2013. augusztus 30., péntek

koszorúslányok.

A régi, kollégiumi időket felidéző találka volt tegnapelőtt Katánál, ahol négyen gyűltünk össze a másik Katával, valamint Luciával kiegészülve. Megbeszélnivaló akadt bőven, azon szinte már meg sem lepődtünk, hogy a világutazó Kata szeptember végétől Spanyolországban tölti három hónapos gyakorlatát. Luciáról kiderült, hogy elköltözött és hogy ugyanabban a People Team táborban voltunk még 2004-ben, csak ő színjátszón én meg angolon. Elvileg láttam szerepelni is, bár ilyesmire nem emlékszem. Papp Kata időközben feleség lett, szóval már nem is így hívják. Hozott fényképeket az esküvőről, amit szinte az utolsó részletig ők és a család szervezett, készítette a gyűrűpárnákat (ki gondolná, hogy még ilyesmi is kell egy esküvőhöz?!) és maga a ruha is saját tervezés volt. A fotók hátterében gyönyörű napraforgó tábla volt, és az egész esküvőn visszatérő motívum volt ez a virág. A koszorúslányok valóban koszorút viseltek, Katának ez különösen tetszett, és valóban, a szó etimológiájába még egyikünk se gondolt bele korábban. Szóval mindenki éli a kis életét, utazgat, dolgozgat, tanulgat és persze most is megfogadtuk, hogy a lehető leghamarabb ismét összegyűlünk egy eszem-iszommal egybekötött beszélgetésre.

disko partizani!

Nehézségek árán tudtuk csak felidézni Luciával, hogy mikor voltunk utoljára együtt koncerten, és arra jutottunk, hogy valamikor még a kcssk-s időkben. Ám ennek a tétlenségnek tegnap vége szakadt, ugyanis a Parkban adott koncertet Shantel és bandája, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni. A jelentős csúszás előtt még ettünk-ittunk egyet, majd a megszólaló balkáni dallamok egyből a színpadhoz csábítottak minket. Az összes ismertebb számot meghallgathattuk, végigtáncoltuk a koncertet elejétől a végéig, nem is tehettünk volna másképpen, hiszen ez a fajta zene őrült mulatozásra késztet. A balkáni rezesek fújták, ahogy csak bírták, a dobos teljesen felpörgött, az utolsó számra pedig még néhány lelkes rajongó is a színpadra mehetett táncolni. Rendesen elfárasztottak és megénekeltetettek bennünket Shantelék, egyedül a közönségben elszabadult diszkógömb-labda okozott kisebb fájdalmat Luciának, de azért túléltük a mulatságot. A helyszín, a Park is nagyon tetszett, mindketten most voltunk ott először, de szívesen visszatérünk majd. Lényegesen színvonalasabb, mint a Zöld Pardon, jó kis italakciókkal, evési lehetőséggel, nagy tánctérrel és jó (18+-os) közönséggel.









2013. augusztus 26., hétfő

az Egon Schiele kiállításon jártunk.

Nagy szerencse, hogy a kultúra fellegvárában dolgozhatok, hiszen kedves munkatársaimmal részt vehettünk a szakmai napon a Szépművészeti Múzeumban, ami annyit jelent, hogy megnézhettük a jelenleg futó időszaki kiállításukat, vagyis az Egon Schiele és korát. Schieléről annyit illik tudni, hogy a bécsi modernista festők egyike, nagy példaképe volt Klimt (nekem meg nagy kedvencem) és hogy az önarckép ábrázoláson túl előszeretettel festett meztelen, néhol fedetlen testeket. A kiállítás címének másik fele már előre sejtette, hogy egyéb osztrák festők műveit is láthatjuk, voltak többek között Kokoschka képek és még egy Klimt festmény is.

ez a kép pont nem volt, pedig az egyik legjobb. [Ülő nő felhúzott bal lábbal, 1917]

ez volt, és ez tetszett a legjobban. [Fekvő nő vörös harisnyakötőben, 1913]

2013. augusztus 25., vasárnap

a nyár legjobb fesztiválja.

Idén nem elégedtünk meg a Fishinggel és végigbuliztuk a nyárbúcsúztatónak számító Strand Fesztivált is Kolossal, de most tényleg csak kettesben. Neki ez volt a születésnapi ajándéka tőlem, én pedig szintén ajándékba kaptam a sajtós bérletemet a fesztiváltól. Balatonoztunk (bár elég hideg volt, így inkább csak a strandon fetrengtünk), iszogattunk-eszegettünk, esténként pedig jobbnál-jobb koncerteken tomboltunk. A szokásos magyar zenei felhozatal volt műsoron, amit nem is bántunk. Sajnos a második nap estéjén jött egy hatalmas vihar, ami után ki is tartott a szeles, hűvös idő egészen a feszt végéig. Nekem a Strand valahogy jobban tetszett, mint a Fishing, kicsit a VOLT Fesztiválhoz tudnám hasonlítani, csak kicsiben. További részletek a cikkemben, képek pedig a Facebookon.









2013. augusztus 15., csütörtök

az élet apró örömei. # 27


  • sajtóbelépő a Strand Fesztiválra.
  • új ételek: halva és tortellini.
  • Nike futópóló.
  • KK Terasz Luciával, aki most a topon volt velem ellentétben, és akit lehet meglátogatok jövőre Amszterdamban. vagyis meglátogatok.
  • Kolos. most csak úgy.
  • Danival összefutni a Nyugatinál, mert épp mindketten arra jártunk.
  • jól haladunk a munkákkal.
  • barack. és barack a munkahelyen, ami ott egészen mást jelent.
  • közös munkahelyi ebédek.

2013. augusztus 13., kedd

a gömb fagyi és a horgászós játék esete.

Második egyetemista korszakomat élhetem ki a munkahelyemen, ahol csupa móka és vidámság minden hétköznap. Szinte minden nap tanulok valami újat, például ki gondolta volna, hogy Békéscsabán gömb fagyit esznek gombóc helyett és hogy annak a tologatós játéknak tapsoló pillangó a neve?! Nap mint nap erőt meríthetünk egymás kedvenc számaiból, köszönhetően DJ Lacinak, aki minden óhajunkat-sóhajunkat teljesíti (bár néha megtekerhetné a volumét). A csapatépítés folyamatos jelleggel zajlik, néztünk már bugyuta filmet, rendeltünk pizzát, szakadtunk a röhögéstől Zsófival a lépcsőházban már reggel 9-kor (a kiváltó ok nyomdafestéket nem tűr). Nemcsak kulturáltak, de rendkívül sportosak is vagyunk, péntekre tollasozó délutánt szervezünk a közeli sportpályára. Közben persze rengeteget dolgozunk, a nyári szünetre odakészített kötet-kupacot szinte teljes mértékben "elpusztítottuk". Nem gondoltam, hogy az ELTE után is lesz élet.

Zsófi és Laci már edzenek a tollas-délutánra. #piszkosuldolgozunk

nekem nem volt ilyen horgászós játékom. de nagyon tetszik! #piszkosuldolgozunk

2013. augusztus 12., hétfő

olvasónapló. #16 Aldous Huxley: Szép új világ

Huxley a '30-as években írt egy utópiát arról, hogy miként változik meg a társadalom, az egyének egymáshoz való viszonya. A keltetőgépekből kifejlődő embriók a társadalom hű szolgálóivá válnak, attól is függően, hogy éppen melyik kaszthoz tartoznak, egyszerű munkásemberek lesznek-e vagy valamivel többre viszik. Ez a mai világban is így van, azzal a különbséggel, hogy talán van némi beleszólásuk az embereknek. A regényben nincs, így mindenki sodródik a tömeggel, amelyben az ikrekként hasonlító egyedek elképzelni sem tudják, hogy mi az a magány, az anya szó egyenesen káromkodásnak hat, házasságról, romantikáról pedig még nem is hallottak. Mindenki mindenkivel van - szexuális értelemben is - és soha senki sincs egyedül. A boldogságot egy szóma nevű szerrel tartják fenn, mely egyfajta drogként funkcionál, és a kötelezően előírt fogamzásgátló mellett mindenki kedvére szedheti. A regény szereplőinek többsége meg van elégedve a sorsával, ám akadnak olyanok, akik különcként vágynak a magányra és a szerelemre. A "civilizált" társadalomban egyik napról a másikra megjelenő vadember édesanyjával együtt megbolygatja a rendet, kíváncsiságot szítva az emberekben, akik szörnyülködve fogadják ezt az anya-fia kapcsolatot, az anya halálakor pedig képtelenek felfogni a gyászoló fiú érzéseit. Nem csoda, hiszen kezdetektől fogva beléjük nevelik, hogy a halál természetes dolog, bár úgy könnyű is, ha nem rendelkeznek egy családtaggal, hozzátartozóval sem. A lázadó civilizált emberek végül "büntetésképpen" egy szigetre kerülnek a velük hasonlóan gondolkodók közé, bár életük további folyását nem írja le Huxley. A vadember végük öngyilkosságot követ el, nem bírja elviselni a társadalmat, amelyben ismeretlen fogalom a hűség, a szomorúság.
A könyvnek köszönhetően a Žagar Bokanovski Method című száma is új értelmet nyert.

via Pinterest

2013. augusztus 8., csütörtök

a hőség jó, mert azt jelenti, hogy nyár van.

Mást se hallani a napokban, mint hogy "jajj, de meleg van", s bár a 40 fok már talán tényleg túlzás, de én akkor is jobban élvezem ezt, mint a didergést novembertől márciusig. Hihetetlenül gyorsan elröpült ez a nyár, ugyan még van belőle egy hónap (és talán a vénasszonyok nyara is eljön majd), de az eddigiekhez képest jelentős mértékben csökkent a strandolással töltött idő mennyisége a dolgos napoknak köszönhetően. Ezért megyek most hétvégén is haza, hogy csobbanhassak a Balatonban, dinnyét eszegethessek a strandon pont úgy, ahogy az egy igazi nyári időtöltéshez illik. A hőséget úgyis vízparton lehet a legkönnyebben túlélni, de azért még vannak bevethető praktikák, legyen az egy legyező, egy hűvös zuhany vagy egy lenge szoknya. Szóval le a nyavalygással!

via Pinterest

2013. augusztus 7., szerda

az élet apró örömei. # 26


  • Kolossal újból moziba menni, ezúttal a Puskinba, ahol a Tajtékos napokat néztük meg Audrey Tautou-val a főszerepben.
  • a zöldséges bácsi a piacon, aki már megismer, és akinél mindig finom barackokat veszek munkába menet.
  • Luciával beszabadulni a Fakopáncs játékboltba, ahová ajándékot venni tértünk be, ám mi sem távoztunk üres kézzel, majd pedig a Hummus Bárban falatozni, limonádézni és beszélgetni.
  • gyönyörű virágos ruha kedvenc pesti turimból, valamint filléres nyári szoknyák.
  • retró Fed fényképezőgép tartó (meg maga a gép is).
  • Kolos a Quimby koncert után hazajött éjjel, meglepetés volt a javából, nagyon örültem.
  • munkahelyi zenehallgatás. mindenki választhat kedvére, DJ Laci majd lejátssza. 
  • Bunheads.

2013. augusztus 5., hétfő

1,2,3...4 éves.

A hétvégén ismét hazadöcögtem vonattal Keszthelyre, kihasználva a jó időt, meg amúgy is akadt program bőven. Alig érkeztem meg, de este már mentünk is le Dórival a borfesztiválra, hogy jó szokásunkhoz hűen egy-egy Irsait kortyolgassunk el a parton és közben egy jót beszélgessünk. A szombat is mozgalmasan telt, reggel futni voltam, délelőtt jártunk egy turi-sütibolt kört Anyummal, majd miután meglátogattuk a Mamát, még lementünk egyet strandolni is, az estét pedig aznap Anyuval töltöttem a borfeszten. A vasárnapot is strandolással indítottuk, majd pedig Krisztáékhoz mentünk, hivatalosak voltunk ugyanis egy lecsó ebédre, valamint kisKolos szülinapját is megünnepeltük.