Jack, the pumpkin king.

Már régóta ki szerettem volna próbálni a tökfaragást, és most, hogy közeleg a Halloween (tudom-tudom, nálunk Mindenszentek van) és Kolos is szerzett egy kisebb méretű tököt, így gondoltunk egyet és készítettünk egy lámpást. Kolos egyik kedvenc filmjére, a Karácsonyi lidércnyomásra asszociálva alkottuk meg a saját Jackünket. Rárajzoltam a tökre a kivágandó részeket, kiszedtem a belsejét, Kolos pedig egy kés segítségével kivájta a szemet, az orrot és a szájat.

Kicsit utánajártam a töklámpás történetének és kiderült, hogy eredetileg is Jacknek hívják (nemcsak a miénket, hanem általánosságban az összeset), angolul Jack O'Lantern. A mendemonda szerint egy részeges fickó, Jack megtréfálta az ördögöt és felkergette egy fára, majd keresztet rajzolt a törzsére. Az ördög a kereszt miatt nem tudott lemászni, végül Jack megkönyörült rajta és elengedte, ám cserébe az ördögnek meg kellett ígérnie, hogy többé nem kísérti őt. Jacket halála után a mennyországban nem várták tárt karokkal, de a pokolban sem, hiszen az ördög nem felejtette el a tettét. Végül az ördög egy izzó fadarabot adott Jacknek, hogy ne kelljen sötétben élnie, mire Jack egy kivájt répába tette azt, és azóta így kóborol. A répa helyett mára a tök vált népszerűvé, a mi kis Jackünk is ott világított és vigyorgott nekünk még az esti film közben is.