izgalom és egy tál popcorn.

Kolossal a kezdetek kezdetén nem néztünk sorozatokat, egyet sem, csak és kizárólag filmeket habzsoltunk. Aztán mégis rákaptunk az évadok hajszolására. Minden a Dexterrel kezdődött. Az imádnivaló sorozatgyilkos titkait alig győztük követni, volt, hogy egymás után két részt is meg kellett néznünk, annyira izgultunk, hogy mi fog történni. Ezután könnyedebb műfaj következett, a Nancy ül a fűben című sorozatot kezdtük el, hamar megkedveltük a kissé bolondos családot, akik lehetetlen szituációkba keverednek drogdílerkedés közben. Nancy kalandjaitól egy kis időre azonban elbúcsúztunk, szinkronnal jobban szeretjük nézni, így megvárjuk, amíg nem csak a feliratos változat lesz elérhető. Egy igazán Kolosnak való sorozatnak, a Trónok harcának is nekiláttunk. Én annyira nem rajongok érte, túl sok a monológ, alig történik valami, hiányzik belőle a lendületesség. Kolos viszont odavan érte, még a sorozat alapjául szolgáló könyveket is falja egymás után. Időközben én rákattantam a Gossip Girl-re, amit Kolos is fél szemmel követ, legalábbis nehezen tudja titkolni, hogy képben van, éppen ki kivel kavar, kinek akar keresztbe tenni. Egyszóval érdeklődve nézi a hátam mögül. Pár napja a Walking Dead zombisorozat részeit nézzük kettesével, borzasztóan izgalmas, szinte végig azon agyal az ember, hogy a következő pillanatban mi fog történni, jön-e egy járkáló zombi. Teljesen függővé váltunk. A héten pedig az új magyar sorozatot, a Terápiát kezdtem el nézni Mácsai Pállal a főszerepben. A sztoriról annyit kell tudni, hogy Mácsai egy pszichológust alakít, akihez minden nap más páciens jön, és ők ismétlődnek hétről hétre. A harmadik résznél már Kolos is mellém kucorodott, úgyhogy valószínű ez is "közös" sorozat lesz. Sajnos a sorozatok rovására megy az, hogy filmeket már nem nagyon nézünk, csak nagyon ritkán, de mindig győzedelmeskedik az izgatottság és a kíváncsiság, hogy a frappánsan befejezett rész után milyen fordulatot vesz a történet.

via Pinterest