tavaszi fészekrakás.

Még van pár doboz szanaszét a lakásban, de talán lassan kijelenthetem, hogy Kolossal birtokunkba vettük vadiúj albérletünket. Az elmúlt napokban lépésről-lépésre haladtunk, törölgettünk, felmostunk, mosogattunk, szóval egy teljes körű tavaszi nagytakarítással indítottunk. Nem mondom, hogy nincs még mit beszerezni, tegnap délután is megejtettem egy IKEA-kört, de egyre otthonosabbá varázsoljuk a lakást. A konyhaablakban virítanak a nemrégiben szedett papírtulipánok, az asztalon aranyeső sárgállik (Kolos szedte nekem), száradnak a frissen mosott ruhák, terjeng a készülő leves illata és pihepuha szőnyegre lépünk zuhanyzás után. Csak hogy néhány dolgot említsek, amik hozzájárultak ahhoz, hogy otthonossá váljon új otthonunk.

Szóval belevágtunk az együttélésbe, egyelőre a rendezgetés tölti ki az estéinket, így különösen jól esik már viszonylag korán az ágyba bújás (értsd ez alatt a szivacsokon fekvést, amik alá még be kell szereznünk pár raklapot) és a filmezés. Tegnapelőtt kaptunk egy mikrót, szóval lassan indulhat a popcorn készítés is. Reggelente szendvicseket készítünk egymásnak, majd mindenki indul a munkahelyére, Kolos picit előbb, de utána még bőven van időm készülődni. Így, hogy kiszabadultam a büdös-koszos belvárosból sem érzem magam távol mindentől, a házunk előtt megálló trolival, majd a földalattival és a várbusszal 40 perc alatt a könyvtárba érek, ami 5 perccel több, mint amikor a belvárosból jártam. És nálunk legalább vannak fák és csicsergő madarak. A napokban pedig beköszöntött a tavasz, így ragyogó napsütésben indulnak a dolgos hétköznapok.