2014. augusztus 25., hétfő

ázott verebek a Strand Fesztiválon.

Utólag egy cseppet sem bánom, hogy idén nem voltunk végig a Strand Fesztiválon, csupán egy napra mentünk le Zamárdiba. A szakadó esőt és a sártengert így is volt alkalmunk kiélvezni, a gumicsizmám nélkül azt hiszem, hogy ez a fesztiválozás nem jöhetett volna létre. A leutazást sem kapkodtuk el, a netes időjárásjelentések egész országot beterítő zord esőfelhői láttán úgy gondoltuk Kolossal, hogy ráérünk délután odaérni. Mivel az első koncertig bőven volt időnk így is, az időt a parton borozgatva töltöttük a kissé szemerkélő esőben. A fesztiválra bejutás könnyűnek éppen nem volt mondható, a szervező gárda idén is összeválogatta a legszemetebb diákmunkásokat és a legprimitívebb biztonsági őröket, de legalább kaptam egy másik karszalagot (mert az elsőt nem tudtam rendesen feltenni így 10 év után, ugyebár), azt viszont a mai napig bánom, hogy abban a fél literes üvegben - amit valamilyen okból kifolyólag a szekuricsinek nem sikerült kitapogatnia a táskámban, ellentétben egy kis tégely krémmel - nem vittem be valami töményet. A kezdeti súrlódások ellenére a fesztivál a körülményekhez képest jó hangulatban telt, elsőként Heaven Street Seven koncerten tomboltunk, majd a Quimby lépett fel a nagyszínpadon, végül pedig az est sztárfellépője, John Newman következett. Szegény John eleinte nem tudta, hogy hol van, legalábbis azt feltételezte, hogy ez a tó melletti sártenger nem más, mint Budapest, de valószínűleg valaki megsúgta neki, hogy egy picikét messzebb vagyunk onnan. Ezt az apró bakit leszámítva maga a koncert nagyon jó volt, még a szakadó eső ellenére is jó volt hallani a népszerű és az albumról ismert számokat. A nagy zuhi elvette a kedvünket a további maradástól, így sajnos Péterfy Bori koncertjéről lemaradtunk, de a napnak még korántsem volt vége, hiszen várt ránk egy hosszú, pocsolyákkal övezett út a vasútállomásra, egy még hosszadalmasabb várakozás a vonatra és maga az utazás is felkerült a soha véget nem érő utak listájára. De nem panaszkodom, mert mindezek ellenére jó kis bulit csaptunk Kolossal.








Köszönet a képekért Kolosnak!

Még egy-két fotó tőlem az Instagramon!


2014. augusztus 19., kedd

az élet apró örömei. #37

Pótlás, csak röviden.


  • Nyári szabadság itthon Keszthelyen, egy hét a családdal augusztus elején, majd most pár nap Kolossal.
  • Családi mozizás Hévízen. Egy francia filmet néztünk meg a kisteremben, ahol mindösszesen nyolc óriási és rendkívül kényelmes fotel volt.
  • Futás Anyuval, vagyis én futottam, ő pedig bicajjal kísért. Pihenésképpen pedig beugrottunk a strandra. 
  • Dinnye, főtt kukorica minden mennyiségben.
  • Toulouse-Lautrec kiállítás a Szépművészetiben.
  • Végezni a nyári feladatokkal a munkahelyen.
  • Zsófival végre kijutottunk ebédelni a szabadba, nem pont oda, ahová szerettünk volna, de jó volt kint lenni a vár tövében, a levegőn.
  • Kolossal átugrani Balatonboglárra strandolni, borozgatni és Kiscsillag koncerten tombolni.
  • Turistáskodni Keszthelyen, ebéd a Tony gyrososnál, fagyi a Sütiboltban, ücsörgés a Fő téren és séta a kastélyparkban Kolossal.
Pillanatképek az élet apró örömeiről az Instagramon!