Jelentem: elfértek a cuccaim, egyik fele a garázsban, másik fele imitt-amott a Kolos szobájában, de minden el van pakolva rendesen.
Tegnap szívfacsaró látogatást tettem a régen látott, 4 évig egyik otthonomként számon tartott kollégiumban. Azóta, hogy kiköltöztem, teljesen felújították, így már köze sem volt a régi emlékekhez. Talán az ott lakóknak köszönhetően mégis kicsit visszarepülhettem az időben, a Katát látogattam meg ugyanis vadiúj szobájában. Dumálgattunk, sokat nevettünk, 2008-as francia vörösbort kortyolgattunk, és finomságokat ettünk mellé. Még a folyosón is (ahonnan már a távoli múltba vesztek a szerb falfirkáim) dobro veće köszöntés fogadott, ápolva a szerb és horvát barátságot a Dáviddal. Mindenesetre furcsa volt a visszatérés, mintha nem is oda mentem volna vissza, ahonnan eljöttem, de azért egy kicsit mégis.
Ma pedig a nagy költözködést követően dobos próbán voltam a Népligetben (még a Kolos apukáját is elhívtam néző/hallgatóközönségnek), már lelkesen készülünk a horvátországi banzájra. Eléggé futkosósra sikeredett ez a nap: pakolás, zenélés, a Kolos munkahelyén is voltam egyet játszani, sőt még egy fagyizást is besűrítettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése