2013. október 31., csütörtök

2013. október 25., péntek

Jack, the pumpkin king.

Már régóta ki szerettem volna próbálni a tökfaragást, és most, hogy közeleg a Halloween (tudom-tudom, nálunk Mindenszentek van) és Kolos is szerzett egy kisebb méretű tököt, így gondoltunk egyet és készítettünk egy lámpást. Kolos egyik kedvenc filmjére, a Karácsonyi lidércnyomásra asszociálva alkottuk meg a saját Jackünket. Rárajzoltam a tökre a kivágandó részeket, kiszedtem a belsejét, Kolos pedig egy kés segítségével kivájta a szemet, az orrot és a szájat.
Kicsit utánajártam a töklámpás történetének és kiderült, hogy eredetileg is Jacknek hívják (nemcsak a miénket, hanem általánosságban az összeset), angolul Jack O'Lantern. A mendemonda szerint egy részeges fickó, Jack megtréfálta az ördögöt és felkergette egy fára, majd keresztet rajzolt a törzsére. Az ördög a kereszt miatt nem tudott lemászni, végül Jack megkönyörült rajta és elengedte, ám cserébe az ördögnek meg kellett ígérnie, hogy többé nem kísérti őt. Jacket halála után a mennyországban nem várták tárt karokkal, de a pokolban sem, hiszen az ördög nem felejtette el a tettét. Végül az ördög egy izzó fadarabot adott Jacknek, hogy ne kelljen sötétben élnie, mire Jack egy kivájt répába tette azt, és azóta így kóborol. A répa helyett mára a tök vált népszerűvé, a mi kis Jackünk is ott világított és vigyorgott nekünk még az esti film közben is.









felfutottunk Budapest tetejére.

Néha jó a magányos edzéseket megszakítani és egy kisebb csoporthoz csapódva futni. Dórával tegnap részt vettünk a BudapEsti Belvárosi Hegyi Futáson, amelynek útvonala a nevéhez hűen tartalmazott belvárosi és egyéb, meglehetősen magasan fekvő helyeket. A Batthyányi térről indultunk, sok-sok lépcsőn felszaladtunk a Várba (nekem külön öröm volt, hogy a munkahelyem előtt köröztünk az Oroszlános-udvarban), átfutottunk a Gellért-hegyre, ahol volt, hogy szinte az orrunkig sem láttunk. A hegyről letérvén a Szabadság-hídon futottunk, majd végig a Váci utcán, hogy aztán elérjünk a Lánchídig. A hídon átfutva már jött is a célegyenes, visszaértünk a kiindulópontra majdnem másfél óra futás, lépcsőzés, lihegés után, picit több mint 10 kilométert megtéve. Jó volt kilépni a Margitsziget egyhangúságából és új terepeket felfedezni, még akkor is, ha az útvonal egy részén nap mint nap járok.


2013. október 21., hétfő

őszi színek.

A hétvégén Nagymaroson jártunk, Ilának szülinapja alkalmából volt ünnepi ebéd, majd Kolossal hatalmas sétát tettünk a Duna-parton. Gyönyörű színek, lehullott falevelek, pirosló csipkebogyók mindenütt.










Pagonylakónak lenni még mindig menő!

A Pagonylakók igenis érdekesek. Érdekesek, mert kitartóan tanulnak, szorgalmasan dolgoznak, izgalmas helyeken fordulnak meg, értelmesek, fogékonyak és mindemellett még jófejek is. Igen, ez a mi gimis bandánk, ahol ugyan senki sem tökéletes, mindenkinek megvannak a maga kis furcsaságai (ez leginkább a hosszabb-rövidebb ideig tartó eltűnésekben nyilvánul meg), de összességében mindenki a helyén van, és én a mai napig szívesen töltöm velük az időt. Aki lemorzsolódik, az magára vessen, hiszen kimarad az olyan jó dolgokból, mint a Krisztinél zajló összejövetelek. Pénteken a szokásos eszem-iszom mellett újra társasozós estét csaptunk, bemelegítettünk egy kis Solo-val, majd (a játékszabályokat elfelejtve, s így szinte ismét a nulláról kezdve) a Bang! mellett kötöttünk ki. A banditák csúfos vereséget szenvedtek, de bízom benne, hogy lesz még folytatás.

via Pinterest

2013. október 18., péntek

az élet apró örömei. # 31


  • Zsófi diós-csokis sütije a munkahelyen. egyszerűen zseniális, az őszi szünetemben el is készítem.
  • Kolossal pár napig durcizni, de aztán rájönni, hogy ez egy marhaság és különben is rettenetesen hiányoztunk egymásnak.
  • Harcsa Veronika fotózást látni a busz ablakából reggel, munkába menet.
  • Girls sorozat újra, közben hullámos chips. Hannah is chipset evett, meg ugye a testzsír százalék... :D.
  • újra Murakami Harukit olvasni (három kötetes könyv, elleszek vele egy darabig). imádom a hangulatát, igazi őszi, begubózós olvasmány.

2013. október 16., szerda

bírom az édességet.

Megittam egy bögre forrócsokit (laktózmentes tejjel - főpróba indul!), megettem három kocka csokoládét (azért csak hármat, mert már csak annyi volt), most pedig Nutellát eszek kiskanállal. Mindezt egy óra leforgása alatt. Valami nagyon hiányzik. Mondhatnám, hogy erre az időjárás is rátesz egy lapáttal, de valójában csak édesszájú vagyok.

2013. október 15., kedd

a kifordított kardigán és önmagunk szeretésének esete.

Öregdiákként is kapom az ELTE hírleveleit, így értesülhettem arról az előadásról, melyet Kornis Mihály író tartott a BTK-n tegnap. Anna is kedvet kapott a dologhoz, így ő is eljött velem, mostanában elég sok irodalmi, bölcsész előadásra járunk együtt. Az előadás témája Az inspiráció forrásai volt, melyet Kornis rendkívül érdekesen dolgozott fel. A kissé szétszórt író (kifordított pulóver, uszodában elázott jegyzetlapok) elsőként a vízivás fontosságáról beszélt nekünk, ő minden nap három liter citromos-grapefruitos vizet fogyaszt. Ezután különféle kreativitást fejlesztő gyakorlatokat tanított meg nekünk, melyeket ő már évek óta gyakorol. Ott van például a fal-meditáció, amikor egy üres falat kell bámulnunk perceken keresztül és közben nem gondolni semmire sem. Vagy az elvonatkoztatás, amikor egy tárgyról elképzeljük, hogy mi másra használhatnánk még az eredeti funkcióján kívül. Az elvont, irodalmi előadás helyett tehát inkább pszichológiai témákat érintettünk. Kornis kihangsúlyozta, hogy a legfontosabb az, hogy szeressük magunkat, hiszen enélkül nem várhatjuk el, hogy mások szeressenek minket. Tegyük azt, amit tenni szeretnénk, 35 éves korunkig bőven van időnk kitalálni, hogy mi is az a dolog, ami érdekel minket. Szóba került a hét éves ciklus is, mely szerint az ember hét évente változik, nemcsak a test sejtjeinek szempontjából, Kornis szerint a lélek is teljesen átalakul. Az életünk során alkalmazható praktikus tippeket is felsorolt, például ha valami nagyon idegesítő dolog van a környezetünkben (mondjuk fúrnak a szomszéd lakásban), akkor próbáljunk meg úgy tekinteni rá, mintha ez minket nem zavarna és egy idő után akár már nem is halljuk azt a bizonyos zajt, fel sem tűnik az a zavaró tényező, amelyen akár bosszankodhatnánk is, de minek. Kornis fontosnak tartja a munkanapló vezetését, ám a különféle listáink kipipálása során ne ostorozzuk magunkat, ha esetleg nem sikerült valamit elvégeznünk, majd rákerül a holnapi listára. Itt is fontos önmagunk szeretése és az önostorozás elkerülése. Kornistól ezidáig még nem olvastam könyveket, de biztos, hogy a kezem ügyébe fog akadni egy mostanában.

via litera.hu

pesti családi hétvége.

Hétvégén ismét vendégeim voltak, ezúttal Anyu és Kriszta töltöttek nálam két napot. Péntek este érkeztek és nem is ültünk otthon sokáig, első utunk a Kürtőskalács Fesztiválra vezetett. Az ismertebb, fahéjas és diós ízvilág mellett olyan újdonság is volt, mint például a csokicseppes kürtőskalács. Ez utóbbi mellett döntöttünk, és végül is nem is rossz ötlet a tésztába apró csokidarabokat sütni, talán jövő nyáron kipróbáljuk magunk is. A fesztiválra nemcsak az édesség csábított minket, hanem az esti fő program is, a Heaven Street Seven adott egy meglepően jó és hosszú koncertet. 

buli van.

"szép lombos gesztenyefák alatt..."


Másnap reggel én egy szigetkörrel indítottam ("könnyű átmozgató..." stb.), hiszen a verseny előtti napon nem árt egy kis mozgás. A nap hátralévő részében is mozogtunk eleget, elmentünk kedvenc pesti turimba, majd a Hummus Bárba ültünk be egy ebédre. Délután kipipálhattunk egy tételt az Anyu "mit nézzünk meg Budapesten" listáján, a Kopaszi-gáton rendezték meg az Oktoberfestet meglepően kevés sörárussal, ám rengeteg kézműves és kacatos kirakodóval. Ittunk magyar és cseh sört és élveztük a napsütést, bár az igazi pipa majd tavasszal kerülhet a listára, hiszen egy kockás plédes pikniket nem hagyhatunk ki.










Vasárnap pedig jött a nagy nap, a Spar Budapest Maraton reggele. Ezúttal tapasztaltabbak voltunk és a felszíni közlekedést választottuk a Hősök terére való eljutáshoz. A Műcsarnoknál már várt minket Kolos és Guszti, majd együtt felfedeztük a terepet. A rajt előtt Dórával is összefutottunk egy fénykép erejéig, de aztán ő ment is tovább a váltóhelyére. A 7 kilométeres Minimaraton távot tehát nem vele, hanem Krisztával futottam le. Együtt indultunk, kicsit talán gyors tempóban, majd egy idő után már különváltunk és Kriszta nem sokkal lemaradva ért be utánam a célba. A tervezett időn három percet sikerült javítanom, 38 perc 51 másodperc alatt futottam le azt a távot, amely miatt még áprilisban, a Vivicittá előtt paráztunk Dórával és amit akkor még 6 perccel lassabban teljesítettünk. 





A célnál felállított lelátónál kipihentük a fáradalmainkat, végigjártuk a kóstoló pavilonokat, majd megnéztük a maraton első befutóit. A DK-s sátornál kipróbáltuk a méréseket, normális értéket csupán a vérnyomásom mutatott, a testzsír százalékom rendkívül alacsony, az izmom mennyisége pedig a magas kategóriába tartozik. Ám ameddig én jól érzem így magam, addig kár lenne most hirtelen őrült kalóriaszámolgatásba fogni, netán zsíros-cupákos húsokat tömni magamba. Akkor már inkább a Nutellás kenyér. :)

2013. október 10., csütörtök

az élet apró örömei. # 30

  • Chagall-os határidőnapló 2014-re.
  • könyveket osztogattak a Kálvin téren, egy Zelk Zoltán verseskötetet kaptam ajándékba.
  • színesedő falevelek.
  • Ludovico Einaudi kották.
  • kedves köszönő e-mail az egyik megrendelőnktől.
  • újra zöld turmixok reggelire.
  • kezd elfogyni a pirosítóm (látszik a tégely alja), nem gondoltam volna, de hát olyan jó használni.
  • haladni a "másodállással", hétvégén befejeztem a jelenlegi gépelés-adagot.
 via Pinterest

derűt adó beszélgetés.

Olvasótalálkozóra járni jó, különösen, ha az ember egyik kedvenc bloggeréről / írójáról van szó. Viával a FSZEK-ben volt egy igencsak hosszú beszélgetés, melyre Anna is eljött velem. A fő téma az volt, hogy hogyan legyünk fontosak önmagunknak, de sok más egyéb dolog is szóba került a bloggal és a könyvvel kapcsolatban. Viából (és az írásaiból is) árad a pozitív energia, az életszemlélete sokak számára követendő példa lehetne. Praktikus tanácsai szinte minden témakörben vannak, például hogyan tegyük elviselhetőbbé a munkahelyi fényhiányt (menjünk ki a szabadba délben és ott fogyasszuk el az ebédet), vagy hogyan rázzuk le lepcses szájú kollégánkat (elő a fülhallgatókkal!). Via nagyon jól rávilágított arra, hogy a szellemi munkavégzés mellett néha jó, ha valamilyen fizikai munkát is csinálunk, legyen szó tésztagyúrásról vagy akár a mosogatásról, hiszen ott egyértelmű és gyors az eredmény, a tányérok tiszták, mi pedig elégedettek lehetünk. A takarítás témaköre is előkerült (lásd FlyLady program), Via szerint a nagytakarítás, mint olyan nem kellene, hogy életünk részévé váljon, sokkal hatékonyabb, ha minden nap teszünk valamit annak érdekében, hogy az otthonunk a magunk mértéke szerint rendezett legyen, és egy olyan hely, ahol bármikor pihenésre adhatjuk a fejünket. Szóba került a családi háttér is, Via elmondta, hogy a szülei világéletükben lázadók, kissé különcök voltak, éppen ezért a gyerekeiknek se mondták meg, hogy ezt vagy azt csinálják, hagyták, hogy mindenki a saját útját járja. Via úgy látszik megtalálta a saját útját, amit a blogján keresztül bárki követhet, hogy némi örömöt csempészhessen az életébe és valahogy másképp lássa a maga körüli világot.


via Pinterest

2013. október 7., hétfő

Chagall, az örök kedvenc.

Kecskék, hegedűsök (az alteregó, ugyebár), hegedülő kecskék, apró házak, zsidó jelképek. Igen, Chagallról van szó, akinek ma néztük meg a festményeit kedves kolléganőim társaságában, a szakmai nap keretein belül. Chagallt már régóta kedvelem (köszönhető részben Krisztának) és nem is ez az első alkalom, hogy teljes valójukban szemlélhetem az alkotásait, hiszen még Nizzában volt szerencsém egy egész múzeumnyit látni belőlük. A Magyar Nemzeti Galériába is érkeztek onnan festmények, de Párizsból és magángyűjtőktől is. A képekben most sem csalódtam: gyönyörű színek, vissza-visszatérő motívumok, jellegzetes, Chagall-os hangulat. Chagall mellett Ámos Imre festőművész képeit is megnézhettük, akit a nagy művész követőjeként ismerhettünk meg, ám akinek koránt sem voltak olyan erőteljesek az alkotásai.
A Nemzeti Galéria másik tárlatát is megnéztük, jobbanmondva végigrohantunk rajta, hiszen zárás előtt fél órával mentünk csak be. Kicsit több figyelmet is megérdemeltek volna, de így is sikerült elcsípnünk jó pár Monet, Gauguin, Szinyei Merse és Rippl-Rónai képet, de akadt a felhozatalban Van Gogh festmény is.

via Pinterest

.hadd legyen a Bandi bának pálinkája.

Anyu mostanság egyfolytában csak Budapestre jár, ezt tette a hétvégén is, ezúttal egy munkahelyi kirándulás keretein belül látogatott a fővárosba. S ha már itt volt, kitaláltuk, hogy jó lenne összefutni valahol. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén ülve vártam rá (a napsütésben olvasgatva - tisztára mint valami amerikai egyetemista), majd csatlakoztam a csoporthoz és együtt felbuszoztunk a Várba, ahol épp a Pálinka- és Kolbászfesztivál zajlott. Szerencsére a munkahelyi belépőkártyámat meglobogtatva ingyen bemehettem, és még egy pálinkáspohárhoz is hozzájuthattam, miután Anyu egyik kolléganője lemondott az italozásról. Kóstoltunk meggy- és szilvapálinkát, sőt még egy különleges máklikőrt is. Mivel a röviditalok elég rövid ideig vannak az ember kezében, így csak sétálgattunk fel-alá, néha megtöltettük a poharunkat. Egy bor- vagy sörfesztiválnak ebből a szempontból több értelmét látom, de azért ez is jó volt, legalábbis a pár órás találkozás erejéig mindenképpen.


2013. október 4., péntek

egy kis időre új munkakörben.

Bevallom, kissé tartottam ettől a héttől, de végül minden egész jól sült el. (Bár, az esetlegesen felmerülő hibák majd csak a jövő hét folyamán derülnek ki.) Zsófit helyettesítettem a munkahelyen, így az én feladatom volt az adminisztrációs feladatok egy része. Megrendeléseket rögzítettem, nyomtattam, fénymásoltam, telefonálgattam és az elmúlt évek során nem használtam ennyit a kihúzófilcet, mint most. Szerencsére különösebben problémás ügyfél nem akadt, mindenkivel sikerült dűlőre jutni a megrendelni kívánt újságokat illetően. A leginkább az esett jól, amikor meg is köszönték a segítségemet, akár szóban, akár írásban. Kihívás volt a javából, de úgy érzem, hogy sikerült helyt állnom.

via Pinterest