2014. március 31., hétfő

hétvége a maki-béka lakban.

quiche, az igazi francia fogás. 




ilyen gigagombócokat lehet kapni a fagyizóban nem messze tőlünk, potom áron. azt hiszem, lesznek napok, amikor majd arra tévedek munka után, hogy egy gombóc fagyival sétáljak haza.


banános-csokis makicsemege muffin.

edzés közben megpihentünk a restiben.

Kolos bicajjal, én futva - vasárnap délutáni edzés.


2014. március 27., csütörtök

engem is elkapott a Duolingo őrület!

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a Power English nyelvleckéket, pedig a kezdeti lelkesedés nagy volt, így talán ismét vissza tudok térni hozzá. A nyelvtanulás persze sosem szorult háttérbe teljesen, a mai napig sokat olvasok angolul a neten, rákaptam viszont a napokban én is a Duolingo őrületre. Először Viánál olvastam róla, majd máshol is és végül úgy döntöttem, hogy regisztrálok. Előre szólok, hogy függőséget okoz, akár csak a Pinterest, bár ez az utóbbinál azért kissé hasznosabb. Angollal kezdtem, mivel azt a nyelvet lehet "magyarul is tanulni", de ahogy egyre inkább belelendültem, kíváncsiságból meglestem a többi nyelvet is, és rábukkantam egy olyanra, hogy német tanulás angolul, tehát német mondatokat, szavakat kell angolra fordítani és fordítva. Az agytekervényeim szó szerint kattognak, ahogy az egyik nyelvről a másikra váltok, de rendkívül izgalmas. Kár, hogy szerb nincs.


via Pinterest

2014. március 24., hétfő

a már nem is tudom követni, hogy hányadik túra.

Na jó, tudom, ez volt a tizenkettedik. Idén Anyuval és Krisztával vettünk részt a Keszthelyi-hegységben megrendezett Lepke Túra 25 kilométeres távján. Jó meleg időben, napsütésben vágtunk neki az útnak, Kriszta még az endomondo-t is bekapcsolta, hogy tudjuk, éppen hányadik kilométernél járunk. Az útvonalat már fejből, álmunkból felkeltve is betéve tudjuk, így nem volt szükség térképre sem, csak mentünk arra, amerre az elmúlt évek tapasztalatai vittek. A forrás után kedvenc medvehagyma lelőhelyünkre értünk, ahol jól teleszedtük a táskánkba készített zacskókat. Az immunerősítő zöld levelek begyűjtése mellett a karácsonyi szezonra is felkészültem a rengeteg kisebb-nagyobb toboz összeszedésével. A hosszadalmas gyaloglás után fáradtan érkeztünk vissza a vonyarci állomásra, ahol idén is megkaptuk a megérdemelt emléklapot és kitűzőt. Van még helyük a gyűjteményben.







medvehagymás pogácsa a tavalyi termésből az idei termés között.


2014. március 21., péntek

tavaszi fészekrakás.

Még van pár doboz szanaszét a lakásban, de talán lassan kijelenthetem, hogy Kolossal birtokunkba vettük vadiúj albérletünket. Az elmúlt napokban lépésről-lépésre haladtunk, törölgettünk, felmostunk, mosogattunk, szóval egy teljes körű tavaszi nagytakarítással indítottunk. Nem mondom, hogy nincs még mit beszerezni, tegnap délután is megejtettem egy IKEA-kört, de egyre otthonosabbá varázsoljuk a lakást. A konyhaablakban virítanak a nemrégiben szedett papírtulipánok, az asztalon aranyeső sárgállik (Kolos szedte nekem), száradnak a frissen mosott ruhák, terjeng a készülő leves illata és pihepuha szőnyegre lépünk zuhanyzás után. Csak hogy néhány dolgot említsek, amik hozzájárultak ahhoz, hogy otthonossá váljon új otthonunk.

Szóval belevágtunk az együttélésbe, egyelőre a rendezgetés tölti ki az estéinket, így különösen jól esik már viszonylag korán az ágyba bújás (értsd ez alatt a szivacsokon fekvést, amik alá még be kell szereznünk pár raklapot) és a filmezés. Tegnapelőtt kaptunk egy mikrót, szóval lassan indulhat a popcorn készítés is. Reggelente szendvicseket készítünk egymásnak, majd mindenki indul a munkahelyére, Kolos picit előbb, de utána még bőven van időm készülődni. Így, hogy kiszabadultam a büdös-koszos belvárosból sem érzem magam távol mindentől, a házunk előtt megálló trolival, majd a földalattival és a várbusszal 40 perc alatt a könyvtárba érek, ami 5 perccel több, mint amikor a belvárosból jártam. És nálunk legalább vannak fák és csicsergő madarak. A napokban pedig beköszöntött a tavasz, így ragyogó napsütésben indulnak a dolgos hétköznapok.



2014. március 10., hétfő

első terepfutás.

Dóra már egy ideje csábítgatott a terepfutásra, de nehezen adtam be a derekam, tekintettel arra, hogy eléggé majréznék ott a sötét erdőben bukdácsolva egy fejlámpával a fejemen. A hétvégén azonban mégiscsak sikerült a csábítás, noha közrejátszott ebben az is, hogy verőfényes tavaszi napsütés köszöntött ránk szombat reggel. Dóra szerzett nekünk fuvart, így könnyedén kijutottunk a Határ-nyereghez, ami a "verseny" kiindulópontja és egyben célja is volt. Nőnapi Virág Futást szerveztek a terepfutó srácok, az esemény lényege az volt, hogy a rajttól virágszirom alakban indultak ki az egyes útvonalak 1-2 kilométeres sziromtól kezdve a 4 kilométeresig. Az első szirmot együtt futotta le a nagy csapat (több mint százan voltunk), így megismerhettem a Dóra által csak Kurvarétnek definiált repülőteret. Összesen négy szirmot teljesítettünk, tehát négy papírtulipán boldog tulajdonosai lehettünk, amelyek ott "nőttek" minden egyes szirom-kör útvonalán elrejtőzve, s így mindig nagy örömet adva nekünk, a megtalálóknak. A szirmok között pedig, hogy ne üres hassal futkozzunk, a batyus terülj-terülj asztalkámnál eszegettünk jobbnál jobb falatokat, köztük egy díjnyertes brownie-t, aminek már azóta meg is szereztem a receptjét.








2014. március 2., vasárnap

árvíz a parton.

A Balaton pillanatnyilag nem holdbéli táj, sőt ilyennek se láttam még eddig soha. Dórival ma délelőtt sétálgattunk, és ez a látvány tárult a szemünk elé a parton.