2010. december 26., vasárnap

változatlanul karácsony

A karácsony valahogy minden évben ugyanolyan, de mégis ez a jó benne. A szokásos mézeskalács sütés és díszítés, amikor már mindenünk ragad attól a fehér, cukros máztól. Amikor anyu sütit süt és ki lehet nyalogatni az edényből a csokikrémet. Amikor a narancsba szegfűszegeket szúrok, és már fáj a hüvelykujjam. Amikor leülök a zongorához és játszok a karácsonyi kottából. Amikor becsomagolom az ajándékokat, és meghúzom rajtuk a szalagot, hogy pöndörödjön, mint egy szerpentin. Amikor beleszagolok a karácsonyfa ágai közé. Amikor megesszük a karácsonyi vacsorát, majd megajándékozzuk egymást. Amikor reggelire mákos bejglit ehetek. Amikor karácsonyi zenéket hallgatunk bakelitlemezről. És ez így megy évről-évre, de sose lehet megunni.




2010. december 13., hétfő

a Széchenyi fürdő következik. vagy nem.

Ismét mozgalmasan telt a hétvége, péntek este a Gödörben koncerteztünk a Kolossal, Nemjuci és HS7 voltak az est fellépői. Szerencsére nem volt tumultus, kényelmesen elfértünk, de továbbra is jobban lelkesedem a szabadtéri koncertekért. Télen meg valahogy kibírom, ahogy most is. Vasárnap a Kolos apukájának volt a születésnapja, így egész napra családi programok voltak betervezve. Elsőként a Széchenyi fürdőbe mentünk áztatni magunkat. A kinti medencék jobban bejöttek, mint az épületben lévők. Igaz, a kijövetel nem volt egyszerű, de a forró víz nagyon jólesett. A szauna egy csalódás volt, egy lepusztult, negyven fős hatalmas hodály (Kolos szerint metrókocsi, szerintem koncentrációs tábor-beli gázkamra) szolgált erre a célra, bár nem mondhatnám, hogy ki lehetett kapcsolódni a zajban és az igénytelen emberek között, akik még a papucsukat se képesek levenni ott, ahová más leül. A benti medencék se tetszettek igazán, ott is tömeg volt, és nevetséges emberek. Ennyit erről a helyről, nem valószínű, hogy a közeljövőben visszatérek. Este vacsi is volt, sokféle saláta, gesztenyepüré, soha el nem fogyó alkoholos ital készlet. Megnéztük a Bérgyilkosék című filmet a nappaliban, aminek valahogy nem lett vége, vagy nem úgy, ahogy vártuk, vagy nem is tudom. Azért ezek ellenére jó volt a hangulat, igyekszem a szabadtéri fürdőzést elmenteni az emlékeim közé.

2010. december 6., hétfő

karácsonyi hangolódás

Ez a hétvége igazi karácsonyra hangolódós, várakozós hétvége volt. Szombaton Sport szelet sütit csináltunk a Kolossal, nagyon finom lett, bár legközelebb több rumot teszünk bele, de így is nagy sikert arattunk vele, főleg a csokimázzal a tetején. A vasárnap délutánt Óbuda főterén töltöttük hatalmas gyerekzsivaj közepette, forralt bort kortyolgatva és Szalóki Ágit hallgatva. Jól átfagytunk, úgyhogy elmentünk kiolvadni a WAMP-ra, ami a karácsonyra való tekintettel most a Millenárisra költözött, jóval nagyobb volt, és némi gasztrorészleggel is kibővült. A Látomás pultjánál vettem egy zöld, masnis hajpántot, ez volt a vásárfia, amúgy most is jó cuccok voltak, csak hát a gatyánkat otthagynánk, ha mindent megvennénk, ami tetszik. Ezért csak alkalmanként, egyet-egyet.

2010. december 2., csütörtök

.csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja.

Folytatódott a csajos délután, ezúttal a Judittal és a Luciával ültünk be a Csendes Létterembe, majd később csatlakozott a Kriszti is. Elég furcsa az a hely, a falon csócsóbábuk, a csilláron lecsüngő malac. A forrócsoki finom volt, pont egy ilyen hóeséses naphoz illett. Kibeszéltünk mindent és mindenkit, ahogy szoktuk, legfőképp a kollégista lét viszontagságait és a közlekedési nehézségeket. Jók ezek a barátnős összeröffenések, hetente azért szükségét érzem nekik. Feltöltenek.

2010. november 29., hétfő

.think while you shoot.

Tegnap megnéztük a Kolossal a Ludwigban a Martin Munkácsi kiállítást. A fotók zseniálisak voltak, mind a híres embereket ábrázoló, mind pedig a világ számos pontján készült alkotások. A divatfotók akár a mai Marie Claire-ben is megállnák a helyüket, de megállták a helyüket a 20. század elején is. Persze, lehet azzal jönni, hogy eddig a kutya sem ismerte, szerintem most, ha eddig nem is, meg kellett ismernünk.

2010. november 27., szombat

egy jó nap

Lehet-e annál jobb nap, mint mikor délelőtt Anyummal szaunázni és úszni indulunk, hazafelé beugrunk a sütiboltba Rákóczi túrósért, ebédre brokkoli krémlevest főzök, délután a kisKolossal bodzaszörpöt hörpölgetek, majd kapok tőle cuppanós puszit az arcomra. Amikor a barátom csókok özönével áraszt el, igaz csak virtuálisan, de annál őszintébben. Amikor szép munkaként értékeli egy kiadó a beadandó munkámat. Ez egy jó nap volt.

2010. november 25., csütörtök

.napozz holddal.

A tegnap este igazán megér egy blogbejegyzést. Tegnap volt ugyanis a Kispálfilm vetítése, melyet a Kolossal mi a Toldi Moziban néztünk meg. Csak néhány helyszínen volt ez az egyszeri filmnézés, pár vidéki és budapesti moziban. A fő helyszín a West-Balkán volt, ahol elhelyeztek egy kamerát, aminek felvételét mi a Toldi vásznán nézhettük végig. Amíg mindenki elfoglalta a helyét, a facebook-os "Mindenre van egy Kispál-idézet" fotópályázat beküldött alkotásait vetítették le, köztük azt is, amit én küldtem be. Ezután Livius a Qui...-ből konferálta fel az együttes tagjait, valamint a film alkotóit. A kissé komolytalan megnyitó után (szegény Kispi úgy nézett ki, mint egy nagy melák bkv-ellenőr) elkezdődött maga a várva-várt film, melyet meg is kaptunk a jegy mellé dvd-n. A nyári búcsúkoncert felvételeit láthattuk, nem bírtam magammal, és muszáj volt végigénekelni az egész műsort. Még egyet utoljára. Persze, csak halkan. A film után mi is átmentünk a Kolossal a West-Balkánba, aláírattuk Lovasival a dvd-ket, aztán jöttünk is el, valahogy nem túl szimpi az a hely, elég volt belőle a múltkori fellépés.
Így hát ez volt számomra a búcsúzkodás, az utolsó éneklés így együtt. Köszönöm, Kispál és a Borz! (Na meg a Kolosnak is a karácsonyi ajándékot így előre.)

"a kezed fogom, kipörgetlek, kipörgetlek és elengedem."

2010. november 22., hétfő

lakásavató 2.0

Újabb lakásavató bulin tettük tiszteletünket, ezúttal a Krisztinél. A ház meglepően közel van a koleszhoz, elég jó helyen. Ez alkalommal nemcsak csajos buli volt, jöhettek a srácok is. Finomakat ehettünk-ihattunk, s nem is kellett sokat érvelni, hogy miért ne táncoljunk máshol. Eltoltuk az asztalt, felcsavartuk a szőnyeget, és jöhetett is a Youtube-party. (:
Szombaton pedig a Kolossal elmentünk a Szépművészetibe, megnéztük a Klimt kiállítást. Ami tényleg túlnyomórészt bécsi szecesszió volt, kevés Klimttel. Kevés Klimt festménnyel. Ami volt, azt is kétszer kellett megnéznünk.

2010. november 11., csütörtök

újra

Lucia ismét előbukkant, ennek örömére beültünk egyet forrócsokizni az Azték csokizóba. Finom rumos-meggyes forrócsokit rendeltem magamnak, még meggydarabok is voltak az alján. Nem hiába, a Lucia tudja hova kell járni. S mivel ő törzsvendég ezen a helyen, azt is tudta, milyen ínyencséggel lepjen meg, kecskesajtos csokit vett nekem, ami nagyjából olyan volt, mintha túró lett volna, viszont az utóízen egyértelműen érződött, hogy az bizony kecskesajt. Nem csupán ezzel ajándékozott meg a Lucia, kaptam egy gyönyörű pillangós fülbevalót is, amit ő készített (lásd itt: http://www.meska.hu/Shop/index/4511). Volt mit megbeszélnünk, kitárgyalnunk ebben a két órában, melyet sikerült együtt eltöltenünk, s ha minden jól megy, a jövő héten folytatjuk. A következő helyszínt már elterveztük.

2010. november 10., szerda

cserpes

Már jó ideje szemeztem a Lipóti Pékséggel, azon belül a Cserpes termékekkel. Ma suli után a Kolossal be is tértünk az egyik pékségükbe a Ferenciek terén, hogy megkóstoljuk a Cserpes Trudit. Hát meg kell, hogy mondjam, nekem nagyon bejött, a Kolos szerint kissé darabos, de hát legalább igazi túró van benne, az meg milyen lenne, ha nem darabos?! Szerintem hamarosan visszatérünk, én a joghurtokat néztem ki magamnak, Kolos meg a péksütiket. A tudatosvasarlo.hu nem tévedhet, és mi sem. Le az E-számokkal!

2010. november 7., vasárnap

kiránduló idő

Olyan csuda jó idő volt a hétvégén, hogy a Kolossal és a szüleivel kirándultunk egyet a Kő-hegynél, ott a budaörsi áruházak mögött. Némi izomlázzal küszködtem az előző napi futás miatt, de ez csak a  sziklás hegyről lefelé jövetnél okozott egy kis problémát. Még vadászgörényekkel is találkoztunk, egy fiú és egy lány, csengős pórázon sétáltatta őket egy bácsi. Ma délelőtt filmeztünk a nappaliban a nagy tévén, megnéztük az 1 című fantasztikus magyar filmet, melynek se füle, se farka, még jó, hogy nem a moziban néztük meg anno. Délután elugrottunk az IKEA-ba, beváltottuk a kuponokat isteni finom mandulás sütire és capuccinora. Vettem is egy-két cuccot, mindig akad valami az IKEA-s bevásárlólistámon. Meg amúgy is jókat mókázunk ott, most épp azon a narancssárga, csámpás rénszarvason. Mert ugye lassan karácsony, szerintem még nagyon lassan, de az IKEA-ban már most karácsonyi dalok szóltak. Nem tudok még ráhangolódni, egyrészt a meleg idő miatt, másrészt pedig nem is jó ilyen korán elkezdeni a készülődést. Mire odaérünk, hogy advent meg szenteste, már a könyökömön jön ki a Csendes éj.

2010. november 5., péntek

futrinka utca

A mai nap hőstettének tekinthető, hogy végre rászántuk magunkat, és elmentünk futni a Margitszigetre, a Kriszti, Évi, Bori meg én. Az idő csodás volt, gyönyörű napsütés, ritka az ilyesmi így november tájékán. Körbefutottuk az egész szigetet, néha azért leálltuk sétálni, de többségében futottunk azon a jó kis rugós úton. Sokkal könnyebb azon futni, hiába van menő ruganyos futócipőm, aszfalton azért nem az igazi. Remélem még máskor is kimegyünk, mert már jó volt kicsit kikapcsolni, és erősödni, mert idegbajt tudok kapni néha ezen a Budapesten. Kell, hogy valamivel levezessem ezt a sok felgyülemlett stresszt és miegymást.

2010. november 4., csütörtök

az első lakásavató

Tegnap végre pesti pagonybuli volt, csak egy hiányzást könyvelhettünk el. Az Évi hihetetlenül gyönyörű lakásán gyűltünk össze, általam nagyon kedvelt körfolyosós épületben. A lakás ugyan még csak félig-meddig van kész, de szeretnék már én is itt tartani. Egész este (éjjel) beszélgettünk, hulahopp karikáztunk, boroztunk, kölesgolyót eszegettünk (a Bori még sok mást is). Végül pedig úgy döntöttünk, hogy ott is alszunk, amit sikerült megoldanunk az Évi franciaágyán, négyen, egymás hegyén-hátán. Másnap reggel ropogós zsemlével, az Évi által készített baracklekvárral és a hiperszuper kávéfőzőben készült latte-val indíthattam a napot. Persze a reggeli órámra nem mentem be, ezt az idilli napkezdést kár is lett volna elrontani.
Dolgoztam is tegnap este (meg ma is fogok). Samsungos magazint kell osztogatnom az Allee-nál, tegnap egy óra alatt elosztogattam 300-at, ma viszont ott kell lennem a kijelölt három óráig, beosztani a 300-at, amit mondjuk nem tudom, hogy oldok meg, majd minden tizedik embernek adok, vagy csak a fekete kabátosoknak, vagy csak a szőke hajúaknak. Nincs jobb ötletem.

2010. november 2., kedd

baba

El is suhant az őszi szünet, amilyen gyorsan csak lehetett, és amennyire hamar az ilyen jó dolgok eltelnek. Nálunk volt a Kolos, szerencsére egész héten sütött a nap, tudtunk nagyokat sétálni, nem kellett egész nap a négy fal között ülnünk. Mondjuk sétálás tekintetében Keszthelyt elég hamar ki lehet meríteni, mi mindig kalandozunk valamerre, néha még számomra is új útvonalakon. Ami főleg újdonság volt, hogy elmentünk megnézni a Modellvasút Kiállítást, amit szégyenszemre még eddig nem tettem meg. Hatalmas terepasztalokon siklottak a vonatok (már amelyiket beindították), bár számomra elég zagyvaságnak tűnt, hogy az a szerencsétlen kisvonat egyszer még a Balaton körül kereng, máskor meg a német havas hegységekben. Amúgy a kivitelezés nem volt rossz, tetszett, hogy sok apró részletet lehetett felfedezni, és gondolom még sok rejtve is maradt, de épp ezért vissza kell még térni a jövőben. KisKolost is pesztráltuk a hét folyamán, kergetőztünk a kanapé, valamint a konyha-nappali-étkező vonalán, berregtünk, kacagtunk. Olyan édesen tudja mondani, hogy baba, hogy menten elalél tőle az ember. Amúgy is, de ettől főleg.

2010. október 25., hétfő

dobj egy puszit!

Jól sikerült a randi a múlt héten, meg is látszott, hogy régen kerítettünk rá alkalmat, nem csupán azért, mert gyorsan hatott a macifröccs, illetőleg a sör. A megfelelő bemelegítés után átsétáltunk a Castro Bisztróba, ahol heringmód végigtomboltunk egy Intim Torna Illegál koncertet. A zenekarból magából semmit sem láttam, de ettől függetlenül élvezhető volt, és már hiányzott is nagyon.
Most épp itthon vagyok, Keszthelyen. Tegnap kisKolosoztam, egyszerűen imádat, ahogy ott futkos meg kacarászik, a puszidobásról meg már ne is beszéljünk. Ma este jön a nagyKolos [ (: ] is, remélem ő is dob nekem jó sok puszit az elkövetkezendő egy hétben.

2010. október 20., szerda

.buli van az összes szomszédunknál. az lehet, de a miénk jobb.

Lassan itt az őszi szünet, bár nem igazán sikerült elfáradni a suli miatt, pláne, hogy alig van órám, meg ami van, azt se nagyon akarják megtartani. Sebaj, helyette lehet sokat dolgozni, amiből most akadt is bőven az utóbbi időben: szórólapozás, hostess meló, gépelés. Beindult a biznisz. Ennek ellenére buli az nincs túl sok, valahogy ezen az őszön nem találunk semmi jó koncertet. Hétvégén volt ugyan egy fellépésem a Living Roomban, de semmi komoly. Mondjuk holnapra beterveztünk a Kolossal egy randevút, mert már jó ideje nem voltunk sehol, legalábbis ilyen esti ivászatos bulin, a Design Hét IKEA kiállításának megnézése, a könyvesboltban nézelődés, és a gólyabálon melózás nem tekinthető különösebben ilyesfajta kikapcsolódásnak. Szóval holnap jöhet a macifröccs!

2010. október 3., vasárnap

dolgos hétvége

Túléltem, sőt egész jó volt ez a hostesskedés. A lány is aranyos volt, akivel dolgoztam, meg maga a munka se volt megerőltető, az ELTE Plusz kártyát kellett reklámoznunk, és kitöltetnünk az emberekkel a regisztrációs lapot. Annyira belejöttem a melózásba, hogy pénteken pedig a Kolossal voltam ELTE atlétikaversenyen, ahol csupán annyi volt a feladatom, hogy fel kellett írnom az indulók nevét, születési idejét, suliját. Nem szakadtam ebbe se bele, bár mindkét alkalommal halálra fagytam. Még a hostessmeló előtt a Judit is meglátogatott a koliban, kiültünk vízipipázni meg sörözni a folyosóra és megbeszéltük, hogy ezentúl minden második csütörtök délutánra kitalálunk valami közös programot. A hétvégét a Kolosnál töltöttem, olyan igazi őszi bújós hétvége volt. De azért nem ültem folyton otthon, szombaton elmentem a Népligetbe zenekaros próbára, már nagyon hiányzott a dobolás, az meg már csak hab a tortán, hogy még a gumilapomra is akadt vevő.

2010. szeptember 29., szerda

dolgozni kell. a pénz miatt.

Valahogy nehezen akar nekem összejönni ez a diákmunka dolog. Voltam az Universitasban, ahol közölték velem, hogy csak akkor léphetek be, ha már találtam munkát. Hogy ennek mi értelme?! Lett volna most egy szórólapos meló a hétre, de sajnos jól elszúrtuk a jelentkezést a Kolossal, pedig olyan jól el tudtuk volna osztogatni azokat a papírokat ott a BTK-n. Sebaj, talán még lesz ilyen. Holnap hostesskedni fogok, ez már azért elég biztosnak tűnik, legalábbis ma voltam bent a Karrierközpontban megbeszélni a tudnivalókat a szervező csajjal, aki mellesleg tök jófej volt, csak hogy azért ez se menjen olyan simán, kiderült, hogy nem a mi koleszunkban lesz a meló, hanem valahol a Damjanich utcában. Egy élmény lesz onnan éjjel 1-kor hazajutni, remélem túlélem.

2010. szeptember 28., kedd

.a Mátránál magasabb a Tátra.

Beteg voltam és ihlettelen, ha lehet így mondani. Pedig olyan jó dolgok történtek, amiket muszáj elmesélni, így hát most kerítek rá alkalmat. A múlt hétvégén Kolossal és családjával Szlovákiába utaztunk, egészen a Tátrába. Egy kempingben laktunk a szlovák paradicsomban, a kezdeti félelmem ellenére nem is fáztunk a sátorban, sőtmitöbb, inkább melegünk volt. Az első napon még csak ismerkedtünk a hegyi levegővel, majd másnap már hatalmas túrába kezdtünk, a Magas-Tátra csúcsa felé felvonóval vezetett utunk. Még sosem ültem ilyenen, fantasztikus élmény volt. Fent a hegytetőn (na jó, még volt egy megálló a legtetejéig) volt egy tó, amit körbejártunk, néha pedig egy felhő suhant át rajtunk. A túra igazán ott kezdődött, amikor le kellett jönnünk a hegyről, de azt is megoldottuk. Este szalonnát sütöttünk, meg olyan amerikai-féle pillecukrot, ami szerintem teljesen olyan, mint a pumpedli. A második napon, kissé már fáradtabban és fájós lábakon, de ismét útnak indultunk, ezúttal egy veszélyesebb szakaszon, patakokon átkelve, folyó felett egyensúlyozva, létrákon felmászva, csúszós köveken egyensúlyozva. Hihetetlen, de ezt is megcsináltam. Azt hiszem, ezek után a Lepke Túra csupán egy kellemes kis sétának lesz betudható. Voltak persze az izgalmas részek mellett hátborzongatóak is, tudniillik valami eszement alakok egymásra rakott kövekkel, faágakból készült rémisztő szoborral, földbe nyomott babafejjel ijesztgették a jónépet. Arról a folyóparton hagyott kisfiú pulcsiról és nadrágról meg ne is beszéljünk. De ezek ellenére jól éreztem magam, a Kolos ismét jó kis élményhez juttatott. Csak az a hazafelé úton történő behajtani tilos tábla és az azt követő kidőlt fás útszakasz ne lett volna, ahol még a szlovák rendőrök is megbüntettek minket. Talán kellett ez is a végére, a kaland kedvéért. Nem csak a csapolt Kofola meg a banános csoki.

2010. szeptember 14., kedd

.füstölög a kémény, jó itt nálad élni.

Teszek-veszek, intézkedek. Nagyjából így telik az első hét a suliban illetve a koliban. Már minden cuccom a helyén van, sőt egyre több lesz, köszönhetően az ikeás kiruccanásaimnak. Az idei tanévkezdés kevésbé sikeredett bulizósnak, de azért voltunk egy utolsó zépés Kiscsillagon, Judit-Kriszti-én meg a srácok. Mert ugye már ők is pesti (budai) leányzókká váltak, ezért sem hagyhattuk ki a koncert utáni 512-jellegű táncikálást. A Kolossal még wampoztunk is vasárnap, meg az új piacozós helyet is megnéztük, a Goubát a Gozsdu-udvarban. Nem vettem most semmit, de ötletet most is csentem, azt hiszem a nemezből készült poháralátét otthon is kivitelezhető. Már azt is leírhatom, hogy évek óta járunk az @rc-ra a Kolossal, most voltunk ugyanis harmadszorra. Idén Hol élsz te? címmel rendezték meg a plakátkiállítást, többnyire a facebook volt a téma, nem meglepő módon, szégyen vagy nem, szinte mi is ott élünk (na jó, azért nem, de tök jó együtt megnézni egymás face-ét). Amúgy a koleszban is szuper minden, a szobatársak aranyosak, a szomszédban a Dávidék laknak, akikkel már rögtön egy vízipipázós-sörözős folyosónüléssel indítottunk. Tegnap este pedig meglátogattam a Katát egy szinttel feljebb. Volt csoki meg popcorn, és szerencsére nincs feszültség.

2010. szeptember 10., péntek

.villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem.

Itt van az ősz, itt van újra, de nem mondhatnám, hogy különösebben szép lenne nekem. Csak fordítani kellett egyet a naptáron a szeptemberre, egyúttal máris beköszöntött a rossz idő. Ebből következőleg nem sok mindent tudtam csinálni az elmúlt egy hétben, amit itthon töltöttem. Többnyire kisKolos volt műsoron délutánonként, mostanság sokat kell vele szaladni (de közben el nem engedné az ember ujját), berregni, puszikat dobálni. A múlt héten a Kolosnál lógtam, jobbanmondva sokfelé lógtunk együtt. Elvitt Nagymarosra pár napra, amíg szép idő volt, addig grilleztünk meg a Nóra csinált nekünk finom, fura színű koktélokat. Lustaságunkból kifolyólag csak az esős idő beköszöntekor vettük a fáradtságot, hogy korán felkeljünk és elvonatozzunk Štúrovoba. Átmentünk Szlovákiába, hogy nyomban vissza is térjünk hazánkba, mert valahogy a túloldal jobban tetszett, így hát átsétáltunk Esztergomba, hogy megnézzük a bazilikát közelről és belülről is. Nagyon ramaty időt fogtunk ki, azért a Billát nagy-nehezen megtaláltuk, hogy a Kolos fel tudjon pakolni banánoscsokiból, én meg tudjak venni híres-neves Kofolát, aminek szerintem olyan az íze, mint a kólás gumicukornak. Mindegy, az üvege tetszett leginkább. Másnap reggel nem bírtuk tovább a fagyoskodást, és visszatértünk Budapestre. Amúgy is be kellett költöznöm a koleszba, ami a szokásos nehézségekbe ütközött idén is, ugyanúgy, ahogy eddig mindig az elmúlt három évben. Az előző szoba felállás az úgy ahogy volt felbomlott, mindenki más szobába került, más-más emeletre. Én mostantól a Vikivel (volt gólyatáboros csapatvezetőm, valamint szintén keszthelyi) és a Bertával (gólyatáboros csapattársam volt) fogok lakni. Egyelőre csak bepakoltuk a Kolossal a cuccaimat a 103-ba a 406-ból, elrendezkedni nem volt időm, mert még ott voltak a Tibi holmijai. Majd holnap talán sikerül eloszlatnom a csatateret. A Kolos családjával is akadt bőven program a múlt hétvégére, elmentünk a Budakeszi Vadasparkba állatokat nézni, a mosómaci nagyon jópofa volt, főleg, amikor kisajátította magának a jegesteás üveg kupakját. Meg volt rendes mackó, őrülten futkosó mókusok, bambik, minden, ami egy ilyen helyre kell. Kirándulni is elmentünk, megcsodáltuk Budapestet a hegyekből. Ebédelni otthoni kajahiány okán pizzériába mentünk, ahol hiába volt előre bejelentve a büntetés, a dobozért mégsem kellett fizetni. Holnap megyek vissza délután, a Szabolcs felvisz kocsival. Aztán kezdődhet a móka!

2010. augusztus 26., csütörtök

.Mc Fire.

Kedden gólyatáborban voltam, ráadásul egy BGF-esben Balatonlellén. Félreértés ne essék, csak zenélni mentem oda a pesti batucada együttessel. Hatan voltunk összesen plusz egy táncos, Ottó szavaival élve minimal art-ra vettük a figurát. Próbáltunk egyet a parton, kezdetben közönségünk is volt, de egy idő után elhallgattattak minket, így inkább leültünk egyet pipázni. Lent még egész jól szóltunk, az esti fellépés viszont, említésre se méltó, én néha azt se tudtam, mit kell játszani, és a gólyák sem voltak valami lelkesek. Egyedül talán az András, akit hihetetlen módon felismertem az erkélyen állva. Így ő is velünk lógott az este folyamán, menekülve a jobbnál-jobb csapatvetélkedők elől. A banda kapott egy szobát is, ahol ágyak nem voltak, mivel ez egy kizárólag hat éven aluliak számára fenntartott játszószoba volt, tele játékokkal, melyeket egy pillanat alatt szétdobáltunk, csatateret hagyva magunk után. A fellépés után kimentünk a "városba", a mekinél történtek kalandok, utcai harc egy szöcskével, veszekedés, tűz kérés a McDrive-nál. De végül lenyugodtak a kedélyek, lecsendesedett mindenki. Másnap "remek" muzsikára ébredhettünk, majd futottunk egyet a Ritával a vonatra, amit hajszál híján sikerült elérnie. Azt hiszem, nekünk nem lesz több BGF-es buli.

2010. augusztus 23., hétfő

.kedvenc mindenem a biciklim.

Tegnap útra keltünk Anyuval, és eltekertünk egész Balatonberényig, ahol aztán belelógattuk a lábunkat a vízbe. Ha úszni akartunk volna, ahhoz kilométereket kellett volna gyalogolnunk a süppedős iszapban, így inkább letettünk róla. Amúgy a víz hihetetlenül tiszta volt (Keszthelyhez képest), élményszámba ment, hogy láttuk a lábunkat. Ez a 28 km is jól megedzett, látszik, hogy nem vagyok valami nagy bringás (még).


Anyu a parton.



Marco Pantani szellemével is összefutottunk utunk során.

2010. augusztus 21., szombat

.mi a menü, mondd el bátran.


Ezt a ratatouille-t ma főztem ebédre (na jó, egy kicsit Anyum is segédkezett). De én szeleteltem a padlizsánt, a cukkinit, a paprikát, a hagymákat. A többi meg főtt magától. Nem lesz ez főzős blog, de ha néhanapján összedobok valamit, azt felteszem ide.

.barackos kert a nyár.

Új blog, amiből reméljük valami új fog kisülni. A régi sztorikat, képeket itt megtaláljátok:
http://probacseresznye.spaces.live.com/