felkeltettük a reggelt.

Szűcs Krisztián hangja ébreszt, gyorsan lenyomom. Ritkák az olyan reggelek, amikor Kolos is velem együtt ébredezik, általában egyedül telik az idő, ő olyankor már rég az autóban ül, valahol délre vagy nyugatra tartva. Ma mégis együtt ért minket a reggel, sült a melegszendvics, ropogott a gabonapehely, az esti szokásos fogmosási rituálénk most világosban zajlott. Kolos dalolászott, én döntésképtelenségtől szenvedve álltam a ruhásszekrény előtt (a már megint nincs mit felvennem, pedig dőlnek ki a ruhák még megspékelődött a szemerkélő esővel is), majd idővel mindketten útnak indultunk dolgos hétköznapjaink egyikén.

via Pinterest