első terepfutás.

Dóra már egy ideje csábítgatott a terepfutásra, de nehezen adtam be a derekam, tekintettel arra, hogy eléggé majréznék ott a sötét erdőben bukdácsolva egy fejlámpával a fejemen. A hétvégén azonban mégiscsak sikerült a csábítás, noha közrejátszott ebben az is, hogy verőfényes tavaszi napsütés köszöntött ránk szombat reggel. Dóra szerzett nekünk fuvart, így könnyedén kijutottunk a Határ-nyereghez, ami a "verseny" kiindulópontja és egyben célja is volt. Nőnapi Virág Futást szerveztek a terepfutó srácok, az esemény lényege az volt, hogy a rajttól virágszirom alakban indultak ki az egyes útvonalak 1-2 kilométeres sziromtól kezdve a 4 kilométeresig. Az első szirmot együtt futotta le a nagy csapat (több mint százan voltunk), így megismerhettem a Dóra által csak Kurvarétnek definiált repülőteret. Összesen négy szirmot teljesítettünk, tehát négy papírtulipán boldog tulajdonosai lehettünk, amelyek ott "nőttek" minden egyes szirom-kör útvonalán elrejtőzve, s így mindig nagy örömet adva nekünk, a megtalálóknak. A szirmok között pedig, hogy ne üres hassal futkozzunk, a batyus terülj-terülj asztalkámnál eszegettünk jobbnál jobb falatokat, köztük egy díjnyertes brownie-t, aminek már azóta meg is szereztem a receptjét.