2013. április 19., péntek

egy mumus szó: kellene.

A májusi Marie Claire-ben megjelent egy cikk, melyben azt boncolgatják, hogy a kellene szócska mennyire átjárja a mindennapjainkat, gondolatainkat. A téma engem is megfogott, és némiképp továbbgondoltam, a saját életemre átvetítve. Szóval, van ez a kellene, amit lehetőség szerint nem "kellene" olyan sokat használni. Miért is jobb, ha elhanyagoljuk? Kevesebb lesz a stressz, az önmarcangolás, a nem a jelenben levés. Vegyünk néhány példát!

  • Halomban állnak a piszkos tányérok.
Ilyen esetben ugyebár belső hangunk egyből azt mondja: "el kellene mosogatni". Nem lenne egyszerűbb azt mondani magunkban, hogy: "elmosogatok, hogy minden edény és tányér tiszta legyen". Ezzel együtt egy picikét a lelkünk is megtisztul, hiszen csak a célra, a ragyogó étkészletre koncentrálunk.

  • Üres a hűtő, elintézetlen ügyekkel vagyunk körülvéve.
Lehetőleg ne az jöjjön, hogy: "jaj, nincs itthon semmi kaja, már megint le kell menni a boltba", vagy "ide kell menni, oda kell menni, semmi kedvem". Mennyivel jobb, ha inkább úgy állunk a dolgokhoz, hogy a bevásárlás után végre lesz otthon sok finom, tápláló alapanyag, amiből majd nagyszerű ételeket lehet készíteni. Az ügyintézés letudása után pedig mindig jön az a jó érzés, hogy igen, ezt most ki lehet pipálni a teendőlistán.

  • Koszos a szőnyeg, por lepi a bútorokat.
Ilyenkor vagy tovább sopánkodunk, hogy egy disznóól a lakás, vagy gyorsan nekiállunk és rendbe tesszük a környezetünket. A lelki világunknak is jót tesz, én például kimondottan jobban érzem magam, és kreatívabb is vagyok, ha nincs körülöttem rendetlenség.

  • Edzeni kellene.
Na ez az, ami engem most hidegen hagy, pillanatnyilag remekül elvagyok az edzéstervemmel, sőt, szinte alig várom, hogy futós nap legyen (tudom, kell a pihenés is). De néha nehéz rávennie magát az embernek a testmozgásra, ilyenkor jó, ha kitűzünk magunk elé célokat, amik lehetőleg nem fényévekre vannak a pillanatnyi edzettségi állapotunktól, hanem még kedvünket is leljük a küzdelemben.


A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de inkább megyek, és nekiállok anyagot gyűjteni a cikkemhez. A cikkhez, amit nem kellene megírni, hanem egyszerűen csak kedvem van hozzá, és nincs is annál jobb érzés, amikor elküldöm a főszerkesztőnek a kész művet.

via Pinterest

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése