A májusi Marie Claire-ben megjelent egy cikk, melyben azt boncolgatják, hogy a
kellene szócska mennyire átjárja a mindennapjainkat, gondolatainkat. A téma engem is megfogott, és némiképp továbbgondoltam, a saját életemre átvetítve. Szóval, van ez a
kellene, amit lehetőség szerint nem "kellene" olyan sokat használni. Miért is jobb, ha elhanyagoljuk? Kevesebb lesz a stressz, az önmarcangolás, a nem a jelenben levés. Vegyünk néhány példát!
- Halomban állnak a piszkos tányérok.
Ilyen esetben ugyebár belső hangunk egyből azt mondja: "el
kellene mosogatni". Nem lenne egyszerűbb azt mondani magunkban, hogy: "elmosogatok, hogy minden edény és tányér tiszta legyen". Ezzel együtt egy picikét a lelkünk is megtisztul, hiszen csak a célra, a ragyogó étkészletre koncentrálunk.
- Üres a hűtő, elintézetlen ügyekkel vagyunk körülvéve.
Lehetőleg ne az jöjjön, hogy: "jaj, nincs itthon semmi kaja, már megint le kell menni a boltba", vagy "ide kell menni, oda kell menni, semmi kedvem". Mennyivel jobb, ha inkább úgy állunk a dolgokhoz, hogy a bevásárlás után végre lesz otthon sok finom, tápláló alapanyag, amiből majd nagyszerű ételeket lehet készíteni. Az ügyintézés letudása után pedig mindig jön az a jó érzés, hogy igen, ezt most ki lehet pipálni a teendőlistán.
- Koszos a szőnyeg, por lepi a bútorokat.
Ilyenkor vagy tovább sopánkodunk, hogy egy disznóól a lakás, vagy gyorsan nekiállunk és rendbe tesszük a környezetünket. A lelki világunknak is jót tesz, én például kimondottan jobban érzem magam, és kreatívabb is vagyok, ha nincs körülöttem rendetlenség.
Na ez az, ami engem most hidegen hagy, pillanatnyilag remekül elvagyok az edzéstervemmel, sőt, szinte alig várom, hogy futós nap legyen (tudom, kell a pihenés is). De néha nehéz rávennie magát az embernek a testmozgásra, ilyenkor jó, ha kitűzünk magunk elé célokat, amik lehetőleg nem fényévekre vannak a pillanatnyi edzettségi állapotunktól, hanem még kedvünket is leljük a küzdelemben.
A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de inkább megyek, és nekiállok anyagot gyűjteni a cikkemhez. A cikkhez, amit nem
kellene megírni, hanem egyszerűen csak kedvem van hozzá, és nincs is annál jobb érzés, amikor elküldöm a főszerkesztőnek a kész művet.
via Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése