felálltunk a dobogóra!

A futásnak a húsvét sem lehet akadálya, különösen Balatonedericsen, ahol már évek óta rendeznek futóversenyt, de mi a Krisztával csak nemrég értesültünk róla. Mindkettőnknek megtetszett a lehetőség, így egyből el is döntöttük, hogy indulni fogunk. Húsvét hétfőn délután útra is keltünk mind az öten (Kriszta, Szabolcs, kisKolos, Anyu és én), hogy elsőként nevezzünk, majd pedig a rengeteg időnket, ami a versenyekig volt, egy játszótéren töltsük el. Az első versenyszám a piciké volt, itt kisKolos is indult, hogy aztán be is zsebeljen az ovis fiúk korcsoportban egy harmadik helyezést. Amíg ő pihent (pihenhetett volna, hiszen a fogócskázás érdekesebb tevékenység), addig mi Krisztával a 10 kilométeres táv rajtjához álltunk. Az útvonal többnyire terepen vezetett, dombokon fel és le, szóval a szokásos versenytereptől meglehetően eltérő környezetben. Végig együtt futottunk, a célba is együtt értünk be kézenfogva. Utóbb kiderült, hogy ezzel a kis összekapaszkodással jó nagy fejtörést okoztunk a szervezőknek, hiszen mi értünk be a 40 év alatti nők közül harmadikként. Végül mindkettőnket a dobogó harmadik fokára szólítottak, hogy egy érem, egy oklevél és egy kis helyi (?) bor legyen a jutalmunk. A kezdeti kedvetlenség, a vészjósló sötét fellegek ellenére nem is gondoltuk volna, hogy ilyen jól végződik a 10 km helyett 8,3 km-es (a szervezők kicsit elszámolták magukat) verseny.