2012. november 25., vasárnap

olvasónapló # 04 - Polcz Alaine: Leányregény

Első könyvemet olvastam el Polcz Alaine-től, a híres író- és pszichológusnőtől. A Leányregény egy rövid, sóhajtásnyi regény, amely olyan, hogy egyszerűen nem lehet letenni, és még olvasná tovább az ember, de sajnos véget ér az elbeszélő utazása. A történetmesélő a Fekete-tengerhez utazik, egyrészt testvérét látogatja meg a szállodában, ahol dolgozik, másrészt maga is élvezi a tengerpartot, a csodás kilátást az apartmanból. Az ott töltött idő alatt megismerkedik, összebarátkozik a személyzet néhány tagjával, akik mind felnéznek rá, tanácsokat kérnek tőle, és egy kicsit irigylik az ő szemükben fényűzőnek tűnő életét. A nő persze szívesen segít, mind a cserekereskedelemben, amit a szálló alkalmazottai folytatnak, mind pedig a kusza szerelmi szálak szétbogozásában. A mű az útnak indulással kezdődik, és a hazautazással fejeződik be, ám részemről biztos, hogy követni fogom az írónőt még sok-sok művén keresztül.

via Pinterest

2012. november 23., péntek

zeleni zub, avagy szerbes csoporttali.

Kisebbfajta "osztálytalálkozót" kerekítettünk ma volt szerbes csoporttársaimmal. Nagyon régen találkoztam már velük, így amikor Sárival véletlenül összefutottam, meg is beszéltük, hogy sürgősen egyeztetni kell egy időpontot. A választás a mai napra esett, Enikővel és Krisztivel elsőként bementünk régi tanszékükre nosztalgiázni. Miután megnéztük a lecserélt névtáblát és azt a kopott kanapét, amin oly sokat várakoztunk, a Könyvtár Klubba ültünk be, ami szintén egy szép emlék, hiszen néha ott voltak megtartva a szerb órák. Megbeszéltük, hogy kivel mi történt az utóbbi időben, iszogattunk, majd kicsit később Sári is csatlakozott hozzánk. Nem teljes létszámban ugyan, de jó volt egyet összeülni, legalább fény derült egy-két dologra, mint például, hogy Attila apuka lett lassan már egy éve, és hogy a Srbija blog eszementebb már nem is lehetne.

olvasónapló # 03 - Stephen King: Duma Key

Stephen Kinget ezidáig olyan szinten ismertem, hogy láttam néhány, a művei alapján készült filmet, valamint mind otthon, mind a Kolosnál fellelhető egy-két könyve. Nemrég azonban nemcsak a könyv gerincét nézegettem, hanem le is vettem azt a polcról. A Duma Key című elég vaskos kötetre esett a választásom, utólag be kell vallanom, hogy kezdhettem volna mással is. A több száz oldalas mű első háromnegyede egy szimpla regény, semmi félelem és borzongás, ahogy azt a borítótól és magától Stephen Kingtől elvárnám. Az utolsó, nagyjából száz oldal rejtett némi izgalmat, de az se volt az igazi. A történet egy balesetet szenvedett építési vállalkozóról, Edgar Freemantle-ről szól, aki fél karjával és elváltan úgy dönt, hogy a floridai tengerparton, Duma Key-n próbál felépülni és új életet kezdeni. Megismerkedik kedves szomszédaival, az idős Elizabeth-tel és az őt gondozó Wireman-nel. Telnek-múlnak a hónapok, Edgar állapota kissé javul, ám elvesztett karját még mindig "érzi". A tengerparti gyógyséták mellett új szenvedélye lesz, elkezd rajzolni és festeni. Művei annyira jól sikerülnek, hogy egy közeli galéria kiállítást is rendez belőlük. A képeknek azonban  különleges tulajdonságuk van: képesek valóra váltani azt, amit ábrázolnak.

via Pinterest

2012. november 19., hétfő

hajóztunk!

A jobb később, mint soha elv alapján ma úgy döntöttünk Kolossal, hogy végre kipróbáljuk a bkv hajót. Már mindketten utaztunk hajóval korábban, folyón, tavon, tengeren is, de együtt még soha. Már régóta igénybe vehető a fővárosnak ez a közlekedési formája, ám eddig valamiért mindig elhalasztottuk. De ezen a mai borongós, őszi délutánon végre elszántuk magunkat, elutaztunk a Népfürdő utcáig, hogy ott szálljunk fel a hajóra. Hétköznap és rossz idő lévén az utaslétszám az út teljes hosszán az öt főt érte el, úgyhogy onnan nézelődtünk, ahonnan csak akartunk. Fel- és leszálló utas híján azonban minden kikötőnél megálltunk, azt nem nagyon értettük, hogy miért. Mindenesetre nagy élmény volt egy kicsit kizökkenni a hétköznapokból, egy megszokottól eltérő közlekedési eszközzel utazni. A végállomásig hajókáztunk, majd még sétálgattunk egyet a Kopaszi-gáton, amit nagyon szeretünk, jó emlékek fűződnek hozzá.







2012. november 18., vasárnap

az élet apró örömei. # 12


  • teázás a Csendesben Barbival, aki pár napra hazatért Finnországból. 
  • randi Kolossal: macifröccs a Turisztban, majd Mantra Porno koncert a Könyvtár Klubban. Kolos előrevitt táncolni, hiszen ülve hallgatni egy zenekart néha szörnyűséges.
  • őrült Woddy Allen filmek (Fogd a pénzt és fuss, Agyament Harry).
  • átrendezett új szoba.
  • főzőcskézés.
  • futás, talpam alatt sárga falevelek.

2012. november 12., hétfő

az élet apró örömei. # 11


  • Boombatucada próba. jó nagy adag feszültség levezetése dobpüfölés közben, rég nem látott emberek, Viki finom csokis keksze.
  • úszás és szaunázás. hiányzott már a vízben való mozgás és a jóleső izzadás. és végre felavattam az adidas úszódresszemet, amiben élvezet úszni.
  • Természetgyógyász Nap a színházban érdekes és elgondolkodtató előadásokkal.
  • Márton-napi lámpás járás az ovisokkal. kisKolos nagyon ügyesen szerepelt, azóta is libás nótákat dalolászik.
  • sütögetés itthon. bögrés süti és banános-csokis muffin.
kisKolos a többi ovissal.

2012. november 10., szombat

olvasónapló # 02 - Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland

A mostanában igen felkapott japán írótól, Murakami Harukitól nem ez az első regény, amit olvastam, kezembe került már a Kafka a tengerparton, valamint A kurblimadár krónikája is. Tőlem, akitől távol állnak a keleti kultúrák, talán furcsa, hogy pont egy japán írótól olvasok könyveket. Ennek ellenére összességében tetszenek is a művei, meg nem is. A könyvek jellegzetes ízére már ráéreztem, de folyamatosan azt érzem, hogy a fordítás nincs a helyén. Értelmetlen, nyelvtanilag helytelen mondatok sokasága rejtőzik a sorok között, ami a mű élvezetéből rengeteget elvesz. Barbi a finn fordítással kapcsolatban is hasonlóan érez, ezek szerint nem csak a magyar fordítók nincsenek megáldva írói tehetséggel. A Birkakergető nagy kaland főszereplője egy harmincas évei felé közeledő, munkájában kiégett, elvált férfi. Egy általa készített reklámhirdetés ürügyén keresi fel egy furcsa pasas, hogy a hirdetésben szereplő kép helyszínét, és az azon látható, csillaggal megjelölt birkát egy hónap alatt kutassa fel, különben mindenét elveszik tőle. Az amúgy is életunt főhősünk végül elindul a nagy kalandra, olcsó motelben száll meg barátnőjével. A juhtudományok professzorának segítségével végül kideríti, hol található pontosan a képen látható legelő. Az üresen álló, mindennel felszerelt, a civilizációtól elzárt helyen lévő házban barátja, a kép küldőjének nyomára bukkan, ám a barát már nem tartózkodik ott. Helyette érkezik egy különös Birkaember, aki még a barátnőjét is eltünteti. A szálak összegabalyodnak, a végkifejlet kissé homályos marad, olyan igazi murakamis.

via Pinterest

2012. november 5., hétfő

olvasónapló # 01 - Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter

Ismét egy új "rovatot" indítok, amelyben időről időre leírom, hogy milyen könyveket olvastam mostanában, azok milyen hatással voltak rám, mennyire tetszettek stb.
Nemrég fejeztem be Krúdy 1931-es regényét, A tiszaeszlári Solymosi Esztert. A tiszaeszlári vérvád talán mindenkinek ismerős, ha máshonnan nem is, a történelemkönyvekből. 1882-ben festékért indult egy szolgálólány Tiszaeszláron, ám soha többé nem tért vissza a házhoz, ahol dolgozott. Az eszláriak váltig állították, hogy a helyi zsidók keze lehet a dologban, főleg, hogy a létszámuk is megnőtt azokban a napokban, hiszen éppen a metszőválasztás zajlott. Nem kellett sokáig várni, fel is bukkant egy szemtanú, Scharf Móric, aki állítása szerint egy kulcslyukon keresztül látta, ahogy a sakterek elvágják Eszter torkát, majd a vért egy edénybe engedik. A holttest azonban sehogyan sem akart előkerülni. A tiszai tutajosok azonban belekeveredtek az ügybe, hiszen egy hullát úsztattak, akiről azt állították, hogy ő Solymosi Eszter. Az eszláriak, beleértve Eszter édesanyját is, tagadták, hogy a vízből kiszedett holttest az eltűnt lány lenne. Ezután persze elkezdődött a nagy per, órákig tartó beszédekkel, vádaskodásokkal, szembeállásokkal. Krúdy részletekbe menően ábrázolja a tárgyalást, egyértelműen nem foglal állást, bár a regény az antiszemiták szemszögéből közelíti meg az esetet. Végül a zsidókat felmentették, de a kérdőjel továbbra is ottmaradt. Vajon az Eszter ruháiba öltöztetett holttest valóban az eltűnt szolgálólány lehetett? Mennyi igazság van a zsidók keresztény véráldozatában, amely gyanúsítás az eszlári botrány előtt is felbukkant már az idők során, sőt utána is. Az 1998-as körmendi gyilkosságról is sokan állítják, hogy zsidók ölték meg a torkánál elmetszett kislányt véráldozatként. Bevallom, az utóbb említett esettel összefüggésbe hozott tiszaeszlári gyilkosság miatt kezdtem el érdeklődni a téma iránt, ekkor akadt kezembe Krúdy könyve. Bár a végkimenetel egy kissé ködös, a részletes leírásokból sok korabeli adat, érdekesség kiderül.

via Pinterest

az élet apró örömei. # 10


  • alakuló új szoba. lassan már igazán otthonos lesz.
  • teadélután Judittal az új albérletben. kibeszéltük az álláskeresők sanyarú és néha boldogabb sorsát.
  • pozitív visszajelzés a második HVG-s cikkel kapcsolatban is.
  • vízipipa és welcome drink Danival, az új főbérlőmmel.
  • sétálás a nagymarosi Duna partján Kolossal. csípős hideg, színes falevelek, egy zsebben két kéz.