olvasónapló # 11 - Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek

Sok könyvet olvastam már Murakami Harukitól, ám ez a mostani nem az eddigi szokványos regénye. Ez a műve egy memoár az írásról és a futásról, erről a két dologról, ami az író életében a legfontosabb helyet foglalja el. Kigyűjtöttem pár jó idézetet, álljanak itt most ezek a szokásos sztori-leírás helyett.

• "Azon a ponton, amikor úgy tűnik, még tudnék írni, egy határozott mozdulattal leteszem a tollat. Így aztán következő nap könnyű fölvenni a munkát."

• "Mert az a fontos, hogy akár csak egy kicsivel, de meghaladjam a tegnapi önmagam. Ugyanis ha a hosszútávfutásban létezik legyőzendő ellenfél, az a tegnapi önmagunk."

• "Amíg futok, senkivel nem kell beszélnem, és senkit nem kell hallgatnom. Elég csupán a tájat néznem, és saját magamra figyelnem. Ez semmi mással föl nem cserélhető, értékes idő számomra."

• "A legfontosabb, amit az iskolában megtanulunk, az az, hogy a legfontosabb dolgokat nem lehet az iskolában megtanulni."

• "Az izmaink olyanok, mint egy tanulékony haszonállat. Ha odafigyeléssel, fokozatosan adagoljuk számukra a terhelést, akkor maguktól alkalmazkodni fognak, hogy kibírják. […] Az ismétlés segítségével megragad izmaink emlékezetében, hogy >> szóval ennyi melót bizony el kell végeznünk <<. […] Ha azonban napokon keresztül nem kapnak terhelést, akkor automatikusan úgy ítélik meg, hogy >>nahát, szóval már nem kell annyira erőlködnünk, jaj, de jó! <<, és csökkentik a terhelhetőség határát."

• "Ha mindennap odaülünk az asztalhoz, és arra eddzük magunkat, hogy egyetlen feladatra koncentráljunk, a koncentráció és a kitartás magától a sajátunkká válik. Mindez hasonlít izmaink betanításához, melyről korábban írtam. Az információt, hogy számunkra nélkülözhetetlen a mindennapos, szünet nélküli írás és koncentrált munkavégzés, rendszeresen elküldjük a szervezetünknek, és rábírjuk, hogy szépen megjegyezze. Aztán lassan egyre kijjebb toljuk a határokat."

• "Amire támaszkodhatom, az a tapasztalatom és az ösztöneim. A tapasztalatom azt mondja: >>Mindent megtettél, amit tudtál. Most már hiába töprengsz. Csak várd szépen a nagy napot!<< Az ösztöneimnek csak egyetlen megjegyzésük van: >>Idézd magad elé!<< Lehunyom a szemem, és elképzelem, amint Brooklynon, Harlemen, Midtownon át, több tízezer futóval együtt keresztülvágok New York utcáin."

via Pinterest