mégis kell egy fogadalom.

Nem terveztem komolyabb fogadalmat tenni az új évre vonatkozóan, mert ugye tudvalévő, hogy az ilyen január eleji fogadalmak mindig túlságosan légből kapottak és hosszabb távon betarthatatlanok, de most közbejött valami, ami mondjuk úgy, hogy egy égi jel, vagy csak egy szimpla figyelmeztetés a testemtől, hogy figyeljek rá jobban. November óta gyötör a derékfájás, persze nem folyamatosan, de a futóedzések után napokig alig bírok mozogni és lehajolni, de ez a mostani hét volt eddig a legnehezebb, már a reggeli öltözködések is komoly erőfeszítésbe kerültek, az időről már nem is beszélve. Így hát el kellett gondolkodnom rajta, hogy vajon mi lehet az oka ennek (a futásra már ugye rájöttem), és arra jutottam, hogy bizony jobban oda kell figyelnem ezentúl az edzések előtti bemelegítésre, a futás utáni nyújtásra (nem 2 perc, hanem legalább egy negyed óra nyújtás kell, lehetőleg fekve), és ami a legfontosabb, a keresztedzésre. Ez utóbbi valószínűleg a torna lesz, sok-sok erősítés (különösen a hátat és a derekat megdolgoztatva) és az ellazulást segítő jóga gyakorlatok. Mindezeket eddig is végeztem ímmel-ámmal, de ideje lesz egy rendszerességet bevezetni és tartani. Utánanéztem, és a bicajozás se lenne rossz, de ez ebben az évszakban nálam kilőve, úgyhogy maradna a szobabicikli, de amiatt meg Kolos húzza a száját, hogy minek, pedig nagyon jó kis eszköz lehetne így télvíz idején. Amúgy sem hiszem, hogy a rázkódó bicikli jót tenne a deréknak, szóval mindenképpen a benti kerekezés lenne a megoldás. A másik jó sport az úszás, amivel csak annyi probléma van, hogy számomra macerás, utálom, ha tele a medence, én balatoni lány vagyok, nekem kell a sok hely, hogy úszkálhassak. Meg a technikámon is lenne mit javítani, szóval lehet, hogy inkább ártana az úszás, mint használna. A konklúzió tehát annyi, hogy nem lehet ész nélkül futkározni, mert lehet, hogy egy ideig még megy, de aztán itt fáj, ott fáj, nem kell ahhoz eltaknyolni, hogy futósérülése legyen az embernek, elég annyi, ha sokáig terheli ott, ahol már egy idő után a (nem meglévő) izmok feladják a szolgálatot. A hosszú távú futásoknál pedig elengedhetetlen, hogy legyen egy alap, amire építkezhetünk, egy erős, izmos testtel (nemcsak láb, hanem hát, has és karok is!) könnyebb bírni szusszal.

via Pinterest