2013. szeptember 30., hétfő

byebye summer, hello autumn!

Nem jártam otthon már vagy ezer éve, ám a hétvégét végre Keszthelyen töltöttem. A rövidke látogatás a már szokásosnak mondhatóan zajlott, vagyis Anyuval nyakunkba vettük a várost s meg sem álltunk egész szombat délelőtt. Meglátogattuk a Mamát, aki egy egész szép otthonba került, legalább efelől is nyugodtak lehetünk, hogy jó helyen van. Kellőképpen el is búcsúztattuk a nyarat, ittunk frissen préselt szőlőlevet a Balaton partján, sőt még egy sajtos-tejfölös lángos is elcsábított bennünket, afféle szezonzárásként. A búcsúzás után a köszöntés jött, vasárnap körtés-kávés tortát sütöttünk és terítettük be illatával a lakást.
Hiányzott már a kisvárosi hangulat, és most, hogy a munkahelyem szuper kedvezményt ad a hazautazásomra, így valószínűleg ki is használom azt, és gyakrabban látogatom majd meg az otthonomat.


heti mottó. # 21

A héten Zsófit helyettesítem, kell is a bátorítás.


via Pinterest

2013. szeptember 21., szombat

az élet apró örömei. # 29


  • PB! 6 perces tempó alatti szigetkört futottam, ami annyi, mint 31 perc.
  • Annával Via-féle olvasótalálkozóra menni. jó hangulat, zöld almák mindenütt és még a könyvemet is dedikáltattam.
  • Pagonytalálkozó a Szatyorban. volt már jobb is, talán lesz is még.
  • randi Kolossal. Gereben Zita koncert az OIK-ban, majd az elmaradhatatlan Turiszt.
  • vekker az IKEA-ból, amire mindig is vágytam.
  • amikor vacillálok, hogy jöjjön-e még egy szigetkör, és végül úgy döntök, hogy jöhet!
  • sikerült szép kötött pulcsikat vennem, amiknek hosszú az ujjuk és pihepuhák.

2013. szeptember 8., vasárnap

élménydús hétvége turistáskodással és futással.

Igazi anya-lánya hétvégét csaptunk az elmúlt napokban, feljött hozzám egyetlen Anyukám a nagy Budapestre, hogy kicsit kikapcsolódjon az otthoni zűrökből. Pénteken már munka után siettem elé a Délibe, majd miután lepakoltunk az albérletben, korgó gyomrunkra hallgatva úgy döntöttünk, hogy a Király utcai pizzásig meg sem állunk. A falatozás után folytattuk utunkat a belvárosban, esti programnak ugyanis mozizást terveztünk. A Puskinban néztük meg Woody Allen legújabb filmjét, a Blue Jasmine-t. A sztori főhőse a csaló férje által kisemmizett, az elit létbe beleragadt nő volt, aki kénytelen volt a kevésbé luxus körülményeket preferáló húgához költözni, majd kitalálni, hogy mit kezdjen az életével. Munkát vállalt, tanulni kezdett, ám a hirtelen felbukkanó jóképű és gazdag pasinál csak hazugságokkal volt képes bevágódni, pedig biztos vagyok benne, hogy ha az igazat mondta volna, az csak az előnyére vált volna. Így a végén a pasi, család, pénz elúszott, és a film is furcsa módon, kissé befejezetlenül ért véget.



Szombaton reggel a Margitszigeten indítottunk, ahol én futottam egy laza kört ("könnyű átmozgató edzés a nagy mérkőzés előtt"... tíraríraramm), közben Anyu egy napfényes padon ülve várt rám, majd megnéztük az állatokat és picit sétáltunk is. A programot a Várban folytattuk, ahol megmutattam a munkahelyemet, az ablakot, ahol dolgozom és a különféle rejtélyes zugokat.








Ebédelni a Hummus Bárba tértünk be, ahol nemrég Luciával voltam, és nagyon megtetszett.




A finom falafeles-humuszos szendvicset a limonádé mellett sörrel is leöblítettük, elmentünk ugyanis a Főzdefesztre, ahol különféle külföldi és magyar sörfőzdék árulták a habzó italt. A gyümölcsös sörök rendkívül népszerűek voltak ott is, végül a banánosat kóstoltuk meg, Anyu pedig még egy cseh sört is legurított.




Teli hassal indultunk tovább kedvenc pesti turimig meg sem állva, ahol sok időt töltöttünk el, és nem távoztunk üres kézzel. Esti programként a Millenárisra mentünk, ahol Szimfonik Live címen léptek fel előadók különleges produkciókkal: szimfonikus zenekarral, énekkarral kiegészülve. Még a rádió gyerekkórusa is fellépett, így újfent elhatároztam, hogy ha egyszer gyerekem lesz itt Pesten, akkor beíratom oda, mert óriási élmény lehet ott énekelni. A tömeg hatalmas volt, nem is láttunk sokat, de a zene kárpótolt minket.

Vasárnap pedig elérkezett a nagy nap, a Nike Félmaraton napja, ahol Dórával futottunk párban. Szerencsére már az Oktogonon összefutottunk, így együtt sétáltunk ki a verseny helyszínére (a földalattira már nem fértünk fel). Tehát a bemelegítést ezzel szinte le is tudtam. Fura volt egyedül a rajthoz állni, ám sikerült egy jó tempót felvennem, amit végig tudtam vinni a verseny során. Szinte suhantam, annyira lendületben voltam, így nem is csoda, hogy a vártnál jobb eredménnyel értem a váltóhelyhez. 11,4 kilométer után Dóra futott tovább egyenesen a célig, ahová mi (Anyu, Laci, Dóra egyik barátnője) is elindultunk. A befutásról lemaradtunk, pedig négyen is a célegyenesre szegeztük a tekintetünket vagy negyed órán keresztül, végigvizslatva az összes versenyzőt, miközben végig a fényképezőgépem gombján tartottam az ujjamat. Ám Dóra idővel hívott, hogy ő már rég beért, így gyorsan megkerestük, majd egymás nyakába raktuk a jól megérdemelt érmeket. A verseny után még Anyuval és Lacival megnéztük az @rc kiállítást, melynek plakátjain jól tükröződött a társadalmi elégedetlenség. Az biztos, hogy Kolossal is megnézem majd, hiszen ez nálunk már úgymond hagyomány, és kell is a közös program, hiszen sajnos most az egyszer ki kellett hagynia a szurkolást.









Fárasztó, ugyanakkor élménydús volt a hétvége, de remélem, hogy Anyu még sokszor meglátogat itt, és elkezdi írni azt a bizonyos listát, hogy még mit kell majd megnézni, hová kell majd elmenni. Hajókázás, Füvészkert...

2013. szeptember 4., szerda

az élet apró örömei. # 28

  • késő nyári strandolás Kolossal.
  • még melengető napfény.
  • cuccaim az albérletben, már csak ki kell pakolni.
  • vízipipa, cseh sör és macifröccs a kollégákkal munka után.
  • Ádám hozott Jelen Pivo-t.
  • új könyvek az Alexandrából.
  • Woody Allen filmek - jól jönnek majd a hosszú őszi estéken.
  • átvettem a rajtszámot a vasárnapi versenyre.
  • szőlő, szilva és még mindig barack.
  • szuper őszi futócuccok Anyutól.
  • 4 éve Kolossal.
  • tánc a szoba közepén.