2011. szeptember 25., vasárnap

sok-sok élmény

Hétvégi beszámoló következik. Ezen a héten voltam először a stop.hu-nál. Van külön kis gyakornoki asztal számítógéppel, amin gépelgetnem kell az újságcikkeket. Egyelőre különféle sajtóközleményeket kell átalakítanom értelmes(ebb) szöveggé, amik aztán kikerülnek a honlapra. Például egy ilyen a Quimby novemberben esedékes szülinapi koncertjére való felhívásom: http://stop.hu/articles/article.php?id=937513.
Csütörtök este a Krisztihez voltam hivatalos, fényképes élménybeszámolót tartott ugyanis a nyári egy hónapos londoni élményeiről. Sütiket is falatoztunk közben, nem is akármilyet, maga az angol királynő sütötte! Persze-persze. Ezen kívül Kate Middleton eljegyzési gyűrűje is nagy attrakciónak számított. Jó volt egyet dumálgatni a pagonyos csajokkal, mindig feltöltenek az élményeik (de erről már írtam).
Pénteken a Kolos unokatesójához, a Zsombihoz mentünk, aki még jópár emberrel együtt bérel egy hatalmas albérletet itt Pesten. Most találkoztunk először, de a Yonderboi imádat meg az a whisky kóla bejött (a Pati skót whiskyjének maradékából).
Tegnap kihasználva a szép időt, elmentünk a Kolossal és az apukájával a szentendrei skanzenbe. Sajnos elég korán bezártak, így kicsivel több mint a felét tudtuk csak megnézni a Magyarország különféle tájegységeit elénk táró épületekből és állatokból. A malacok különösen nagy sikernek örvendtek (főleg Kolos részéről), nekem leginkább az épületekből kiáradó illat tetszett. Ezután még Szentendre belvárosában is sétálgattunk kicsit, belestem a szerb templomba, ahol épp mise volt és isteni tömjén illat. A Duna mellett egy szerb éttermet is kiszúrtam, talán majd egyszer beülünk egy pljeskavicára.
Ma a margitszigeti futáson kívül itthon voltam. Eredetileg a Ludwig Múzeumba szerettem volna elmenni, de kiderült, hogy egy új kormányrendelet miatt már nem lehet megnézni ingyenesen a hónap utolsó vasárnapján az időszaki kiállításokat, csak az állandókat. Engem pedig a Ludwigban az időszaki kiállítások azok, amik érdekelnek. Köszönöm szépen a kormánynak, hogy a ZP-n kívül (amit a héten bezártak), ezt a kikapcsolódási lehetőséget is elvették tőlünk, fiataloktól!

2011. szeptember 18., vasárnap

.a kis cukortolvaj.

A húzós hét után újra itthon. Azonban még nem számoltam be a csütörtök esti (talán nem utolsó) Magashegyi koncertről a ZP-ben. Alapozás gyanánt a Turisztot kerestük fel a Kolossal, majd csak utána utaztunk el a Zöldbe. A Kriszti is csatlakozott hozzánk, együtt tomboltunk a mostanában már számomra is egyre szerethetőbb számokra.
Szóval végre Keszthelyen vagyok, már hiányzott a friss levegő, a csend, a tisztaság és a napfényes szobám. Tegnap Anyummal megnéztük a Munkácsy kiállítást a kastélyban, melyről már egész nyáron beszéltünk, hogy majd el kellene látogatni rá, de mindig húztuk-halasztottuk. A kiállítás 69 képből állt, köztük voltak vázlatok is az egyes nagyobb festményekhez, például Az ásító inashoz és a Miltonhoz. Sajnos régen olvastam már Dallos Sándor két regényét, amely Munkácsy életéről szól, de az Anyu szorgalmas volt nyáron és újraolvasta, így némi hozzáfűznivalója is akadt az egyes képekhez. Valószínűleg az élethűségük miatt tetszettek a képek, olyanok voltak, akár a fényképek, főleg távolabbról nézve, ahogy még jobban kirajzolódott a sötét erdőben a fák közül kibukkanó napfény.  Kedvencem pedig nem más lett, mint A kis cukortolvaj.

Munkácsy Mihály: A kis cukortolvaj (1883)

2011. szeptember 15., csütörtök

futrinka

A mai nap is futkosós volt, reggel szó szerint, hiszen a Judittal elmentünk a Margitszigetre futni. Hihetetlenül jól bírtuk, csak a kör felénél álltunk le sétálni két percet, aztán szaladtunk is tovább. Nagyon jólesett, megbeszéltük, hogy amennyire tudjuk, megpróbáljuk minden héten belesűríteni a hetünkbe ezt a több mint 5 kilométert. Délután a stop.hu szerkesztőségében voltam, ma beszéltük meg ugyanis a szakmai gyakorlat részleteit. Nem voltam egyedül, egy másik lány is ott tölti a gyakorlatát, viszont nem ugyanazokon a napokon leszünk bent, leszámítva a csütörtöki szerkesztőségi gyűlést. Egyelőre a szerkesztő mellett kell majd ücsörögnünk és nézni, hogy mit csinál, majd idővel önálló feladatokat is kaphatunk, sőt még különféle eseményekre is elmehetünk az újságírók mellé csapódva. Jövő héten kezdek, kíváncsi vagyok, tetszeni fog-e. Egyetlen gond van csak, hogy iszonyat messze van, kb. 1 óra az út, átszállásokkal, várakozásokkal. Talán megszokom majd, egyelőre annak örülök, hogy egyáltalán odataláltam.

2011. szeptember 14., szerda

kicsit sem tétlenül

Hétfőn a csajokkal Zagar koncertre mentünk a Zöld Pardonba. Nagyon jó volt a koncert, régi számokat játszottak főleg, meg a közönség is elviselhető volt. A koncert után még dumáltunk egy kicsit a Krisztivel meg a Judittal, de már nem a ZP-ben, mert nem volt akkora buli, ahol meg volt, ott meg egy idő után el is romlott. De ez már csak így megy azon a helyen. Tegnap aerobikra mentünk a Katával meg a Zsófival a BEAC-ra. Igazából arra számítottam, hogy sokkal keményebb lesz, mint az eddigi Klári néni-féle ugrabugrálás, de így első alkalommal nem volt valami megerőltető az edzés. Vagyis inkább azt mondanám, hogy rövid volt. Izomlázam ugyanis van rendesen. Bár ez az izomláz még annak is köszönhető, hogy ma hatalmasat sétáltunk a Kolossal délelőtt. Elmentem vele a munkaügyi központba, majd miután mondták neki, hogy majd jövő héten menjen vissza, elindultunk sétálni. Ebből a sétából akkora kör lett, hogy elsőként elmentünk az ELTE-re átvenni a diplomaosztós fotókat, majd a szokásos Váci utcai fagyizást is beiktattuk. Átsétáltunk az Erzsébet hídon, végigsétáltunk a Duna mentén, majd a Margit hídon tértünk vissza a pesti oldalra. Ezután pedig mentem suliba, mert csak délután voltak óráim. Mozgalmasak a napjaim, szó szerint.

2011. szeptember 12., hétfő

az első napok

Izgalmasan telt ez a majdnem egy hét, amit eddig Pesten töltöttem. A sulimban volt egy megbeszélés, amiatt jöttem fel ilyen korán. De egyúttal megismerkedtem az új lakótársammal, akivel bele is vetettük magunkat a konyha kitakarításába, mert hát az előttünk itt lakó fiúk nem voltak túl ügyesek a rendet tekintetbe véve. Még a Krisztivel is besűrítettem egy találkozót, a Feneketlen tónál tárgyaltuk ki az elmaradt megbeszélnivalókat. Egy kicsit voltam a Koloséknál is, de pénteken már jöttünk is az albérletbe. Első körben leolvasztottuk a hűtőt, amiben jéghegyek álltak, köszönöm ezúttal is a Kolosnak, hogy segített. Este, kihasználva hogy minden egy köpésre van, beültünk a Turisztba egy szokásos körre. Másnap National Geographic Ökonapon voltunk a Millenárison. A sok nyüzsgő gyerek miatt nem igazán vettünk részt a játékokban (pedig mi ezeket különösen szeretjük), de azért sikerült begyűjtenem egy használt sütőolaj gyűjtő edénykét, amilyenre vágytam már egy ideje. Elsősorban a Heaven Street Seven koncert miatt mentünk, majd még megvártuk Rúzsa Magdit is, akiről mint kiderült, én nem is tudtam, hogy milyen zenét játszik. Szombat este inkább az otthon punnyadást választottuk, a nappaliban lévő hatalmas babzsákfotelben heverészve filmeztünk. A vasárnap délutánt a Kopaszi-gáton töltöttük, remek idő volt, vittünk pokrócot, kaját, vízipipát, pezsgőt (Hungária Irsai Olivér - hmm...). Ezúttal a másik parton fetrengtünk, de most is megállapítottuk, hogy milyen jó kis hely ez. Egyszóval jól telt a hétvége, kicsit kipróbálhattuk az együtt lakás örömeit és bosszúságait. Ma suliban voltam délután, ez volt az első nap. Már megismerkedtem egy lánnyal, aki szintén másodévre jött és egész aranyos. Szóval eddig minden oké errefelé.

2011. szeptember 2., péntek

.megvan végre a bérlemény.

A héten beköltöztem az albérletbe. A lakás remek helyen, a belvárosi Kertész utcában van. Egyelőre csak felvittük a cuccaimat, nem maradtam még ott, mert csak jövő héten kell mennem a suliba valami megbeszélésre. Így, hogy a saját cuccaink vannak a szobánkban, egész kellemes kis kuckó alakult ki, ellentétben azzal, amikor még csak megnéztük a lakást és minden csupa sivár volt. Az előttünk lakó fiúk nem voltak valami kreatívak, ami a lakberendezést illeti. Egyikőjük még nem is költözött ki teljesen, mikor kedden fent voltunk, szóval a konyhai és fürdőszobai holmijaim egyelőre dobozokban állnak az ágyam és a ruhaállvány közti területen. Lesz még dolgom bőven, ha visszamegyek.
Úgyhogy most még itthon élvezem ki a nyári szünet utolsó pillanatait, strandra járunk a Dórival, tegnap még a medencében is fürödtünk és napágyakon heverésztünk, ha már eddig nem tettük.

Íme egy kép a gangról. Épp a Wifi-re próbálok felcsatlakozni.


Ez pedig a ház: