2015. január 30., péntek

költözés!

Új blogfelületre költözöm, a részletekről ott beszámolok. Kövessétek továbbra is a Napos oldal blogot itt: https://naposoldalonall.wordpress.com/


2015. január 24., szombat

...és a derékfájás még mindig tart.

Igen, a derékfájás, és nem a belőtt frizura. Jobban mondva nem is a derekam fáj, hanem jobb oldalon egy pontban és körülötte, valamint ez a fájdalom lesugárzik a lábamba is. Isiász, vagyis ülőideg-zsába lett a diagnózis az elmúlt napok eredményei alapján. Történt ugyanis sok minden, lett itt egy háziorvosom Budapesten (aki tényleg egy nagyon segítőkész és kedves pasi), életemben először jártam vérvételen és röntgenen. A vérvétel eredményei nem lettek rosszak, így a gyulladás kizárva, de azért még egy vizeletvizsgálatra elmegyek a jövő héten, biztos ami biztos alapon. Jelenleg a fekvés az, ami a legjobban esik, a reumatológus is azt tanácsolta, hogy a következő napokban inkább hanyagoljam az ülőmunkát. Lehet, hogy ma este kipróbálom, hogy csak a polifoamon fekszem, az végül is majdnem olyan, mintha a földön feküdnék. Nagyon hiányzik a mozgás, igaz, az időjárás most épp nem kedvezne a kinti futkározásnak. Kicsit aggódok amiatt is, hogy hogyan tudok majd felkészülni az áprilisi félmaratonra így, hogy pillanatnyilag járni is alig bírok, de a doktornő szerint ez idővel elmúlik, és utána újra elkezdhetek mozogni. Igen, csak mikor jön el már az az idő? Tudom, a türelmetlenség most nem a legjobb módszer, a jövő hetet még mindenképpen fekvéssel és nagyon minimális mozgással kell töltenem. Aztán persze arra is figyelni kell, hogy ne ismétlődjön meg újra ez a fájdalom, keresztedzés, sok-sok gerinc- és háterősítés lesz a feladat, valamint be fogok szerezni egy gimnasztikai labdát, amit majd a munkahelyemen használok az irodai szék helyett. Az isiász ugyanis leginkább az irodai munkát folytatók, a 8 órákat a gép előtt görnyedők betegsége, és nem az öregeké, bármelyik korosztályt érintheti. Éreztem is az utóbbi fél évben, hogy túl sok az ücsörgés, de nem foglalkoztam vele, pedig sokat segítene, ha gyakrabban állnék fel az asztaltól, néha megmozgatnám picit magam, és munka előtt és után sem lenne természetes, hogy egyből helyet foglalok a trolin. Ezekkel az apró hibákkal tényleg elérhető, hogy az ember egész nap csak üljön, és lehet, hogy az a néhány naponta egy óra mozgás sem kompenzálja ezt a megterhelést. A fájdalomnak persze - mint minden betegség esetében - lehetnek lelki okai is, kimondottan az isiász hátterében állhat kisebbrendűség érzés, túlzott felelősségvállalás, a jövőtől való félelem és pénzzel kapcsolatos aggódás. Egyszóval ezt is le kell tisztáznom magamban, mielőtt belevágok az edzésekbe.


via Pinterest

2015. január 9., péntek

mégis kell egy fogadalom.

Nem terveztem komolyabb fogadalmat tenni az új évre vonatkozóan, mert ugye tudvalévő, hogy az ilyen január eleji fogadalmak mindig túlságosan légből kapottak és hosszabb távon betarthatatlanok, de most közbejött valami, ami mondjuk úgy, hogy egy égi jel, vagy csak egy szimpla figyelmeztetés a testemtől, hogy figyeljek rá jobban. November óta gyötör a derékfájás, persze nem folyamatosan, de a futóedzések után napokig alig bírok mozogni és lehajolni, de ez a mostani hét volt eddig a legnehezebb, már a reggeli öltözködések is komoly erőfeszítésbe kerültek, az időről már nem is beszélve. Így hát el kellett gondolkodnom rajta, hogy vajon mi lehet az oka ennek (a futásra már ugye rájöttem), és arra jutottam, hogy bizony jobban oda kell figyelnem ezentúl az edzések előtti bemelegítésre, a futás utáni nyújtásra (nem 2 perc, hanem legalább egy negyed óra nyújtás kell, lehetőleg fekve), és ami a legfontosabb, a keresztedzésre. Ez utóbbi valószínűleg a torna lesz, sok-sok erősítés (különösen a hátat és a derekat megdolgoztatva) és az ellazulást segítő jóga gyakorlatok. Mindezeket eddig is végeztem ímmel-ámmal, de ideje lesz egy rendszerességet bevezetni és tartani. Utánanéztem, és a bicajozás se lenne rossz, de ez ebben az évszakban nálam kilőve, úgyhogy maradna a szobabicikli, de amiatt meg Kolos húzza a száját, hogy minek, pedig nagyon jó kis eszköz lehetne így télvíz idején. Amúgy sem hiszem, hogy a rázkódó bicikli jót tenne a deréknak, szóval mindenképpen a benti kerekezés lenne a megoldás. A másik jó sport az úszás, amivel csak annyi probléma van, hogy számomra macerás, utálom, ha tele a medence, én balatoni lány vagyok, nekem kell a sok hely, hogy úszkálhassak. Meg a technikámon is lenne mit javítani, szóval lehet, hogy inkább ártana az úszás, mint használna. A konklúzió tehát annyi, hogy nem lehet ész nélkül futkározni, mert lehet, hogy egy ideig még megy, de aztán itt fáj, ott fáj, nem kell ahhoz eltaknyolni, hogy futósérülése legyen az embernek, elég annyi, ha sokáig terheli ott, ahol már egy idő után a (nem meglévő) izmok feladják a szolgálatot. A hosszú távú futásoknál pedig elengedhetetlen, hogy legyen egy alap, amire építkezhetünk, egy erős, izmos testtel (nemcsak láb, hanem hát, has és karok is!) könnyebb bírni szusszal.

via Pinterest

2015. január 1., csütörtök

hello 2015!

Összegző és évindító bejegyzés következik, elsőként lássuk, hogy mi is történt velem 2014-ben:

A 2014-es mottóm nem szólt másról, mint hogy valóra váltsam az álmaimat, néhány ebből sikerült is, de van még mit átvinni 2015-re.


  • január: Kolossal átértékeltük az akkori helyzetünket és úgy gondolom, hogy jól döntöttünk; a Szépművészetiben láttam a Caravaggiotól Canalettóig kiállítást és lett egy új szemüvegem

  • február: egy nap erejéig kipróbálhattam a vendéglátózást, névnapoztam, jártam Rozsda Endre kiállításon a Nemzeti Galériában, elbúcsúztattuk Luciát a nagy amszterdami útja előtt

  • március: Kolossal amatőr színházban jártunk; kibéreltük az albérletünket, ahová be is költöztünk a hónap közepén; Dórával részt vettem életem első terepfutásán; túráztunk Anyuval és Krisztával a hagyománynak számító Lepke túrán

  • április: lefutottam a Vivicittá 10 km-es távját; Krisztával harmadikok lettünk egy balatonedericsi futóversenyen; hazamentem Keszthelyre a Helikoni Ünnepségekre

  • május: szalonnát sütöttünk, konferencián jártunk, Anyuval túráztunk a budai hegyekben, 10 km-t futottam a Női Futógálán, a szülinapomat Kolossal töltöttem, majd pedig egy házibuli keretében felavattuk a lakást és megünnepeltük a 25. születésnapomat, Nóráék esküvőjére is hivatalosak voltunk és részt vettem két képzésen a Zsófival

  • június: plakátkiállításon jártunk az Iparművészetiben, lefutottam életem első félmaratonját, Kispál koncerten voltunk a zenekar sok-sok éves eltűnése után, a Fishing On Orfűn fesztiváloztunk, és voltunk Virágék igazi népies esküvőjén.

  • július: Kolos elrabolt és egészen Tiszakécskéig vitt, ahol egy picit megmártóztunk a Tiszában, de a fürdésnek itt még nem lett vége, mert a Velencei-tóhoz is elugrottunk hosszúhétvégézni és kempingezni; kihirdették a felvételi ponthatárokat, Anyut felvették az ELTE jogi karára, majd ennek örömére (is) elmentünk Kapolcsra sátrazni és művelődni

  • augusztus: ezúttal is a szülinapok hónapja volt, hosszabb időt Keszthelyen töltöttem, strandoltunk, felfedeztük a hévízi mozi szuper kistermét, amely családi mozihelyszínné változott azóta, Toulouse-Lautrec kiállításon jártam a Szépművészetiben, Kolossal is Balatonoztunk, Keszthelyen és Balatonbogláron, ahol Kiscsillag koncerten tomboltunk, majd Zamárdiban folytattuk a Balaton körüli turnét, a Strand Fesztiválon áztunk agyon, de legalább a John Newman koncertre eljutottunk; felfedeztük a Mom Park remek szabadtéri színpadját. 

  • szeptember: 5. évforduló Kolossal, Belvárosi Színház Anyuval, kézműves sörfesztivál és @rc kiállítás Kolossal, Dada és szürrealizmus kiállítás a Szépművészetiben

  • október: Kata kisbabája, D. Tóth Kriszta dedikálta a könyvemet, Kolos kórházba került

  • november: Kolos kórházban, műtét, más nem is nagyon történt, elég szomorú hónap volt, de azért Anyuval jártunk a Ludwig Múzeumban és elkezdtem készülni az adventre is

  • december: Kolos végre otthon, Pécsett jártunk a munkatársaimmal, Kolossal felállítottuk az első közös karácsonyfánkat és az ünnepeket otthon töltöttem Keszthelyen
Ezek a számok voltak a legjobbak:






Filmek, amiket szerettem: Populaire kisasszony, Kon-Tiki, Szerelem a felhők felett, Csillagainkban a hiba, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, A könyvtolvaj, Zűrös olasz esküvő

Minden egyéb: munkahelyi közös ebédek, mind a négy szülinapi tortám, új futóutak felfedezése, sütés-főzés az új konyhámban, hétvégi kávézások otthon (éljen a kotyogós kávéfőzőm!), gigagombócos fagyizó, lakásszépítgetés (folyt. köv.)

A 2015-ös mottóm pedig ez:



Képletesen és szó szerint is értve. Sok tervem van 2015-re, leírni most nem szeretném őket, de amint teljesül valamelyik, azt úgyis megosztom itt.