Nemrég fejeztem be Krúdy 1931-es regényét, A tiszaeszlári Solymosi Esztert. A tiszaeszlári vérvád talán mindenkinek ismerős, ha máshonnan nem is, a történelemkönyvekből. 1882-ben festékért indult egy szolgálólány Tiszaeszláron, ám soha többé nem tért vissza a házhoz, ahol dolgozott. Az eszláriak váltig állították, hogy a helyi zsidók keze lehet a dologban, főleg, hogy a létszámuk is megnőtt azokban a napokban, hiszen éppen a metszőválasztás zajlott. Nem kellett sokáig várni, fel is bukkant egy szemtanú, Scharf Móric, aki állítása szerint egy kulcslyukon keresztül látta, ahogy a sakterek elvágják Eszter torkát, majd a vért egy edénybe engedik. A holttest azonban sehogyan sem akart előkerülni. A tiszai tutajosok azonban belekeveredtek az ügybe, hiszen egy hullát úsztattak, akiről azt állították, hogy ő Solymosi Eszter. Az eszláriak, beleértve Eszter édesanyját is, tagadták, hogy a vízből kiszedett holttest az eltűnt lány lenne. Ezután persze elkezdődött a nagy per, órákig tartó beszédekkel, vádaskodásokkal, szembeállásokkal. Krúdy részletekbe menően ábrázolja a tárgyalást, egyértelműen nem foglal állást, bár a regény az antiszemiták szemszögéből közelíti meg az esetet. Végül a zsidókat felmentették, de a kérdőjel továbbra is ottmaradt. Vajon az Eszter ruháiba öltöztetett holttest valóban az eltűnt szolgálólány lehetett? Mennyi igazság van a zsidók keresztény véráldozatában, amely gyanúsítás az eszlári botrány előtt is felbukkant már az idők során, sőt utána is. Az 1998-as körmendi gyilkosságról is sokan állítják, hogy zsidók ölték meg a torkánál elmetszett kislányt véráldozatként. Bevallom, az utóbb említett esettel összefüggésbe hozott tiszaeszlári gyilkosság miatt kezdtem el érdeklődni a téma iránt, ekkor akadt kezembe Krúdy könyve. Bár a végkimenetel egy kissé ködös, a részletes leírásokból sok korabeli adat, érdekesség kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése