Talán merész kijelentésnek tűnhet, de már tapasztalt versenyzőként készültünk Dórával a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 6 km-es távjára. Elmaradtak ugyanis a megmérettetést megelőző rémálmok és egyéb parák, persze egy normális mértékű stressz azért munkálkodott bennünk. De már nem féltünk sem a záróbusztól, sem pedig a többi versenyzőtől. Tisztában voltunk a képességeinkkel, és ehhez mérten vettük fel azt a bizonyos tempónkat. Az étkezést sem aggódtam túl, igaz nem könnyítették meg a dolgunkat egy délután fél 6-os rajttal, hiszen így még egy ebédet is be kellett iktatni a verseny előtt.
|
Kolos nagyon lelkesen szurkolt nekünk |
Fő drukkerem ezúttal is Kolos volt, akivel már délután kimentünk a Városligetbe. Míg ő sörözgetett, addig én Dórával Béres Alexandra fél órás aerobik óráján izzadtam.
|
Sör & rajtszám |
Alexandra tehát kellőképpen bemelegített minket, nemsokára pedig már ott is álltunk a rajtnál. Megpróbáltunk a 6 perces iramfutó srácok közelébe kerülni, bár egy kissé elsodródtunk tőlük, de így se maradtunk le sokkal.
|
Készülünk a rajtra |
|
Itt már nagyon készülünk |
Maga a Városliget nem volt annyira ismerős terep, mint a sziget, ennek ellenére sok olyan helyen elhaladtunk, ahol már autóval is jártam. Külön öröm volt tehát az úttesten futni, a Hősök terénél még egy lakodalmas menetbe is "belefutottunk". A verseny útvonala rengeteg fordítóból állt, a rajt/cél-nál például kétszer is elfutottunk, a kanyaroknál pedig láthattuk, hogy nagyjából a mezőny közepén vagyunk.
|
Túl az első kilométeren (az a pasi mit keres ott?!) |
A 6 perc körüli tempót végig tudtuk vinni, az utolsó kilométernél a Vivicittával ellentétben még plusz lendületet is vettem, így tényleg suhanva érkeztünk be a célba.
|
A célegyenesben (én annyira futok, hogy Kolost észre sem veszem) |
A célnál fiatal srácok várták a beérkező nőket (és nőnek öltözött férfiakat, meg amit nem értettem: férfinak öltözött férfiakat [?]), hogy mindenki megkaphassa a megérdemelt érmét.
|
Megcsináltuk |
|
Futóbajnokok |
|
Ilyen szép érmet kaptunk |
És akkor az eredmények: 36 perc 57 másodperc alatt tettük meg a 6 kilométert, ez egy 6 perc 10 másodperces tempó. Dóra 845., én 846.-ként értem a célba.
Ismét meg kell, hogy köszönjem Dórának ezt a remek versenyt, amelynek a végén ugyan nem nyilatkoztunk, de ha megtehettük volna, akkor biztos elmondtuk volna, hogy milyen jót futottunk és végig együtt maradtunk.
Kolosnak pedig köszönöm a biztató kiabálásokat, a fényképeket és azt, hogy még bírja ezt az újdonsült mániánkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése