2014. szeptember 30., kedd

egy 70 évvel ezelőtti napló.

Nem először került a kezeim közé kézzel írt napló, bár ez a mostani jóval érdekesebb annál, amivel még régebben dolgoznom kellett. A munkahelyem mindent őriz, amit csak lehet, nem képeznek kivételt a naplók sem, így került hozzánk az osztályra egy 1944-es napló. A lány (sajnos az életkora nem derül ki számomra, de olyan 13-14 évesnek tippelem) '44 karácsonyára kapja az üres lapokat tartalmazó könyvecskét, amibe egészen 1945 májusáig írja le napról napra, majd később csak az érdekesebb történéseket. Egy fiatal lány szemszögéből ismerhettem meg a II. világháborút, kicsit Anne Frankos, csak ugye az itthoni viszonyokról olvashattam. Vajon hány kislány és kisfiú írhatott naplót ebben az időben?! Biztosan sokan, és ők is hasonlóan féltek, fáztak, éheztek, mint ez a lány, aki minden napjába bepillantást ad. Gyakran lehetetlen körülmények között és meglehetősen hideg éjszaka után reggel 8 körül ébredés, szerény reggeli, napközben naplóírás, varrogatás, ebéd (ami gyakran okozott gyomorrontást), néha egy kis játék a hóban, nagyon ritkán mosakodás (akár a koszos hólében is), vacsora, majd este lefekvés és alvás, már ha éppen nem bombák és betörő ablakok zaja tartotta őt és családját ébren. A sorokat olvasva láthattam magam előtt a szétbombázott fővárost, a részeg oroszokat, a koszos ruhákat. Kiskamasz lány szemszögéből látva ezt a sok borzalmat, azért érezhető, hogy milyen kínos volt szakadt öltözetben, piszkosan mutatkozni és szinte minden napja unatkozással telt, hiányoztak a könyvei, az iskola, a korábbi élete.
A fővárosból aztán kacifántosan, több napon keresztül, marhavagonokban utazva eljut a család Nyíregyházára, az ottani házukba. A háború közben csendesedni látszik, a lány visszamehet az iskolába, így legalább a tanulás kitölti a napjait, a felelések, számonkérések izgalma felváltja a háború rémségeit. A napló utolsó oldala pedig nem is jöhetne el máskor, mint amikor a béke reménye is felvillan

"Ki se lehet mondani, hogy mit érzek, mikor hallom, hogy már az oroszok ilyen és olyan közel vannak. Különösen attól félek, hogy bejönnek a lakásba, ott fognak fosztogatni, kutatni stb. Jaj, hogy félek!!"

"Aztán én még megmosdottam. Nagyon jó volt. Csak az volt furcsa, hogy hólében mosdottam és olyan fekete volt. De evvel mosogatnak is. Evvel fogunk főzni is."

"A királyi Vár egész ki van égve. Nagyon jól lehet látni, hogy csak a csupasz falak vannak meg. [...] Istenem, a szép Vár, mikor lesz újra ép!"

Szegény lány, ha akkor már tudta volna, hogy 70 évvel később ebben a Várban fogják olvasni a sorait! A lányból azóta néni lett, állítólag jövő héten be is jön a könyvtárba, mivel fakszimile kiadást készítünk neki a naplójából. Remélem lesz alkalmunk találkozni vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése