2011. április 22., péntek

.ágy, asztal, tévé.

Szakdolgozat megírva, kijavítva, beköttetve. Végülis, egész izgalmas meló volt a dolgozattal való foglalatoskodás, kezdve a kérdőív kitöltetésétől az értékeléséig. A szakirodalom gyűjtése sem okozott különösebb gondot. Összességében körülbelül két hónapot vett igénybe a dolog, és sikerült jóval a leadás előtt befejeznem. Igaz, voltak rosszabb pillanatok is, főleg itt a célegyenesben, amikor is rengeteg bosszúságot okozott a nyomtatás előtti átformázgatás és javítás, de talán elmondhatom, hogy egy igényes munka került ki a kezeim közül. Remélem az értékelők véleménye is hasonló lesz.
Úgyhogy jelen pillanatban élvezem egy kicsit a tavaszi szünetet, a napsütést, regényt olvasok (aminek köze sincs a tanulmányaimhoz). Nemsokára úgyis neki kell állni a záróvizsgára való készülésnek, a felvételi dolgozatról meg már ne is beszéljünk, de ennyi munka után ez most a megérdemelt pihenés.

2011. április 18., hétfő

a nagy visszatérés

Szóval visszatértem a zenekarba. A hétvégén két fellépésünk is volt, szombaton a sétáló utcán játszottunk. Szerencsére a Viki minden új számot remekül tudott, úgyhogy csak az ő mozdulatait kellett követnem. A Szita meg az egyik szám végén még hátra is fordult, hogy milyen jól játszottam, pedig akkor is épp valamelyik új szerzeményt adtuk elő. Tegnap Rábapatyra utazott a banda, a cipők fellegvárába, ahol végülis egyetlen pár cipőt sem sikerült látnunk, elkapott minket ugyanis egy bohóc, aki különféle lufikat hajtogatott a csapat nagy örömére. A fellépés itt is jól sikeredett, csak az a szegény mosómaci sínylette meg a hangos dobolást. A teknőst nem figyelhettük meg zajolás közben, de valószínűleg felénk fordította tekintetét. A műsor után természetesen járt a hideg sör, az első (Vikinek is legális) sörözés, mely sör most is kifogott rajtam, de ilyenkor szerencsére ott a Peti, akinek le lehet passzolni a maradékot. Csak néhány százaléka nyál.

2011. április 8., péntek

kicsit úgy, mint régen

Lucia újra felbukkant. Úgy volt, hogy valami filmvetítésre megyünk a Gödörbe, ott is voltunk időben, de a film csak nem akart elkezdődni, úgyhogy jobbnak láttuk, ha odébb állunk, hiszen jött velem vissza a koleszba. Most vannak a Budaörsi Napok, amire én csak tegnap vettem át a karszalagom, idén nem volt kedvező a programkínálat, leszámítva a tegnapi estét. Heaven Street Seven volt az esti fő koncert, azt végigugráltuk a Katával meg a Luciával, akik bizony már rég nem ugráltak ilyen jót. Aztán nagy nehezen, miután feljöttünk a szobába, még vissza tudtam csábítani a Luciát Palotaira, de csak azért, mert egy elveszett kitűző keresésére kellett indulnunk. A hömbölgés nem tetszett, de a Luciával való találkozás már nagyon hiányzott, ma együtt piknikeztünk reggel, most pedig a tőle kapott nárciszcsokorban gyönyörködhetek.



2011. április 5., kedd

egy kis tavaszi jazz

Tegnap Anyummal jó szokásunkhoz hűen elmentünk a színházba hallgatni némi jazz muzsikát. A Keszthelyi Jazz Műhely volt az első zenekar, eljátszották a Pick up the pieces-t, már csak a Timi hiányzott, hogy énekelhessek vele. A második, egyben az este fő zenekara a Hárs Hegy Band volt, akiket én annyira nem ismertem, az énekesnőiket viszont annál inkább, az egyik a Gereben Zita volt az Emil. RuleZ!-ből, a másik pedig Kozma Orsi a réges-régi Jazz+az-ból. Az énekesek nélküli számok nekem annyira nem tetszettek, de lehet csak mert fájt a fejem, és nem volt jó érzés azt a bőgő gitárt hallgatni. Kozma Orsi a visszataps után még egy Jazz+az számot is elénekelt, aminek külön örültem, mert eszembe juttatta azt az 1999-es keszthelyi koncertet, melyet végigénekeltem zuhogó esőben, a kertmozi egyik székén állva, csuklyával a fejemen kis 10 évesként. Az estének még egy pozitív momentuma volt, elástuk a csatabárdot a Lacival, úgyhogy megyek vissza a zenekarba dobolgatni. Megérte elmenni.