2014. április 30., szerda

Helikon. nem lehet megunni.

A keszthelyi Helikoni Ünnepségeket át kell élni jó párszor az életben és mivel két évente rendezik meg, így bőven ki lehet használni egészen általános iskolás kortól (ó, a nagy középiskolások!), a gimnáziumon át (amikor együtt lehet lófrálni a kortársakkal két alkalommal is), az egyetem alatt (jaj, a kis gimisek!) és az egyetem után is (uramatyám, ezek még csak ovisok voltak, mikor én már nagy Helikonos!). Szóval a Helikonokon minden életkorban érdemes részt venni, ilyen-olyan látószögből nézve, de mindig tartogat jó programokat.
Idén még szabadságot is vettem ki péntekre, hogy az egész napomat a Helikonozás élményének szentelhessem. Már előző nap, csütörtökön hazautaztam, ugyanis aznap este volt 30Y koncert a Fő téren és ezzel együtt némi élet is Keszthelyen. Dórival mentünk, a kezdeti "hol rázendített az eső, hol elállt" végül az utóbbival kedvezett nekünk, így sikeresen átvészeltük a koncertet bőrig ázás nélkül.



Másnap délelőtt a kórusokat hallgattam meg a Balatoni Múzeumban (kollégák, ugyebár...), a szokásos allelúja slágerek mellett Pharrell Williams Happy-je nagyon üdítően hatott. Jó látni, hogy a kórusvezetők nyitottak az ilyesmire és a diáksereg is lelkes.
Hazafelé összefutottam gimis angoltanárnőmmel (akit a mai napig imádok), beszéltünk is pár szót, nagyon örült, hogy hazajöttem erre a jó kis eseményre.
Délutántól Anyu is csatlakozott hozzám, együtt beültünk a színházba a színjátszók előadásait megnézni, rögtön ki is fogtunk nagy sajnálatunkra egy passiójátékot, de utána már humorosabb darabok is színpadra kerültek. A programunk rendkívül sűrű volt, beültünk Grecsó Krisztián előadására, de sajnos csak rövid ideig tudtunk maradni (pedig nagyon érdekes történeteket mesélt), mert hamarosan kezdődött az összkar a múzeumnál, ahová be is álltunk énekelni a Krisztával, aki időközben csatlakozott hozzánk. Este a Fő téri templomban hallgattuk meg a tavalyi győztes kórusokat (pécsi mind, naná), ahol a fűtött padok külön élményszámba mentek a szép énekek mellett.
Szombaton elvittem Anyut ifjú kora kedvelt helyszínére, a Muskátli Kávézóba, ahol már száz éve sem járt, egyfajta anyák napi ajándékként meghívtam egy sütire és egy kávéra, mivel május első vasárnapján nem találkozunk majd.




A cukizás után megnéztük a gálát, itt már a versmondók, néptáncosok, modern táncosok, együttesek "krémjét" láthattuk-hallhattuk.
Ez volt hát az idei Helikon nekem, az exhelikonosnak, és bízom benne, hogy két év múlva is lesz szerencsém hasonlóan remek produkciókat látni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése