2013. november 29., péntek

karácsonyi készülődés indul!

Már egy ideje tervezgettük Luciával, hogy adventi koszorút készítünk, tegnapelőtt át is jött hozzám munka után, hogy közösen alkossunk. Természetesen olyan sok megbeszélnivalónk akadt, hogy első körben teázgatás és falatozás közben kitárgyaltuk az élet nagy kérdéseit, és csak utána álltunk neki a kézműveskedésnek. Elsőként megterveztük a koncepciót, majd izzítottuk a ragasztópisztolyt és mindent gondosan a helyére tettünk. Így került a koszorúra a négy gyertya mellé szárított narancskarika, apró tobozok és egyéb mütyürök, melyeket együtt szereztünk be egy hobbiboltban. Kissé minimalista lett a végeredmény, de valahogy pont ez tette a koszorúinkat egyszerűvé, de mégis látványossá és ünnepivé. Ezután pedig minden vasárnap eggyel több gyertya fog égni az adventi koszorún, ami a várakozás mellett ezt a kis együtt töltött időt is eszembe juttatja majd.

csak mert D.Tóth Kriszta annyira illik Lucia koszorújához. az enyémhez meg a pokróc.



2013. november 27., szerda

igazi kávéélmények.

Nem vagyok valami nagy kávéfogyasztó, ha reggeli felpörgésről van szó, akkor inkább zöld teával töltöm meg az utazóbögrémet. Kolos velem ellentétben rákapott a feketézésre, én pedig az Évi szülinapján fel lettem csigázva Frei Tamás kávézója kapcsán. Utánajártam, hogy hová tudnánk beülni, ami közel esik hozzánk, így végül az Aréna Plázában lévő Libriben kialakított Café Frei mellett döntöttem. A több mint sima találkozás (hivatalosabb nevén randi) majdnem az utolsó percig meglepetés volt, de úgy érzem, hogy sikerült Kolos kedvében járnom, és persze én is jól éreztem magam. Kolos Costa-Ricai kókuszos macchiatot választott, én pedig a hónap slágerét, a karácsonyi hangulatot idéző Katalán mézeskalácskávét. Valódi kávéíz, mindez kellemes környezetben. A kávélapon még rengeteg finomságot találtunk, így biztos visszatérünk még oda (vagy egy másik Café Frei-be), hogy azoknak is adjunk egy esélyt.


2013. november 24., vasárnap

az élet apró örömei. # 33


  • Luciával beülni a Café Zsivágóba, majd meghallgatni Karafiáth Orsolya könyvbemutatóját a Gödörben.
  • Dóra barátnőm, aki immáron egy félmaratonista, és nem is akárhol, mint Siófokon futotta le az elsőt. gratulálok neki itt is!
  • Évi szülinapi bulija a Bástya Borozóban. a csudafinom, mindenmentes tortából repetát is kaptam, az ünnepelt pedig még a keszthelyi maraton többszörös győztesének is bemutatott.
  • az esős, sötét napok ellenére időt szakítani a futásra. 
  • narancskarikákat szárítani az adventi koszorúhoz.
  • egy jó magyar filmet megnézni. (Nejem, nőm, csajom - a bugyuta cím ellenére egész életszerű volt, és a színészek is jól alakítottak benne.)
elvileg holnap már esni fog a hó, de azért még hivatalosan ősz van egy hétig.

2013. november 21., csütörtök

hasznos időtöltés utazás közben.

Még Moós Gergőnél olvastam az Effortless English nyelvtanulós hanganyagról, melyet ő futás közben szokott hallgatni. A múlt héten én is elkezdtem az első leckét. A dolog lényege, hogy hét napon keresztül minden nap végig kell hallgatni egy adott hanganyagot, melyben A. J. Hoge egy rövid történetet mesél el úgy, hogy tulajdonképpen az általa feltett kérdésekből ismerjük meg a sztorit. Ahogy újra és újra meghallgatjuk, egyre több kérdésre tudjuk a választ, mivel közben kikerekedik a történet. Ma már a második leckét kezdtem el, reggel munkába menet hallgattam végig. A futással szemben én inkább az ilyen holt idők kitöltésére használom ezt a fajta angol tanulást, hiszen legtöbbször nincs mód olvasgatni a villamoson vagy a buszon, és így legalább valami hasznossal foglalom el magam. A kérdésekre adott válaszok segítik, hogy könnyebben összerakjunk egy mondatot, és így tulajdonképpen "rejtve" elsajátítható a nyelvtan is, a szókincs gyarapodásáról már nem is beszélve.

via Pinterest

2013. november 20., szerda

olvasónapló. # 17 - Murakami Haruki: 1Q84

Anyu! Ezt most ne olvasd el, csak ha már végeztél mindhárom kötettel!


Bizony, Murakami Haruki 1Q84 című műve három vaskos kötetből áll, ennek ellenére a japán írótól megszokott módon rendkívül olvasmányos, a cselekmény sodorja az olvasót a sok-sok oldalon keresztül. A könyv egy férfi és egy nő egymásra találásáról szól, mindez misztikus köntösbe bújtatva. A gyerekkoruk óta egymásról mit sem tudó Aomame és Tengo egy másik világba kerül, az 1984 mellett lévő 1Q84-be, ahol két hold van az égen, és ahol a little people szövi légből szőtt gubóját. A különös világba egy gyorsforgalmi út vészlépcsője az átjáró, ám ezt Aomame csak idővel fedezi fel, addig ölnie kell, bujdosnia és legfőképpen megkeresni Tengot.
Murakami Haruki könyveiben szeretem a történet leírásának egyszerűségét (bár a fordítással továbbra se vagyok elégedett), az olyan héköznapi cselekvések szavakba öntését, mint egy vacsora elkészítése, hiszen ezáltal egy kis betekintést is ad a japán emberek étkezési szokásaiba, megismerhetjük az általuk használt alapanyagokat. Az otthonát könnyedén hátrahagyó, családdal nem rendelkező figurák az 1Q84-ben is feltűnnek, ám a két magányos ember végül egymásra talál, így egy másik világban (nem biztos, hogy a valóságos 1984-ben) esélyük van a boldogságra nekik és a hamarosan megszülető gyermeküknek.

via Pinterest

2013. november 5., kedd

kora reggeli, őszi séta.

Ha nem is minden nap, de rendszeresíteni fogom hétköznapjaim során a "gyalog a munkahelyre" mozgalmat. Tegnap (bérlet híján) úgy döntöttem, hogy sétálva teszem meg az otthon és a munkahely közötti távot. Nem bántam meg. Nem volt tömegnyomor, csak haladtam egyenesen a Duna felé, át a Lánchídon, fel a falevelekkel borított Király lépcsőn.Útközben melengető és élénkítő zöld teát kortyolgattam, és ott is voltam a Várban picit több, mint fél óra alatt. Annyi időt bkv-zással is simán eltöltök reggelente, bár az közel sem ekkora élmény.


via Pinterest

2013. november 3., vasárnap

az élet apró örömei. # 32 (@ home)

Kivettem pár nap szabadságot, hogy nekem is legyen őszi szünetem és hogy egy picit hosszabb időt tölthessek Keszthelyen.
  • batucada próba, csajok teljes létszámban, dobolás a dobszerkón.
  • könyvvásár a Sétálóutcán. könyvek szekrényben, bőröndben. természetesen nem tértem haza üres kézzel.
  • a múltkor az idei utolsó lángosozásról számoltam be, de tévedtem. Anyuval még bedobtunk egyet-egyet a Balcsiparton, kihasználva az október végi rendkívüli meleget, majd némi fröccsel öblítettük le a finom falatokat.
  • új, (sokkal) rövid(ebb) frizura.
  • sütibolt. csak a szokásos minyon és Rákóczi túrós kombó.
  • előástam a vízfestékemet és a temperát és festettem. csak úgy.
  • amikor kisKolos azzal üdvözöl, hogy "Dóri, én most arra készültem, hogy megöleljelek!"
  • töklámpás faragás Anyuval
  • tökből sosem elég. sütőtök rántva, krémlevesként és a kedvenc diós-feta sajtos-rozmaringos-lilahagymás-chilis-fahéjas, sütőben elkészített változat.
  • kineveztem egy befőttesüveget, hogy ezentúl abban gyűjtsem a pénzt a jövő évi nagy útra. minden aprópénz számít.
  • hosszú idő után újra uszodába menni Anyuval. nagyszerű keresztedzés volt ezer métert úszni és kiizzadni minden méreganyagot a szaunában.
  • a cukrászda kiülős részén sütizni így október végén.
  • Mamát rábírni egy sétára az otthon körül. 
  • napsütésben Murakami Harukit olvasni.
  • Anyuval megsütöttük a Zsófi-féle diós-csokis sütit. 
  • találkozni Dórival hosszú idő után. volt mit mesélnünk egymásnak.








2013. november 2., szombat

hello, november!

Eljött a november, a gyertyafényes esték, a sütőtökös ebédek és a (terveim szerint) kora reggeli futások hónapja. A falevelek még tovább színesednek, a teák almás-fahéjas illatukkal gőzölögnek, hálánk kifejezésre talál. Az amerikai kultúrában ünnepelt Hálaadás napja egy olyan hagyomány, amit nyugodt szívvel átvehetnénk mi is. Én megpróbálom majd.



2013. november 1., péntek

az én halottaim napja.

Tavaly még nem voltak halottaim. A temetőbe menés november első napján csupán annyiban merült ki, hogy gyertyát gyújtottunk olyanok sírjánál, akiket nem ismertem. Rokonaim voltak, de sosem találkoztunk, vagy csak még nagyon pici voltam, amikor mégis. Huszonnégy évig élni a halál közvetlenebb megtapasztalása nélkül mondhatjuk, hogy szerencsés volt. Igazából elképzelni sem tudom, hogy gyerekfejjel hogyan reagáltam volna egy szerettem elvesztésekor. Nem mondom, hogy most könnyű volt, de talán kicsit másképp szemlélem már a világot, magát az életet és annak velejáróját, a halált. Papám halála a mai napig óriási erővel bír, nem telik el nap anélkül, hogy ne gondolnék rá, ne idézném fel azokat az időket, amikor még itt volt velünk. Bár igazából most is itt van, én legalábbis mindig érzem magam és magunk körül. Nem a temetőben van az urnában, hanem úgy benne a világban. Nem csak akkor érzem a jelenlétét, amikor a sírnál állunk, sőt, talán ott a legkevésbé. Apukám halála ezzel szemben teljesen más érzéseket kelt bennem. Ő már régóta nem volt itt, mondhatnám úgyis, hogy soha nem volt itt. A Papa elvesztése miatt érzett fájdalom mellett valahogy ezt már képtelen voltam kellően feldolgozni. Egy számomra fontos és szeretett ember halála mellett nem tudtam őszintén gyászolni egy olyan embert, aki már régóta nem része az életemnek. Talán idővel másképp érzek majd, évek távlatából máshogyan fogok hozzáállni a dolgokhoz. A ma gyújtott gyertyák ennek ellenére mindenkiért égnek.

via Pinterest