2015. január 30., péntek

költözés!

Új blogfelületre költözöm, a részletekről ott beszámolok. Kövessétek továbbra is a Napos oldal blogot itt: https://naposoldalonall.wordpress.com/


2015. január 24., szombat

...és a derékfájás még mindig tart.

Igen, a derékfájás, és nem a belőtt frizura. Jobban mondva nem is a derekam fáj, hanem jobb oldalon egy pontban és körülötte, valamint ez a fájdalom lesugárzik a lábamba is. Isiász, vagyis ülőideg-zsába lett a diagnózis az elmúlt napok eredményei alapján. Történt ugyanis sok minden, lett itt egy háziorvosom Budapesten (aki tényleg egy nagyon segítőkész és kedves pasi), életemben először jártam vérvételen és röntgenen. A vérvétel eredményei nem lettek rosszak, így a gyulladás kizárva, de azért még egy vizeletvizsgálatra elmegyek a jövő héten, biztos ami biztos alapon. Jelenleg a fekvés az, ami a legjobban esik, a reumatológus is azt tanácsolta, hogy a következő napokban inkább hanyagoljam az ülőmunkát. Lehet, hogy ma este kipróbálom, hogy csak a polifoamon fekszem, az végül is majdnem olyan, mintha a földön feküdnék. Nagyon hiányzik a mozgás, igaz, az időjárás most épp nem kedvezne a kinti futkározásnak. Kicsit aggódok amiatt is, hogy hogyan tudok majd felkészülni az áprilisi félmaratonra így, hogy pillanatnyilag járni is alig bírok, de a doktornő szerint ez idővel elmúlik, és utána újra elkezdhetek mozogni. Igen, csak mikor jön el már az az idő? Tudom, a türelmetlenség most nem a legjobb módszer, a jövő hetet még mindenképpen fekvéssel és nagyon minimális mozgással kell töltenem. Aztán persze arra is figyelni kell, hogy ne ismétlődjön meg újra ez a fájdalom, keresztedzés, sok-sok gerinc- és háterősítés lesz a feladat, valamint be fogok szerezni egy gimnasztikai labdát, amit majd a munkahelyemen használok az irodai szék helyett. Az isiász ugyanis leginkább az irodai munkát folytatók, a 8 órákat a gép előtt görnyedők betegsége, és nem az öregeké, bármelyik korosztályt érintheti. Éreztem is az utóbbi fél évben, hogy túl sok az ücsörgés, de nem foglalkoztam vele, pedig sokat segítene, ha gyakrabban állnék fel az asztaltól, néha megmozgatnám picit magam, és munka előtt és után sem lenne természetes, hogy egyből helyet foglalok a trolin. Ezekkel az apró hibákkal tényleg elérhető, hogy az ember egész nap csak üljön, és lehet, hogy az a néhány naponta egy óra mozgás sem kompenzálja ezt a megterhelést. A fájdalomnak persze - mint minden betegség esetében - lehetnek lelki okai is, kimondottan az isiász hátterében állhat kisebbrendűség érzés, túlzott felelősségvállalás, a jövőtől való félelem és pénzzel kapcsolatos aggódás. Egyszóval ezt is le kell tisztáznom magamban, mielőtt belevágok az edzésekbe.


via Pinterest

2015. január 9., péntek

mégis kell egy fogadalom.

Nem terveztem komolyabb fogadalmat tenni az új évre vonatkozóan, mert ugye tudvalévő, hogy az ilyen január eleji fogadalmak mindig túlságosan légből kapottak és hosszabb távon betarthatatlanok, de most közbejött valami, ami mondjuk úgy, hogy egy égi jel, vagy csak egy szimpla figyelmeztetés a testemtől, hogy figyeljek rá jobban. November óta gyötör a derékfájás, persze nem folyamatosan, de a futóedzések után napokig alig bírok mozogni és lehajolni, de ez a mostani hét volt eddig a legnehezebb, már a reggeli öltözködések is komoly erőfeszítésbe kerültek, az időről már nem is beszélve. Így hát el kellett gondolkodnom rajta, hogy vajon mi lehet az oka ennek (a futásra már ugye rájöttem), és arra jutottam, hogy bizony jobban oda kell figyelnem ezentúl az edzések előtti bemelegítésre, a futás utáni nyújtásra (nem 2 perc, hanem legalább egy negyed óra nyújtás kell, lehetőleg fekve), és ami a legfontosabb, a keresztedzésre. Ez utóbbi valószínűleg a torna lesz, sok-sok erősítés (különösen a hátat és a derekat megdolgoztatva) és az ellazulást segítő jóga gyakorlatok. Mindezeket eddig is végeztem ímmel-ámmal, de ideje lesz egy rendszerességet bevezetni és tartani. Utánanéztem, és a bicajozás se lenne rossz, de ez ebben az évszakban nálam kilőve, úgyhogy maradna a szobabicikli, de amiatt meg Kolos húzza a száját, hogy minek, pedig nagyon jó kis eszköz lehetne így télvíz idején. Amúgy sem hiszem, hogy a rázkódó bicikli jót tenne a deréknak, szóval mindenképpen a benti kerekezés lenne a megoldás. A másik jó sport az úszás, amivel csak annyi probléma van, hogy számomra macerás, utálom, ha tele a medence, én balatoni lány vagyok, nekem kell a sok hely, hogy úszkálhassak. Meg a technikámon is lenne mit javítani, szóval lehet, hogy inkább ártana az úszás, mint használna. A konklúzió tehát annyi, hogy nem lehet ész nélkül futkározni, mert lehet, hogy egy ideig még megy, de aztán itt fáj, ott fáj, nem kell ahhoz eltaknyolni, hogy futósérülése legyen az embernek, elég annyi, ha sokáig terheli ott, ahol már egy idő után a (nem meglévő) izmok feladják a szolgálatot. A hosszú távú futásoknál pedig elengedhetetlen, hogy legyen egy alap, amire építkezhetünk, egy erős, izmos testtel (nemcsak láb, hanem hát, has és karok is!) könnyebb bírni szusszal.

via Pinterest

2015. január 1., csütörtök

hello 2015!

Összegző és évindító bejegyzés következik, elsőként lássuk, hogy mi is történt velem 2014-ben:

A 2014-es mottóm nem szólt másról, mint hogy valóra váltsam az álmaimat, néhány ebből sikerült is, de van még mit átvinni 2015-re.


  • január: Kolossal átértékeltük az akkori helyzetünket és úgy gondolom, hogy jól döntöttünk; a Szépművészetiben láttam a Caravaggiotól Canalettóig kiállítást és lett egy új szemüvegem

  • február: egy nap erejéig kipróbálhattam a vendéglátózást, névnapoztam, jártam Rozsda Endre kiállításon a Nemzeti Galériában, elbúcsúztattuk Luciát a nagy amszterdami útja előtt

  • március: Kolossal amatőr színházban jártunk; kibéreltük az albérletünket, ahová be is költöztünk a hónap közepén; Dórával részt vettem életem első terepfutásán; túráztunk Anyuval és Krisztával a hagyománynak számító Lepke túrán

  • április: lefutottam a Vivicittá 10 km-es távját; Krisztával harmadikok lettünk egy balatonedericsi futóversenyen; hazamentem Keszthelyre a Helikoni Ünnepségekre

  • május: szalonnát sütöttünk, konferencián jártunk, Anyuval túráztunk a budai hegyekben, 10 km-t futottam a Női Futógálán, a szülinapomat Kolossal töltöttem, majd pedig egy házibuli keretében felavattuk a lakást és megünnepeltük a 25. születésnapomat, Nóráék esküvőjére is hivatalosak voltunk és részt vettem két képzésen a Zsófival

  • június: plakátkiállításon jártunk az Iparművészetiben, lefutottam életem első félmaratonját, Kispál koncerten voltunk a zenekar sok-sok éves eltűnése után, a Fishing On Orfűn fesztiváloztunk, és voltunk Virágék igazi népies esküvőjén.

  • július: Kolos elrabolt és egészen Tiszakécskéig vitt, ahol egy picit megmártóztunk a Tiszában, de a fürdésnek itt még nem lett vége, mert a Velencei-tóhoz is elugrottunk hosszúhétvégézni és kempingezni; kihirdették a felvételi ponthatárokat, Anyut felvették az ELTE jogi karára, majd ennek örömére (is) elmentünk Kapolcsra sátrazni és művelődni

  • augusztus: ezúttal is a szülinapok hónapja volt, hosszabb időt Keszthelyen töltöttem, strandoltunk, felfedeztük a hévízi mozi szuper kistermét, amely családi mozihelyszínné változott azóta, Toulouse-Lautrec kiállításon jártam a Szépművészetiben, Kolossal is Balatonoztunk, Keszthelyen és Balatonbogláron, ahol Kiscsillag koncerten tomboltunk, majd Zamárdiban folytattuk a Balaton körüli turnét, a Strand Fesztiválon áztunk agyon, de legalább a John Newman koncertre eljutottunk; felfedeztük a Mom Park remek szabadtéri színpadját. 

  • szeptember: 5. évforduló Kolossal, Belvárosi Színház Anyuval, kézműves sörfesztivál és @rc kiállítás Kolossal, Dada és szürrealizmus kiállítás a Szépművészetiben

  • október: Kata kisbabája, D. Tóth Kriszta dedikálta a könyvemet, Kolos kórházba került

  • november: Kolos kórházban, műtét, más nem is nagyon történt, elég szomorú hónap volt, de azért Anyuval jártunk a Ludwig Múzeumban és elkezdtem készülni az adventre is

  • december: Kolos végre otthon, Pécsett jártunk a munkatársaimmal, Kolossal felállítottuk az első közös karácsonyfánkat és az ünnepeket otthon töltöttem Keszthelyen
Ezek a számok voltak a legjobbak:






Filmek, amiket szerettem: Populaire kisasszony, Kon-Tiki, Szerelem a felhők felett, Csillagainkban a hiba, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, A könyvtolvaj, Zűrös olasz esküvő

Minden egyéb: munkahelyi közös ebédek, mind a négy szülinapi tortám, új futóutak felfedezése, sütés-főzés az új konyhámban, hétvégi kávézások otthon (éljen a kotyogós kávéfőzőm!), gigagombócos fagyizó, lakásszépítgetés (folyt. köv.)

A 2015-ös mottóm pedig ez:



Képletesen és szó szerint is értve. Sok tervem van 2015-re, leírni most nem szeretném őket, de amint teljesül valamelyik, azt úgyis megosztom itt.


2014. december 27., szombat

2014 karácsonya

Kicsit zűrösen indult  idei karácsonyi készülődés, mivel a nagy nehezen leegyeztetett mézeskalács díszítés időpontja pont keresztülhúzta a számításainkat, így már vasárnap hazautaztam Keszthelyre, Kolost egyedül hagyva pár napig. Sajnos idén sem sikerült szert tennem olyan képességre, hogy kettészakadjak, a két felem között 200 km-nyi távolsággal, úgyhogy kompromisszumot kellett kötni, és ez sült ki belőle. Amúgy is ritkán jövök haza mostanában, így legalább pár napot a családdal tölthettem itthon. Érdekes, hogy az itthon fogalma mennyire megváltozott ebben az évben, hiszen Kolossal közös kuckónk is az otthonom, de az igazi, a kiindulópont mindig is Keszthely marad. Úgyhogy múlt vasárnap vonatra ültem, meg sem álltam hazáig (ez így nem teljesen igaz, mert a déli part vasúti felújításai miatt vonatpótló busszal is kellett utaznom). Még aznap délután megnéztük a Fő téren a Civil karácsonyt, ahol kisKolos verset mondott és énekelt, majd pedig forralt borral és forró kürtőskaláccsal melengettük magunkat. Este pedig el is kezdtük a mézeskalács díszítést (a sütésből és szaggatásból idén is kimaradtam, de úgyis a díszítés a legjobb része a dolognak), Kriszta egy idő után az éppen kínzó betegsége miatt feladta a műveletet, de hamarosan csatlakozott Erzsi, így vele és Anyuval hármasban húztuk a cukormáz vonalakat és szórtuk a cukorgyöngyöket. Az összeszámlálás ugyan elmaradt, de a több száz darab ránézésre is megvolt.
A hét eleje további készülődéssel telt, beszereztem még pár ajándékot (az utolsó pillanatban mindig megszáll az ihlet!), becsomagoltam őket, úgyhogy nem is maradt más hátra, mint várni az ünnepet. A fát 23-án díszítettük, tekintettel arra is, hogy én nem látom majd olyan sokáig, és amúgy sem vagyok annak a híve, hogy a 24-e délelőtt teljen fadíszítéssel, és utána bumm, egyből jöjjön a karácsony-hangulat, mert könnyen lehet, hogy nem jön, idén is hét ágra sütött a nap, szerintem jobb minél előbb ráhangolódni az ünnepre. Szépen-lassan, már az adventi időszakban elkezdeni a készülődést és nem mindent az utolsó pillanatra hagyni (kivételt képez ez alól az imént említett határidős ihlet). Nem szeretek semmit sem elkapkodni, csak ráérősen készülni, arany színűre lakkozni a körmömet, még egy karácsony előtti futást beiktatni (a Balaton part teljesen kihalt volt, ahol máskor embertömegek vannak, most egy lélek sem volt, ez a nekem való futóterep), kenegetni a zserbótölteléket, szegfűszeget tűzködni egy narancsba, néha elcsenni egy szaloncukrot a fa alól és a kedvencem: a karácsonyfa ágai közé hajolni és beszívni azt az illatot, amit az évnek csak ebben a szakában lehet érezni. (Le a műfenyőkkel!)
Az ilyen apróságokkal hamar el is érkezett 24-e, délelőtt meglátogattuk a Mamát az otthonban, kisKolos nagy nehezen rászedhető volt, hogy énekeljen neki egy karácsonyi dalt (bezzeg a Fő tér színpadán nem kellett nyaggatni). Vacsorára átjöttek a Krisztáék, kisKolos teljesen be volt sózva, hogy mikor jön a Jézuska, nagy nehezen Anyu elcsalta pisilni, addig odacsempésztem az ajándékokat a fa alá. Nem könnyű a Jézuska szerep, főleg ha ilyen kíváncsi-fáncsi gyerek van a családban. KisKolos Anyutól és tőlem egy Activity társasjátékot kapott, ami kimondottan piciknek is való (Activity My First), és amit még aznap este ki is próbáltunk. KisKolos nagyon jól játszott, hamar megértette a játék lényegét és ügyesen körülírta a kártyalapokon látható rajzokat. Anyut Hegyi Barbara legújabb szakácskönyvével leptem meg, én pedig egy csokifondüt kaptam, amit már alig várom, hogy kipróbálhassak mindenkivel (de tényleg, barátok, kollégák, nem ússzátok meg, de szerintem nem is akarjátok majd).
25-én kihasználva a szép időt, délután tettünk egy sétát Anyuval a Balaton parton, majd este Gáborral és Erzsivel a hévízi moziban néztünk meg egy olasz vígjátékot (Zűrös olasz esküvő), a nyári mozizáshoz hasonlóan, most is abban a szuper, kényelmes fotelekkel teli kisteremben.
Karácsony másnapján visszautaztam Pestre, hogy Kolossal is ünnepeljünk egyet a kis fenyőfánk alatt és megajándékozzuk egymást. Még több mint egy hét szabadság vár rám, így bőven lesz alkalmam folytatni a karácsonyozást, még van egy tál szaloncukor, a hűtő teli bejglivel és zserbóval, biztos, hogy gyújtunk pár csillagszórót, és állítólag jön a hó is.

Egy-két kép erről a hétről:






















2014. december 23., kedd

az élet apró örömei. # 39


  • Pécsi kirándulás a munkahellyel. Van most egy kiállítása a könyvtárnak Pécsett, amit megnéztünk, majd pedig karácsonyi vásározással, forralt borozással töltöttük az időt. 
  • Rembrandt kiállítás a munkatársaimmal a Szépművészetiben. A holland festészek alkotásai között akadt egy-két Rembrandt is, de annyira nem is lepődtem meg rajta. Ennek ellenére természetesen remek festményeket láthattunk.
  • Az adventi koszorú gyertyafényében nézni az új sorozatunkat (A szökés) Kolossal.
  • Csokifondü Guszti szülinapján. 
  • Luciát felvették az álom munkahelyére. Nem az izlandi álom munkahelyére, de azért ez se semmi, és legalább nem lesz olyan nagyon messze.
  • Dórával e-mailezni. Most, hogy Facebookon már nem elérhető, így elektronikus levelekkel tartjuk a kapcsolatot, ami valahogy sokkal kedvesebb, mint néha egy-egy sort írni chaten. Írok valamit, válaszol, válaszolok, de azért remélem nemsokára már személyesen is találkozunk.
  • Kolossal van saját karácsonyfánk! Együtt kiválasztottuk, ő biciklin hazahozta, majd közösen feldíszítettük (és most már nem feledem, hogy a csúcsdísz elhelyezése a férfi dolga. :) )
  • Karácsonyozás a munkahelyen: nagy eszem-iszom, Lajos ajándék plakátjai és össznépi koccintás fotózkodással. Kész szerencse, hogy a mi osztályunk fotózza az eseményeket, így garantáltan mi lehettünk a középpontban.
  • Apróságok: mandarin, téli teák, sok-sok olvasás, Instagram, origami fenyőfák, tervek 2015-re.



Na erről beszéltem... (fotó: Zsolti)




2014. december 11., csütörtök

cukkinis süti (alaprecept)

Teljesen véletlenül akadtam rá arra a receptre, amit a mostani borongós-esős vasárnap délután el is készítettem. Ritka az olyan, hogy végigolvasom a hozzávalókat és minden megtalálható otthon, most szerencsém volt. Az egész az egy ideje már a hűtőben árválkodó cukkinivel kezdődött, amit mindenképpen fel akartam használni valamihez, így hát sütemény lett belőle.

Hozzávalók egy kisebb tepsihez (2,5 dl-es bögrével számolva):


  • 1 bögre liszt
  • fél bögre kakaópor
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • fél tk. só
  • 1 tk. vaníliás cukor
  • 2 db tojás
  • fél bögre nádcukor
  • 1 db cukkini lereszelve
  • fél bögre étolaj vagy kókuszolaj
A tojásokat feltörtem, összekevertem a cukorral és az olajjal, majd hozzáöntöttem a reszelt cukkinit, a lisztet, a kakaóport, a szódabikarbónát, a sót és a vaníliás cukrot. Összedolgoztam az egészet és elegyengettem a sütőpapírral bélelt tepsiben. Kb. 20-25 percig sütöttem, nem baj, ha a belseje még egy picit puhább marad. Mivel egy sötétbarna színű édességről van szó, így az odaégetés veszélye jóval nagyobb, úgyhogy érdemes többször rápillantani. Én Kolost is odahívtam, hogy vegye szemügyre, vajon elkészült-e már a süti.

Maga a recept egy tökéletes sütemény alapreceptnek is megfelel, lehet variálni a hozzávalókat, kerülhet bele csoki, aszalt gyümölcs, a tetejére tejszínhab, szóval a lehetőségek száma végtelen.

Jó étvágyat!