2013. május 19., vasárnap

egy nőcis futóverseny.

Talán merész kijelentésnek tűnhet, de már tapasztalt versenyzőként készültünk Dórával a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 6 km-es távjára. Elmaradtak ugyanis a megmérettetést megelőző rémálmok és egyéb parák, persze egy normális mértékű stressz azért munkálkodott bennünk. De már nem féltünk sem a záróbusztól, sem pedig a többi versenyzőtől. Tisztában voltunk a képességeinkkel, és ehhez mérten vettük fel azt a bizonyos tempónkat. Az étkezést sem aggódtam túl, igaz nem könnyítették meg a dolgunkat egy délután fél 6-os rajttal, hiszen így még egy ebédet is be kellett iktatni a verseny előtt.

Kolos nagyon lelkesen szurkolt nekünk

Fő drukkerem ezúttal is Kolos volt, akivel már délután kimentünk a Városligetbe. Míg ő sörözgetett, addig én Dórával Béres Alexandra fél órás aerobik óráján izzadtam.

Sör & rajtszám

Alexandra tehát kellőképpen bemelegített minket, nemsokára pedig már ott is álltunk a rajtnál. Megpróbáltunk a 6 perces iramfutó srácok közelébe kerülni, bár egy kissé elsodródtunk tőlük, de így se maradtunk le sokkal.

Készülünk a rajtra

Itt már nagyon készülünk

Maga a Városliget nem volt annyira ismerős terep, mint a sziget, ennek ellenére sok olyan helyen elhaladtunk, ahol már autóval is jártam. Külön öröm volt tehát az úttesten futni, a Hősök terénél még egy lakodalmas menetbe is "belefutottunk". A verseny útvonala rengeteg fordítóból állt, a rajt/cél-nál például kétszer is elfutottunk, a kanyaroknál pedig láthattuk, hogy nagyjából a mezőny közepén vagyunk.

Túl az első kilométeren (az a pasi mit keres ott?!)

A 6 perc körüli tempót végig tudtuk vinni, az utolsó kilométernél a Vivicittával ellentétben még plusz lendületet is vettem, így tényleg suhanva érkeztünk be a célba.

A célegyenesben (én annyira futok, hogy Kolost észre sem veszem)

A célnál fiatal srácok várták a beérkező nőket (és nőnek öltözött férfiakat, meg amit nem értettem: férfinak öltözött férfiakat [?]), hogy mindenki megkaphassa a megérdemelt érmét.

Megcsináltuk

Futóbajnokok

Ilyen szép érmet kaptunk

És akkor az eredmények: 36 perc 57 másodperc alatt tettük meg a 6 kilométert, ez egy 6 perc 10 másodperces tempó. Dóra 845., én 846.-ként értem a célba.

Ismét meg kell, hogy köszönjem Dórának ezt a remek versenyt, amelynek a végén ugyan nem nyilatkoztunk, de ha megtehettük volna, akkor biztos elmondtuk volna, hogy milyen jót futottunk és végig együtt maradtunk.
Kolosnak pedig köszönöm a biztató kiabálásokat, a fényképeket és azt, hogy még bírja ezt az újdonsült mániánkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése