régi emlékek a régi blogomról. # 01

Volt régen egy blogom (még az MSN korszakban, a blogszolgáltató azóta megszűnt), amelynek maradványait archiváltam a minap. Számos gyöngyszem került elő, melyeket már azóta el is felejtettem. Gondtalan egyetemista időszak bontakozott ki előttem, és az a rengeteg inspiráció, amit az engem körülvevő emberek és az ELTE adott. Jöjjön az első adag!

• 2007. szeptember 5.

"Amire meg nem számítottam, az is bekövetkezett. Az ember nem minden nap találkozik lelki ikertesójával, ami nekem most a gólyatábor alatt mégiscsak sikerült. Mindenki azt hitte, hogy már ezer éve ismerjük egymást a Luciával, ami persze igaz is, csak még nem találkoztunk ezidáig. Azért nem véletlen. Sem a gesztenyésnek álcázott dióskifli, sem pedig a Novákpeti sapija. Meg hogy egyformán nulla a tájékozódóképességünk. És nem esküdtünk meg arra, hogy nem nézzük többet a Gilmore lányokat. Ugyanúgy nem szeretjük a pécsiek sörét. Ugyanúgy mossuk a frufrunkat. És ugyanúgy illik a lila a piroshoz. Ikrek vagyunk."

• 2008. szeptember 11.

"Voltunk arc kiállításon is, az Anna, a Pali, a Kolos meg én. A nyertes plakát nem nyerte el túlságosabban a tetszésemet, viszont voltak jók, például a pukkasztós meg a free tibetes médincsájna póló. Az Annáék leléptek kajálni, úgyhogy én még a Kolossal idegenvezetést játszottam, kacsákat etettünk meg fagyiztunk meg kritizáltuk a gazdag nénit a Váci utcában."

• 2008. november 9.

"Ó, ez az egyetemista lét! Mennyi könnyedség, pihenés és szórakozás. Egyelőre. De még azért így van ez egy kis ideig. Van Benedek Elek meg Kelemen Etel. Ez utóbbi tudniillik Keszthelyen menedzser-helyettes. Van tejbedara, vízipipa víz nélkül, szürkebarát, nutella. Teázás a folyosón, néha megsértődés. Hivatalos átköltözés, mosolygás a bűntettre, miszerint másolt volt a kulcsom. Sétálás a zsinagógához, mely felkerült a Bakáts téri templom mellé. Meg most már a 7-es busz is. Jajj, meg az angoltanár! Eltévelyedés, de mindig odatalálás. Vagy nem. Nyelvlecke a Ponyvaregényben. Hajnali zenebona, mely egyik vendéget sem bírta különösebb megmozdulásra. Kávéautomataként működő csocsóasztal. Gábor-féle stand up comedy a koli folyosóján. Telefonos útbaigazítás. A parafadugó meg beleszorult a bornyitóba. Ezt a szót különben nem tudom kimondani, de így írásban könnyű. Keith Haring a Ludwig Múzeumban. Perverz megnyilvánulás rajzokban, kutyák, ufók, piramisok és tévék között. Burzsujkodás. Rövidke Pendulum koncert a sínek között, dnb, meg a hiányzó éjszakai busz. Az Árpád-híd merre van? Meglett az éjszakai is, elaludtam rajta. Zsidó buli itthon, a zsinagóga időszakos nyitvatartása. Csak ünnepekkor - hangzott a válasz a lánynak, aki szívószállal volt kénytelen inni a borát. És akit néha Dorottyának hívnak."