2014. január 24., péntek

az első 16 kilométer (nos, ez már majdnem egy félmaraton. majdnem.)

Van az úgy, hogy az ember csak fut, előre, amerre lát, viszik a lábai, az agy is teljesen kikapcsol. Tegnap valami hasonlót tapasztaltam, amikor az utolsó métereket futottuk a rakparton. Dórával ismét részt vettünk a BudapEsti Belvárosi Futáson, ezúttal bővített távon, a RUNtottától indultunk. Először a Batthyány teret vettük célba, ahol még csatlakoztak hozzánk páran, majd ismerős terepre, a várba futottunk fel, sok-sok lépcsőt magunk mögött hagyva. A szerpentinen kanyarogva lejutottunk, hogy aztán a Gellért-hegyet hódítsuk meg meredek utakon fel- majd lefutva. Miután végre sík terepre értünk, átszaladtunk a Szabadság-hídon, Váci utca, Batthyány tér következett, majd 16 kilométer megtétele után visszaérkeztünk a RUNtottába. Sok lelkes futó jött velünk, Dóra ezúttal a "záróbusz" szerepét töltötte be, és némileg lerövidítette a távot, de örülök, hogy vele futhattam, sőt, még Kokó is eljött az edzésünkre. Ulrik edzőnkről meg már nem is beszélve.


2014. január 22., szerda

olvasónapló. # 18 Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Otthon az ágyban kezdtem, a vonaton folytattam, az albérletben lefekvés előtt vettem kézbe és most unalmasabb perceimben befejeztem. Szomorú és lehangoló élettörténet nagyszerűen megfogalmazva, egy percig sem untam vagy kalandoztam el közben. Ahogy a cím is elárulja, egy nő élettörténetét olvashatjuk egészen a kamasz éveitől idős koráig. Jeanne épphogy "kiszabadult" a zárdából, ahol tizenéves korában élt, szinte a szabadsággal együtt csapja meg a szerelem szele. A megnyerő és jóképű Julient azonnal a szívébe zárja, és még így, szinte ismeretlenekként rövid időn belül egybe is kelnek. Jeanne számára a kezdeti felhőtlen örömöt már a nászúton beárnyékolja Julien furcsa, kapzsi viselkedése, mely egyre inkább elhatalmasodik rajta. A pálfordulás a mézeshetek után is kitart, Julien már nem az a kedves ifjú, akinek Jeanne megismerte, vagyis inkább elképzelte. Megcsalja Jeanne-t a szolgálólányukkal, később a szomszédjukkal, gyermekét nem szereti, ahogy feleségét sem. Jeanne élete így telik nagy szomorúságban, egyedül szülei, később gyermeke nyújtanak neki boldogságot. Julien a szeretőjével leli halálát, annak férjének keze által, és Jeanne-t ezután is veszteségek sora kísérti. Elveszti szüleit, majd a félrenevelt fiát, Pault is, aki adósságokba keveredik és kétes életű nőkkel szűri össze a levet. Jeanne szinte mindenét feladja, egyedüli támasza a visszatért szolgálólánya, aki korábban Julien szeretője volt és még gyermeket is szült neki. Az időközben fiatal, reményekkel teli lányból a regény végére egy félelemmel teli, sorscsapásokat megélt asszony lett, akiben még egy picit ott motoszkált a gondolat, hogy talán jobbra fordul minden. A balszerencsés történet végül mégis fanyar happy enddel végződik, Paul gyermekének anyja szülés után meghal, így ő és kislánya visszatérhetnek Julienhez, aki talán részese lehet végre megérdemelt boldogságának.

"Látja…az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük."




2014. január 21., kedd

az élet apró örömei. # 34

Oké, tudom, eltűntem az utóbbi időben, de ez nem jelenti azt, hogy nem történtek jó dolgok az idei év első pár hetében.

  • Elkezdtem a jegyzetelgetést a gyönyörű Chagallos határidőnaplómba.
  • Remek filmeket láttam: Mielőtt felkel a nap, Mielőtt lemegy a nap, Mielőtt éjfélt üt az óra - trilógia. Az alapsztori amilyen egyszerű, annyira kedves és élettel teli, a szereplők és a párbeszédek teljesen hétköznapiak. Jó volt eltölteni néhány órát ezzel a kedves párossal, évről-évre nyomon követni az életük alakulását és hogy hogyan fonódik össze a sorsuk egy véletlen találkozásnak köszönhetően. Az egyes filmek vége mindig kicsit nyitott maradt, sosem volt egyértelmű, hogy hogyan is folytatódik majd a következő rész, hogyan alakulnak az események.
  • RUNtotta! A futótársadalom új gyülekezőhelye a Frankel Leó utcában, ahol picit le lehet ülni, limonádét vagy szörpöt hörpölni, és finom süteményeket falatozni. Dórával egy edzésükön is voltunk már, minden csütörtökön várfutás van Ulrikkal, tegnap pedig a MindenFutás Egyeteme előadásán voltam, ahol Balassa Levente sportpszichológus (ezt a szót leírni is nehéz, nem csak kimondani) beszélt arról, hogy hogyan hatnak a lelki tényezők a szabadidő sportolók teljesítményére. 
  • Kolossal kézműves sörözőben jártunk, ahová már régóta szeretett volna beülni és ahol megállapítottuk, hogy az ír sörnél, valamint a szilvásnál nincs finomabb, igaz, nem kóstoltuk végig az itallapot, de ezeknél csak rosszabbakat választottunk. Na jó, az a csokisnak álcázott kávés is ízlett.
  • Zsófival és Lacival szakmai napon jártunk a Szépművészeti Múzeumban, megnéztük a Caravaggiotól Canalettoig című kiállítást. Ismét rájöttem, hogy én szeretem a barokk festészetet a maga giccsével együtt, de legalább élethűek az ábrázolások (fotórealizmus?). Canaletto városrészeket ábrázoló festményei különösen tetszettek.
  • Vettem új futócipőt! Gyönyörű, kényelmes, csajos, Nike Pegasus 30.
  • Anyunak a hétvégén tartottuk a névnapját, volt rengeteg finomság (Sport szeletekkel készített sütemény, medvehagymás pogi, fetás-olívás muffin) és végre átadhattam a kissé öncélú ajándékomat (ami karácsonykor otthon felejtődött), a Café Freiben vásárolt fehér teát.
  • ...minden apróság: zöld turmix reggelire / gránátalma / vitaminbombák / sok futás / jó könyvek párhuzamosan: Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei, Maupassant: Egy asszony élete

2014. január 14., kedd

fussunk haza a munkából!

Az úgy volt, hogy Dóra barátnőm nemrégiben hazafutott a munkahelyéről. Ekkor esett le nekem is, hogy így is lehet. Eddig folyton azon töprengtem, hogyan oldható meg a munkába futás, értem ez alatt, hogy hogyan tusolok majd utána és hogy viszem el a táskámat, valamint az aznapi ruhámat. Ám így a probléma megoldva. Reggel elvittem magammal a futócuccomat, majd a munkaidő letelte után átöltöztem és hazafutottam. Mivel rendkívül közel lakom a könyvtárhoz (3 km mindössze), így egy kicsit kerültem. A rakparton elfutottam a Margit-hídig, a szigeten tettem egy kört, és csak ezután vettem az irányt hazafelé. 
ui.: Nem találkoztam a szatírral, bármennyire is "késő" volt és bármennyire is úgy voltam eddig, hogy én aztán nem futok egyedül a szigeten sötétben.

2014. január 2., csütörtök

byebye 2013, hello 2014!

Nem mondanám, hogy 2013 az én évem volt, sőt nagyon nem volt az. Rengeteg rossz dolog történt, valahogy különösen ránk járt a rúd. Azonban - ahogy oly sokszor - most is próbálok a jó dolgokra koncentrálni, és a pozitív történésekből szemezgetni.

Szóval ezek tetszettek 2013-ban:


  • Dolgozó nő lettem. Rengeteg elküldött önéletrajz és sikertelen állásinterjú után felvettek az álom munkahelyre. Imádok ott dolgozni és sosem nyűg bemenni. A kollégáimnál jobbat nem is kívánhatnék.
  • Az év új őrülete a futás volt, 554 kilométert zsebeltem be és már neveztem a 2014-es keszthelyi félmaratonra.
  • Az évek óta vissza-visszatérő hagyományokat, mint amilyen a tavaszi túra és augusztus elején a kapolcsi forgatag is beütemeztük.
  • A publikálás sem maradt el, HVG-s jutalomvacsorán voltam és még sajtóbelépőt is kaptam a Strand Fesztiválra.
  • Új nyári fesztiválokon jártunk, a Fishing On Orfűn és a már említett Strand feszten.
  • Anya-lánya hétvégék Keszthelyen és Budapesten is.
  • A kedvenceim Murakami Haruki és Ljudmila Ulickaja könyvei voltak.
Habár 2013 mottója az volt, hogy lépjek ki a komfortzónámból (ami valamilyen szinten meg is valósult), utólag ezt a következtetést tudtam levonni az évből.
Az idei mottó pedig ez lesz: