2010. szeptember 29., szerda

dolgozni kell. a pénz miatt.

Valahogy nehezen akar nekem összejönni ez a diákmunka dolog. Voltam az Universitasban, ahol közölték velem, hogy csak akkor léphetek be, ha már találtam munkát. Hogy ennek mi értelme?! Lett volna most egy szórólapos meló a hétre, de sajnos jól elszúrtuk a jelentkezést a Kolossal, pedig olyan jól el tudtuk volna osztogatni azokat a papírokat ott a BTK-n. Sebaj, talán még lesz ilyen. Holnap hostesskedni fogok, ez már azért elég biztosnak tűnik, legalábbis ma voltam bent a Karrierközpontban megbeszélni a tudnivalókat a szervező csajjal, aki mellesleg tök jófej volt, csak hogy azért ez se menjen olyan simán, kiderült, hogy nem a mi koleszunkban lesz a meló, hanem valahol a Damjanich utcában. Egy élmény lesz onnan éjjel 1-kor hazajutni, remélem túlélem.

2010. szeptember 28., kedd

.a Mátránál magasabb a Tátra.

Beteg voltam és ihlettelen, ha lehet így mondani. Pedig olyan jó dolgok történtek, amiket muszáj elmesélni, így hát most kerítek rá alkalmat. A múlt hétvégén Kolossal és családjával Szlovákiába utaztunk, egészen a Tátrába. Egy kempingben laktunk a szlovák paradicsomban, a kezdeti félelmem ellenére nem is fáztunk a sátorban, sőtmitöbb, inkább melegünk volt. Az első napon még csak ismerkedtünk a hegyi levegővel, majd másnap már hatalmas túrába kezdtünk, a Magas-Tátra csúcsa felé felvonóval vezetett utunk. Még sosem ültem ilyenen, fantasztikus élmény volt. Fent a hegytetőn (na jó, még volt egy megálló a legtetejéig) volt egy tó, amit körbejártunk, néha pedig egy felhő suhant át rajtunk. A túra igazán ott kezdődött, amikor le kellett jönnünk a hegyről, de azt is megoldottuk. Este szalonnát sütöttünk, meg olyan amerikai-féle pillecukrot, ami szerintem teljesen olyan, mint a pumpedli. A második napon, kissé már fáradtabban és fájós lábakon, de ismét útnak indultunk, ezúttal egy veszélyesebb szakaszon, patakokon átkelve, folyó felett egyensúlyozva, létrákon felmászva, csúszós köveken egyensúlyozva. Hihetetlen, de ezt is megcsináltam. Azt hiszem, ezek után a Lepke Túra csupán egy kellemes kis sétának lesz betudható. Voltak persze az izgalmas részek mellett hátborzongatóak is, tudniillik valami eszement alakok egymásra rakott kövekkel, faágakból készült rémisztő szoborral, földbe nyomott babafejjel ijesztgették a jónépet. Arról a folyóparton hagyott kisfiú pulcsiról és nadrágról meg ne is beszéljünk. De ezek ellenére jól éreztem magam, a Kolos ismét jó kis élményhez juttatott. Csak az a hazafelé úton történő behajtani tilos tábla és az azt követő kidőlt fás útszakasz ne lett volna, ahol még a szlovák rendőrök is megbüntettek minket. Talán kellett ez is a végére, a kaland kedvéért. Nem csak a csapolt Kofola meg a banános csoki.

2010. szeptember 14., kedd

.füstölög a kémény, jó itt nálad élni.

Teszek-veszek, intézkedek. Nagyjából így telik az első hét a suliban illetve a koliban. Már minden cuccom a helyén van, sőt egyre több lesz, köszönhetően az ikeás kiruccanásaimnak. Az idei tanévkezdés kevésbé sikeredett bulizósnak, de azért voltunk egy utolsó zépés Kiscsillagon, Judit-Kriszti-én meg a srácok. Mert ugye már ők is pesti (budai) leányzókká váltak, ezért sem hagyhattuk ki a koncert utáni 512-jellegű táncikálást. A Kolossal még wampoztunk is vasárnap, meg az új piacozós helyet is megnéztük, a Goubát a Gozsdu-udvarban. Nem vettem most semmit, de ötletet most is csentem, azt hiszem a nemezből készült poháralátét otthon is kivitelezhető. Már azt is leírhatom, hogy évek óta járunk az @rc-ra a Kolossal, most voltunk ugyanis harmadszorra. Idén Hol élsz te? címmel rendezték meg a plakátkiállítást, többnyire a facebook volt a téma, nem meglepő módon, szégyen vagy nem, szinte mi is ott élünk (na jó, azért nem, de tök jó együtt megnézni egymás face-ét). Amúgy a koleszban is szuper minden, a szobatársak aranyosak, a szomszédban a Dávidék laknak, akikkel már rögtön egy vízipipázós-sörözős folyosónüléssel indítottunk. Tegnap este pedig meglátogattam a Katát egy szinttel feljebb. Volt csoki meg popcorn, és szerencsére nincs feszültség.

2010. szeptember 10., péntek

.villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem.

Itt van az ősz, itt van újra, de nem mondhatnám, hogy különösebben szép lenne nekem. Csak fordítani kellett egyet a naptáron a szeptemberre, egyúttal máris beköszöntött a rossz idő. Ebből következőleg nem sok mindent tudtam csinálni az elmúlt egy hétben, amit itthon töltöttem. Többnyire kisKolos volt műsoron délutánonként, mostanság sokat kell vele szaladni (de közben el nem engedné az ember ujját), berregni, puszikat dobálni. A múlt héten a Kolosnál lógtam, jobbanmondva sokfelé lógtunk együtt. Elvitt Nagymarosra pár napra, amíg szép idő volt, addig grilleztünk meg a Nóra csinált nekünk finom, fura színű koktélokat. Lustaságunkból kifolyólag csak az esős idő beköszöntekor vettük a fáradtságot, hogy korán felkeljünk és elvonatozzunk Štúrovoba. Átmentünk Szlovákiába, hogy nyomban vissza is térjünk hazánkba, mert valahogy a túloldal jobban tetszett, így hát átsétáltunk Esztergomba, hogy megnézzük a bazilikát közelről és belülről is. Nagyon ramaty időt fogtunk ki, azért a Billát nagy-nehezen megtaláltuk, hogy a Kolos fel tudjon pakolni banánoscsokiból, én meg tudjak venni híres-neves Kofolát, aminek szerintem olyan az íze, mint a kólás gumicukornak. Mindegy, az üvege tetszett leginkább. Másnap reggel nem bírtuk tovább a fagyoskodást, és visszatértünk Budapestre. Amúgy is be kellett költöznöm a koleszba, ami a szokásos nehézségekbe ütközött idén is, ugyanúgy, ahogy eddig mindig az elmúlt három évben. Az előző szoba felállás az úgy ahogy volt felbomlott, mindenki más szobába került, más-más emeletre. Én mostantól a Vikivel (volt gólyatáboros csapatvezetőm, valamint szintén keszthelyi) és a Bertával (gólyatáboros csapattársam volt) fogok lakni. Egyelőre csak bepakoltuk a Kolossal a cuccaimat a 103-ba a 406-ból, elrendezkedni nem volt időm, mert még ott voltak a Tibi holmijai. Majd holnap talán sikerül eloszlatnom a csatateret. A Kolos családjával is akadt bőven program a múlt hétvégére, elmentünk a Budakeszi Vadasparkba állatokat nézni, a mosómaci nagyon jópofa volt, főleg, amikor kisajátította magának a jegesteás üveg kupakját. Meg volt rendes mackó, őrülten futkosó mókusok, bambik, minden, ami egy ilyen helyre kell. Kirándulni is elmentünk, megcsodáltuk Budapestet a hegyekből. Ebédelni otthoni kajahiány okán pizzériába mentünk, ahol hiába volt előre bejelentve a büntetés, a dobozért mégsem kellett fizetni. Holnap megyek vissza délután, a Szabolcs felvisz kocsival. Aztán kezdődhet a móka!