pesti családi hétvége.

Hétvégén ismét vendégeim voltak, ezúttal Anyu és Kriszta töltöttek nálam két napot. Péntek este érkeztek és nem is ültünk otthon sokáig, első utunk a Kürtőskalács Fesztiválra vezetett. Az ismertebb, fahéjas és diós ízvilág mellett olyan újdonság is volt, mint például a csokicseppes kürtőskalács. Ez utóbbi mellett döntöttünk, és végül is nem is rossz ötlet a tésztába apró csokidarabokat sütni, talán jövő nyáron kipróbáljuk magunk is. A fesztiválra nemcsak az édesség csábított minket, hanem az esti fő program is, a Heaven Street Seven adott egy meglepően jó és hosszú koncertet. 

buli van.

"szép lombos gesztenyefák alatt..."

Másnap reggel én egy szigetkörrel indítottam ("könnyű átmozgató..." stb.), hiszen a verseny előtti napon nem árt egy kis mozgás. A nap hátralévő részében is mozogtunk eleget, elmentünk kedvenc pesti turimba, majd a Hummus Bárba ültünk be egy ebédre. Délután kipipálhattunk egy tételt az Anyu "mit nézzünk meg Budapesten" listáján, a Kopaszi-gáton rendezték meg az Oktoberfestet meglepően kevés sörárussal, ám rengeteg kézműves és kacatos kirakodóval. Ittunk magyar és cseh sört és élveztük a napsütést, bár az igazi pipa majd tavasszal kerülhet a listára, hiszen egy kockás plédes pikniket nem hagyhatunk ki.

Vasárnap pedig jött a nagy nap, a Spar Budapest Maraton reggele. Ezúttal tapasztaltabbak voltunk és a felszíni közlekedést választottuk a Hősök terére való eljutáshoz. A Műcsarnoknál már várt minket Kolos és Guszti, majd együtt felfedeztük a terepet. A rajt előtt Dórával is összefutottunk egy fénykép erejéig, de aztán ő ment is tovább a váltóhelyére. A 7 kilométeres Minimaraton távot tehát nem vele, hanem Krisztával futottam le. Együtt indultunk, kicsit talán gyors tempóban, majd egy idő után már különváltunk és Kriszta nem sokkal lemaradva ért be utánam a célba. A tervezett időn három percet sikerült javítanom, 38 perc 51 másodperc alatt futottam le azt a távot, amely miatt még áprilisban, a Vivicittá előtt paráztunk Dórával és amit akkor még 6 perccel lassabban teljesítettünk. 

A célnál felállított lelátónál kipihentük a fáradalmainkat, végigjártuk a kóstoló pavilonokat, majd megnéztük a maraton első befutóit. A DK-s sátornál kipróbáltuk a méréseket, normális értéket csupán a vérnyomásom mutatott, a testzsír százalékom rendkívül alacsony, az izmom mennyisége pedig a magas kategóriába tartozik. Ám ameddig én jól érzem így magam, addig kár lenne most hirtelen őrült kalóriaszámolgatásba fogni, netán zsíros-cupákos húsokat tömni magamba. Akkor már inkább a Nutellás kenyér. :)