2014. december 27., szombat

2014 karácsonya

Kicsit zűrösen indult  idei karácsonyi készülődés, mivel a nagy nehezen leegyeztetett mézeskalács díszítés időpontja pont keresztülhúzta a számításainkat, így már vasárnap hazautaztam Keszthelyre, Kolost egyedül hagyva pár napig. Sajnos idén sem sikerült szert tennem olyan képességre, hogy kettészakadjak, a két felem között 200 km-nyi távolsággal, úgyhogy kompromisszumot kellett kötni, és ez sült ki belőle. Amúgy is ritkán jövök haza mostanában, így legalább pár napot a családdal tölthettem itthon. Érdekes, hogy az itthon fogalma mennyire megváltozott ebben az évben, hiszen Kolossal közös kuckónk is az otthonom, de az igazi, a kiindulópont mindig is Keszthely marad. Úgyhogy múlt vasárnap vonatra ültem, meg sem álltam hazáig (ez így nem teljesen igaz, mert a déli part vasúti felújításai miatt vonatpótló busszal is kellett utaznom). Még aznap délután megnéztük a Fő téren a Civil karácsonyt, ahol kisKolos verset mondott és énekelt, majd pedig forralt borral és forró kürtőskaláccsal melengettük magunkat. Este pedig el is kezdtük a mézeskalács díszítést (a sütésből és szaggatásból idén is kimaradtam, de úgyis a díszítés a legjobb része a dolognak), Kriszta egy idő után az éppen kínzó betegsége miatt feladta a műveletet, de hamarosan csatlakozott Erzsi, így vele és Anyuval hármasban húztuk a cukormáz vonalakat és szórtuk a cukorgyöngyöket. Az összeszámlálás ugyan elmaradt, de a több száz darab ránézésre is megvolt.
A hét eleje további készülődéssel telt, beszereztem még pár ajándékot (az utolsó pillanatban mindig megszáll az ihlet!), becsomagoltam őket, úgyhogy nem is maradt más hátra, mint várni az ünnepet. A fát 23-án díszítettük, tekintettel arra is, hogy én nem látom majd olyan sokáig, és amúgy sem vagyok annak a híve, hogy a 24-e délelőtt teljen fadíszítéssel, és utána bumm, egyből jöjjön a karácsony-hangulat, mert könnyen lehet, hogy nem jön, idén is hét ágra sütött a nap, szerintem jobb minél előbb ráhangolódni az ünnepre. Szépen-lassan, már az adventi időszakban elkezdeni a készülődést és nem mindent az utolsó pillanatra hagyni (kivételt képez ez alól az imént említett határidős ihlet). Nem szeretek semmit sem elkapkodni, csak ráérősen készülni, arany színűre lakkozni a körmömet, még egy karácsony előtti futást beiktatni (a Balaton part teljesen kihalt volt, ahol máskor embertömegek vannak, most egy lélek sem volt, ez a nekem való futóterep), kenegetni a zserbótölteléket, szegfűszeget tűzködni egy narancsba, néha elcsenni egy szaloncukrot a fa alól és a kedvencem: a karácsonyfa ágai közé hajolni és beszívni azt az illatot, amit az évnek csak ebben a szakában lehet érezni. (Le a műfenyőkkel!)
Az ilyen apróságokkal hamar el is érkezett 24-e, délelőtt meglátogattuk a Mamát az otthonban, kisKolos nagy nehezen rászedhető volt, hogy énekeljen neki egy karácsonyi dalt (bezzeg a Fő tér színpadán nem kellett nyaggatni). Vacsorára átjöttek a Krisztáék, kisKolos teljesen be volt sózva, hogy mikor jön a Jézuska, nagy nehezen Anyu elcsalta pisilni, addig odacsempésztem az ajándékokat a fa alá. Nem könnyű a Jézuska szerep, főleg ha ilyen kíváncsi-fáncsi gyerek van a családban. KisKolos Anyutól és tőlem egy Activity társasjátékot kapott, ami kimondottan piciknek is való (Activity My First), és amit még aznap este ki is próbáltunk. KisKolos nagyon jól játszott, hamar megértette a játék lényegét és ügyesen körülírta a kártyalapokon látható rajzokat. Anyut Hegyi Barbara legújabb szakácskönyvével leptem meg, én pedig egy csokifondüt kaptam, amit már alig várom, hogy kipróbálhassak mindenkivel (de tényleg, barátok, kollégák, nem ússzátok meg, de szerintem nem is akarjátok majd).
25-én kihasználva a szép időt, délután tettünk egy sétát Anyuval a Balaton parton, majd este Gáborral és Erzsivel a hévízi moziban néztünk meg egy olasz vígjátékot (Zűrös olasz esküvő), a nyári mozizáshoz hasonlóan, most is abban a szuper, kényelmes fotelekkel teli kisteremben.
Karácsony másnapján visszautaztam Pestre, hogy Kolossal is ünnepeljünk egyet a kis fenyőfánk alatt és megajándékozzuk egymást. Még több mint egy hét szabadság vár rám, így bőven lesz alkalmam folytatni a karácsonyozást, még van egy tál szaloncukor, a hűtő teli bejglivel és zserbóval, biztos, hogy gyújtunk pár csillagszórót, és állítólag jön a hó is.

Egy-két kép erről a hétről:






















2014. december 23., kedd

az élet apró örömei. # 39


  • Pécsi kirándulás a munkahellyel. Van most egy kiállítása a könyvtárnak Pécsett, amit megnéztünk, majd pedig karácsonyi vásározással, forralt borozással töltöttük az időt. 
  • Rembrandt kiállítás a munkatársaimmal a Szépművészetiben. A holland festészek alkotásai között akadt egy-két Rembrandt is, de annyira nem is lepődtem meg rajta. Ennek ellenére természetesen remek festményeket láthattunk.
  • Az adventi koszorú gyertyafényében nézni az új sorozatunkat (A szökés) Kolossal.
  • Csokifondü Guszti szülinapján. 
  • Luciát felvették az álom munkahelyére. Nem az izlandi álom munkahelyére, de azért ez se semmi, és legalább nem lesz olyan nagyon messze.
  • Dórával e-mailezni. Most, hogy Facebookon már nem elérhető, így elektronikus levelekkel tartjuk a kapcsolatot, ami valahogy sokkal kedvesebb, mint néha egy-egy sort írni chaten. Írok valamit, válaszol, válaszolok, de azért remélem nemsokára már személyesen is találkozunk.
  • Kolossal van saját karácsonyfánk! Együtt kiválasztottuk, ő biciklin hazahozta, majd közösen feldíszítettük (és most már nem feledem, hogy a csúcsdísz elhelyezése a férfi dolga. :) )
  • Karácsonyozás a munkahelyen: nagy eszem-iszom, Lajos ajándék plakátjai és össznépi koccintás fotózkodással. Kész szerencse, hogy a mi osztályunk fotózza az eseményeket, így garantáltan mi lehettünk a középpontban.
  • Apróságok: mandarin, téli teák, sok-sok olvasás, Instagram, origami fenyőfák, tervek 2015-re.



Na erről beszéltem... (fotó: Zsolti)




2014. december 11., csütörtök

cukkinis süti (alaprecept)

Teljesen véletlenül akadtam rá arra a receptre, amit a mostani borongós-esős vasárnap délután el is készítettem. Ritka az olyan, hogy végigolvasom a hozzávalókat és minden megtalálható otthon, most szerencsém volt. Az egész az egy ideje már a hűtőben árválkodó cukkinivel kezdődött, amit mindenképpen fel akartam használni valamihez, így hát sütemény lett belőle.

Hozzávalók egy kisebb tepsihez (2,5 dl-es bögrével számolva):


  • 1 bögre liszt
  • fél bögre kakaópor
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • fél tk. só
  • 1 tk. vaníliás cukor
  • 2 db tojás
  • fél bögre nádcukor
  • 1 db cukkini lereszelve
  • fél bögre étolaj vagy kókuszolaj
A tojásokat feltörtem, összekevertem a cukorral és az olajjal, majd hozzáöntöttem a reszelt cukkinit, a lisztet, a kakaóport, a szódabikarbónát, a sót és a vaníliás cukrot. Összedolgoztam az egészet és elegyengettem a sütőpapírral bélelt tepsiben. Kb. 20-25 percig sütöttem, nem baj, ha a belseje még egy picit puhább marad. Mivel egy sötétbarna színű édességről van szó, így az odaégetés veszélye jóval nagyobb, úgyhogy érdemes többször rápillantani. Én Kolost is odahívtam, hogy vegye szemügyre, vajon elkészült-e már a süti.

Maga a recept egy tökéletes sütemény alapreceptnek is megfelel, lehet variálni a hozzávalókat, kerülhet bele csoki, aszalt gyümölcs, a tetejére tejszínhab, szóval a lehetőségek száma végtelen.

Jó étvágyat!


2014. december 1., hétfő

indulhat a készülődés!

Tegnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún, úgyhogy most már hivatalosan is indulhat a készülődés! Próbálom még visszafogni magam, amennyire lehet, nem betelni az egész fahéjillatú, csillogós karácsonyvárással már december elsején. Az ajtódísz is kikerült, természetesen a szomszédok egyből kapcsoltak, nem akartak lemaradni egy nappal sem, már aznap kint lógott náluk is a koszorú. Kolos szerint divatdiktátor vagyok, amit el kell, hogy ismerjek, ebben a tekintetben tényleg. Egy-egy télies díszt a lakásban is elhelyeztem az adventi koszorún kívül, és elkezdődött a vasárnap esti kádban fürdőzések időszaka is, a vadiúj hóemberes habfürdőmmel és sok-sok gyertyával, de egy arcmaszk is belefér. Ennyi kell a feltöltődéshez és az átmelegedéshez. Szeretem ezt a téli időszakot annak ellenére, hogy a hidegért például egyáltalán nem rajongok, a melegért viszont annál inkább, tehát jöhet bármi, ami melegít: pokróc, tea, forralt bor, forró csoki, egy jó meleg leves, és hát a legjobb, Koloshoz bújni (egy pokróc alatt, teával a kézben). Az idei karácsonyváró időszakra is van sok tervem, forralt borozás, fahéjas keksz sütés, ilyesmik, de ha valami nem jön össze, hát az sem baj, a lényeg, hogy semmire sem szabad rágörcsölni, ez az év legnagyobb ünnepét körülvevő felhajtásban különösen igaz.
A blog hátterét ezennel megváltoztattam erre a csodás, fenyőfás Marimekko mintára! A fotók pedig sajátok, egyenesen az Instagram oldalamról.