egy kis összegzés.

Lehetne ez a mai is egy apró örömös bejegyzés, de nem lesz az, helyette kicsit bővebben fejtegetem, hogy mi is van velem mostanság. A hétköznapok telnek-múlnak, de mindig van valami, amit lehet várni, ami feltölt. De néha az is jó, ha csak ketten otthon maradunk Kolossal, sütök-főzök, filmezünk. Súrlódások persze akadnak, de úgy érzem, hogy ez az összeköltözés jót tett nekünk. Az együttélés mellett maga a hely sem rossz, a lakás világos, látom a közeledő esőfelhőket, esőcseppek kopognak az ablakainkon és a legnagyobb örömöm, hogy a konyhában óriási hely áll rendelkezésemre, ahol kiélhetem a kreativitásomat. Mióta teljesen magabiztosan be tudom gyújtani a gázsütőt (villanytűzhely mellett nevelkedett gyereknek ez óriási előrelépés), semmi sem állíthat meg a sütésben, legyen szó édes vagy sós finomságról. Ilyenkor száll a liszt, púposan állnak az elhasznált tálak és edények, de nem bánom, ez is jelzi, hogy van mit és van kinek elkészíteni.
A kultúrának is áldozunk, amikor van rá lehetőség. Ugyan a MOM jazz kert az idei évre már bezárt, de az utolsó koncertet, Babos Gyula gitáros és Horváth Kornél ütőhangszeres szabadtéri előadását még meghallgathattuk Kolossal és Gusztival. Anyuval pedig - aki a hétvégén elkezdte egyetemi tanulmányait - színházban jártunk, a Belvárosi Színházban néztük meg a Bagoly és Cica című, rendkívül vicces és szórakoztató darabot Jordán Adél és Szabó-Kimmel Tamás főszereplésével.
A szeptember és az ősz nálam is valami új kezdetét jelentette, nekiveselkedtem újra a német tanulásnak, hiszen már évek óta a fejem felett lebegett és kísértett a tudat, hogy annyi éven át nyüstöltem ezt a nyelvet, hogy szégyen és gyalázat az, hogy nagyjából egy mukkot sem tudok belőle. Terveim szerint ez meg fog változni, már találtam is a neten német feladatokat és egy kedves, német nyelvű blogot is. A fő cél természetesen a nyelvvizsga és az, hogy meg tudjak szólalni, de ez valószínűleg majd csak a jövő év zenéje lesz, viszont a felkészülést nem árt idejében elkezdeni.
Testmozgás terén mostanában kicsit ellustultam, nem is volt nagyon jó idő a futáshoz sem, de igyekszem még kihasználni a valamivel melegebb kora őszi időszakot a kinti, patakparti futásokhoz, vegyítve némi aerobikkal és jógával. Ez utóbbira nagyszerű videókat, egészen pontosan egy 30 napos jóga kihívást találtam, amit egy nagyon aranyos amerikai lány készít. 15-20 perces videók, amik rövid idő alatt segítenek picit kikapcsolni, nyújtani.
És hogy ne csak magamról írjak, egy nagyon kedves barátnőmnek (akinek itt most nem árulhatom el a nevét, nehogy lebukjon) megkérték a kezét, méghozzá rendkívül romantikus módon, úgyhogy innen is üzenem a vőlegényének, hogy le a kalappal. Kriszta pedig a hétvégén félmaratont futott itt Pesten, 1 óra 55 perc alatt, ami egy szuper teljesítmény. Gratulálok innen is!

via Instagram