kis karácsony.

A korábbi évekhez képest idén szűkebb körben zajlott a karácsonyozás. Krisztáék Félegyházára utaztak, így a Szentestét Anyuval és Papával töltöttük hármasban. Persze aznap délután még meglátogattuk a Mamát is, másnap pedig Gáborék jöttek át hozzánk vendégségbe, szóval így is voltunk elegen. A fát most is korábban, már 24-e előtt feldíszítettük, tekintettel arra, hogy én nem csodálhatom olyan sokáig. Az igazi fát, amiről nem vagyok hajlandó lemondani. A család nagy része idén műfenyőt újított be, ami persze, nagyon jó, mert nem hullatja a tüskéit, nem hal meg egy ártatlan fácska a karácsonyi felhajtás eredményeként, de mégis, egy műfenyőnek nincs illata, nem lehet beleszagolni az ágai közé újra és újra, és érezni azt az igazi, évek óta hamisítatlan fenyőillatot. Ha már ilyen nyamvadt időjárás van (szinte tavasz), legalább a fenyő legyen a régi. Ezen az apróbb változáson, hogy a Szentestét itthon töltöttük, tulajdonképpen minden maradt a régiben, csillagszórót és gyertyákat gyújtunk, kivilágítjuk a karácsonyfát, belemarkolok a szaloncukros kosárba, ha elmegyek mellette, karácsonyi dalokat dudorászok (ez kisKolos kedvenc új szava, múltkor kérdeztem tőle, hogy mit dudorászik, öt percig ezen a szón röhögött) és reggelire mákos bejglit eszek. Illetve bejglis mákot.

via Pinterest