Lepakoltunk, kicsit eszegettünk a patakparton, majd a napijegy megvétele után a Palya-udvarban nyitottuk meg a fesztivált. Palya Bea Altatok koncertjét hallgattuk meg, ami így a délelőtti órákban kicsit szokatlan volt, de azért szerencsére nem aludtunk el az altatódalok alatt. Bea kislánya, Lili (a lemezen található dalok ihletője) még oda is jött haverkodni az Anyuhoz, tündéri volt, ahogy vigyorgott.
Miután a meleget kissé enyhítettük némi fröccsel, déltől kezdődött is ugyanott a Déli Palya-udvar, ahol Bea és zenekara tartott egy rögtönzött, nyilvános próbát.
Délutáni programnak a színházat választottuk, a KB35 társulat adta elő Titanic vízirevű című darabot (itt megtekinthető), mely egy kis falu elvágyódó, a tehetségüket kibontakoztatni kívánó fiatalokról szólt.
A színdarab után maradtunk az irodalomnál, Lackfi János és Szabó T. Anna improvizáltak verseket a Sebő együttessel karöltve.
Lackfit az anyós téma különösen megihlette, az alábbi gyöngyszem született a színpadon a Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van kezdetű népdal dallamára:
Úgy el vagyok maradva,
Nyakamon a beretva,
Mindjárt jön az anyós,
A lakás nem mutatós
Az uram dolgozik,
A gyerek nem segít
Hogy legyen vendégség
Ilyen ... egy népség
Csönget is már az anyós,
Jaj, de nagyon aranyos,
Kezében ajándék,
Amire sose vágynék
Csönget is már az anyós,
Jaj, de nagyon mutatós,
Kifestve a szeme,
Kötőtűt bökök bele
Kora esti programként a Harcsa Veronika udvarba (bizony, idén már ilyen is van) látogattunk el és hallgattuk meg a Szőke Szabolcs Quartet jazz muzsikáját.
Nem maradtunk végig a koncerten, hiszen a Palya udvarban kezdődött a Momentán Társulat estje, akiknek improvizációs előadásán már voltam egyszer a Creative Mornings keretein belül, de most Anyuval is megnéztem, akinek szintén nagyon tetszett. Az biztos, hogy nincs két egyforma előadásuk.
Sajnos itt sem nézhettük meg az előadás második részét (ezek a fesztiválok már csak ilyenek), mivel Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint adtak koncertet, amit nem lehetett kihagyni.
Másnap reggel, miután kitárgyaltuk az éjszaka folyamán a szomszédainkkal megesett hányós sztorikat, lementünk a kisboltba, hogy az elengedhetetlen fesztiválreggeli kellékeit megvegyük (kifli, májkrém, túró rudi) majd a sátor előtt elfogyasszuk.
Kis időre még a sátrunkat is be kellett cipzározni, akkora zivatar támadt, de szerencsére hamar elvonult, és nemsokára a Kriszta is megérkezett, hogy csatlakozzon hozzánk. Egy véletlen folytán sikerült elcsípnünk Tóth G. Péter (a kapolcsos könyv szerzője, Kolossal már jártunk a túráján) helytörténeti túráját, ami egy kocsmatúra volt, bár inni nem ittunk, mivel volt olyan kocsma is, ami már nem is létezett, csak a hűlt helye.
Miután kis bepillantást láthattunk Kapolcs történelmébe, a vasárnapot nézelődéssel,vásárolgatással, fröccsözéssel töltöttük, szombaton a sok, már-már egymásba nyúló programok mellett amúgy sem jutott sok időnk az árusok portékáit szemlézni.
Ebéd után átsétáltunk Csórompusztára (Kapolcs és Vigántpetend között található kukoricás-parlagfüves pusztaságra), ahol a Hello Wood alkotótáborába pillanthattunk be és nézhettük meg a szebbnél szebb, fából készült alkotást. Nekem a hinta volt a kedvencem.
Így, ilyen jó hangulatban és mozgalmasan telt el ez a két nap a Völgyben, ahová már úgy járok, mintha az otthonom lenne, és ahol évről-évre mindig van új felfedeznivaló. Anyunak pedig idén ez volt a gólyatábor (sátrazás, pia, koncertek, kocsmatúra, hányás [na jó, azok nem mi voltunk]), hiszen szeptembertől az ELTE jogi karának hallgatója lesz, amit természetesen meg kellett ünnepelni.
További fotók az Instagramon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése