amiért szeretem a munkám.

Már egészen megszoktam a reggeli korán kelést. Mióta tegnap beszereztem Via könyvét, a munkahelyre utazás is kevésbé unalmas. A csokis Fornetti pedig új kedvenc, bár tegnap mintha picivel több lett volna benne a töltelék, de így is megfelelt tízórainak. A munkahelyen állandóan éhenkórászkodunk, én már a kártyám lecsippantása után azzal indítok, hogy szépen felveszem a környezetbarátnak semmiképpen sem mondható dobozos ebédemet a portánál. A tízórai idejéig még valahogy kibírjuk, utána pedig már nincs is sok idő az ebédig. A délután sem telhet el üres pocakkal, különösen akkor nem, amikor kedves kollégánk körülbelül tíz féle sajttal (még zöld színű is volt!), szőlővel és sósmogyival lát el bennünket. Az evésen túl még főszerepet kap a rengeteg nevetés, az idegenvezetéssel ellátott túrák és persze maga a munka is, ami egyszerűen fantasztikus, hiszen az 1800-as évek elejéből származó könyvekkel kerülünk közelebbi kapcsolatba, megnézegethetem Széchényi leszármazottainak képeit, valamint az Esterházyak családfáját.

via Pinterest