az első nap.

Nem mondom, hogy nem szöktek könnyek a szemembe tegnap, amikor a vonatom elhaladt a Balaton keleti csücskénél. Azt sem mondom, hogy nem sirattam el ifjúságom pillekönnyű éveit. Ma viszont mindenképpen egy új fejezet kezdődött. Reggel fél 9-kor volt találkozó az OSZK szolgálati bejáratánál, majd gyors bemutatkozások, kézfogások következtek. Öten kezdtünk a mai napon, először elintéztük a belépésünket, majd kártyát készítettek nekünk, valamint meglátogattuk a könyvtár saját, külön bejáratú orvosát is. A főnök lépten-nyomon mellettünk volt, nem hagyta, hogy eltévedjünk ebben az óriási labirintusban. Az osztályon lévő kisebb-nagyobb helyiségeket is végigjártuk, megmutatták, hogyan működik a 30 milliós robotscanner és egyéb, a digitalizálást segítő eszközök. Egy születésnapi dínomdánomba is belecsöppentünk rögtön az első napon, így kis idő után már egyre vígabban beszélgettünk új kollégáimmal. Holnap tovább ismerkedünk a munkafolyamatokkal, és talán kiderül az is, hogy hol lesz a végleges helyünk.