alkoholos ital készlet. Megnéztük a Bérgyilkosék című filmet a nappaliban, aminek valahogy nem lett vége, vagy nem úgy, ahogy vártuk, vagy nem is tudom. Azért ezek ellenére jó volt a hangulat, igyekszem a szabadtéri fürdőzést elmenteni az emlékeim közé.

2010. december 6., hétfő

karácsonyi hangolódás

Ez a hétvége igazi karácsonyra hangolódós, várakozós hétvége volt. Szombaton Sport szelet sütit csináltunk a Kolossal, nagyon finom lett, bár legközelebb több rumot teszünk bele, de így is nagy sikert arattunk vele, főleg a csokimázzal a tetején. A vasárnap délutánt Óbuda főterén töltöttük hatalmas gyerekzsivaj közepette, forralt bort kortyolgatva és Szalóki Ágit hallgatva. Jól átfagytunk, úgyhogy elmentünk kiolvadni a WAMP-ra, ami a karácsonyra való tekintettel most a Millenárisra költözött, jóval nagyobb volt, és némi gasztrorészleggel is kibővült. A Látomás pultjánál vettem egy zöld, masnis hajpántot, ez volt a vásárfia, amúgy most is jó cuccok voltak, csak hát a gatyánkat otthagynánk, ha mindent megvennénk, ami tetszik. Ezért csak alkalmanként, egyet-egyet.

2010. december 2., csütörtök

.csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja.

Folytatódott a csajos délután, ezúttal a Judittal és a Luciával ültünk be a Csendes Létterembe, majd később csatlakozott a Kriszti is. Elég furcsa az a hely, a falon csócsóbábuk, a csilláron lecsüngő malac. A forrócsoki finom volt, pont egy ilyen hóeséses naphoz illett. Kibeszéltünk mindent és mindenkit, ahogy szoktuk, legfőképp a kollégista lét viszontagságait és a közlekedési nehézségeket. Jók ezek a barátnős összeröffenések, hetente azért szükségét érzem nekik. Feltöltenek.