2014 karácsonya

Kicsit zűrösen indult  idei karácsonyi készülődés, mivel a nagy nehezen leegyeztetett mézeskalács díszítés időpontja pont keresztülhúzta a számításainkat, így már vasárnap hazautaztam Keszthelyre, Kolost egyedül hagyva pár napig. Sajnos idén sem sikerült szert tennem olyan képességre, hogy kettészakadjak, a két felem között 200 km-nyi távolsággal, úgyhogy kompromisszumot kellett kötni, és ez sült ki belőle. Amúgy is ritkán jövök haza mostanában, így legalább pár napot a családdal tölthettem itthon. Érdekes, hogy az itthon fogalma mennyire megváltozott ebben az évben, hiszen Kolossal közös kuckónk is az otthonom, de az igazi, a kiindulópont mindig is Keszthely marad. Úgyhogy múlt vasárnap vonatra ültem, meg sem álltam hazáig (ez így nem teljesen igaz, mert a déli part vasúti felújításai miatt vonatpótló busszal is kellett utaznom). Még aznap délután megnéztük a Fő téren a Civil karácsonyt, ahol kisKolos verset mondott és énekelt, majd pedig forralt borral és forró kürtőskaláccsal melengettük magunkat. Este pedig el is kezdtük a mézeskalács díszítést (a sütésből és szaggatásból idén is kimaradtam, de úgyis a díszítés a legjobb része a dolognak), Kriszta egy idő után az éppen kínzó betegsége miatt feladta a műveletet, de hamarosan csatlakozott Erzsi, így vele és Anyuval hármasban húztuk a cukormáz vonalakat és szórtuk a cukorgyöngyöket. Az összeszámlálás ugyan elmaradt, de a több száz darab ránézésre is megvolt.
A hét eleje további készülődéssel telt, beszereztem még pár ajándékot (az utolsó pillanatban mindig megszáll az ihlet!), becsomagoltam őket, úgyhogy nem is maradt más hátra, mint várni az ünnepet. A fát 23-án díszítettük, tekintettel arra is, hogy én nem látom majd olyan sokáig, és amúgy sem vagyok annak a híve, hogy a 24-e délelőtt teljen fadíszítéssel, és utána bumm, egyből jöjjön a karácsony-hangulat, mert könnyen lehet, hogy nem jön, idén is hét ágra sütött a nap, szerintem jobb minél előbb ráhangolódni az ünnepre. Szépen-lassan, már az adventi időszakban elkezdeni a készülődést és nem mindent az utolsó pillanatra hagyni (kivételt képez ez alól az imént említett határidős ihlet). Nem szeretek semmit sem elkapkodni, csak ráérősen készülni, arany színűre lakkozni a körmömet, még egy karácsony előtti futást beiktatni (a Balaton part teljesen kihalt volt, ahol máskor embertömegek vannak, most egy lélek sem volt, ez a nekem való futóterep), kenegetni a zserbótölteléket, szegfűszeget tűzködni egy narancsba, néha elcsenni egy szaloncukrot a fa alól és a kedvencem: a karácsonyfa ágai közé hajolni és beszívni azt az illatot, amit az évnek csak ebben a szakában lehet érezni. (Le a műfenyőkkel!)
Az ilyen apróságokkal hamar el is érkezett 24-e, délelőtt meglátogattuk a Mamát az otthonban, kisKolos nagy nehezen rászedhető volt, hogy énekeljen neki egy karácsonyi dalt (bezzeg a Fő tér színpadán nem kellett nyaggatni). Vacsorára átjöttek a Krisztáék, kisKolos teljesen be volt sózva, hogy mikor jön a Jézuska, nagy nehezen Anyu elcsalta pisilni, addig odacsempésztem az ajándékokat a fa alá. Nem könnyű a Jézuska szerep, főleg ha ilyen kíváncsi-fáncsi gyerek van a családban. KisKolos Anyutól és tőlem egy Activity társasjátékot kapott, ami kimondottan piciknek is való (Activity My First), és amit még aznap este ki is próbáltunk. KisKolos nagyon jól játszott, hamar megértette a játék lényegét és ügyesen körülírta a kártyalapokon látható rajzokat. Anyut Hegyi Barbara legújabb szakácskönyvével leptem meg, én pedig egy csokifondüt kaptam, amit már alig várom, hogy kipróbálhassak mindenkivel (de tényleg, barátok, kollégák, nem ússzátok meg, de szerintem nem is akarjátok majd).
25-én kihasználva a szép időt, délután tettünk egy sétát Anyuval a Balaton parton, majd este Gáborral és Erzsivel a hévízi moziban néztünk meg egy olasz vígjátékot (Zűrös olasz esküvő), a nyári mozizáshoz hasonlóan, most is abban a szuper, kényelmes fotelekkel teli kisteremben.
Karácsony másnapján visszautaztam Pestre, hogy Kolossal is ünnepeljünk egyet a kis fenyőfánk alatt és megajándékozzuk egymást. Még több mint egy hét szabadság vár rám, így bőven lesz alkalmam folytatni a karácsonyozást, még van egy tál szaloncukor, a hűtő teli bejglivel és zserbóval, biztos, hogy gyújtunk pár csillagszórót, és állítólag jön a hó is.

Egy-két kép erről a hétről: