2011. október 26., szerda

csupa móka

Mozgalmas hétvége volt az utóbbi is. Pénteken Szentendrére mentünk kirándulni a szerbesekkel, eljött velünk a Kolos is, bár kissé sokáig tartott a rábeszélés, de szerintem nem bánta meg. Az ELTE-től indultunk a Nikola Tesla szerb suli kisbuszával. Egész hamar oda is értünk, amíg a csapat másik felét vártuk be, a tanárok jó szerb szokás szerint beültek egy kávéra, mi pedig a csoporttal elmentünk egyet nézelődni a belvárosban. Később szinte ugyanezen az útvonalon folytattuk a kirándulást, ám ezúttal egy bácsi tartott nekünk idegenvezetést. Megnéztük a szerb templomot, az ortodox múzeumot, majd mikor véget ért a "kötelező program", a Kolossal megebédeltünk a lángososnál, amit már a múltkori szentendrei kiránduláskor is felfedeztünk. A desszertet a Szamos Cukrászdában költöttük el, nem is lehetett volna szebb befejezése a tanulmányi kirándulásnak, mint hogy a szerb származású cukrász süteményeiből falatozzunk. Még aznap este tartottam a lakásavató bulimat, jó sokan eljöttek, sokan azok közül is, akiket már rég nem láttam. Beszélgettünk, eszegettünk-iszogattunk, a végén pedig még táncra is perdültünk. Szóval jó volt a hangulat, a többiektől is ezt hallottam vissza, de én is így gondolom, hogy egy jól sikerült bulit szerveztem meg, és hát persze sokat köszönhetek a Kolosnak is, aki közreműködött a felszolgálásban és a vendégek kívánalmainak nyomonkövetésében. Másnap miután nagy nehezen magamhoz tértem, a Dórival (aki ugye nálam aludt, meg még páran rajta kívül) és a Kolossal elmentünk várost nézni, majd nagy nehezen sikerült találni egy megfelelő pizzériát, ahol meg is tudtunk ebédelni. A Dóri szombaton ment is vissza, még a buszhoz kikísérés előtt beiktattunk egy turizást is itt az utcánk végén, egész jó hely, még biztos benézek oda. Vasárnap kihasználva az ünnepnapot, Kolossal elmentünk a Ludwigba megnézni az Édentől Keletre kiállítást. Nagyon tetszett mindkettőnknek a fotórealizmust fő tematikaként beállító tárlat, talán még ki is jelenthetem, hogy ez a kiállítás tetszett eddig a legjobban a Ludwigban. Még cikket is írtam róla, ma fel is került a stop.hu-ra.
Tegnap a sok szórakozás után azért sikerült beiktatnom egy dolgos napot is, diákmelós csomagoláson voltam, körömcsipeszeket kellett dobozolni, vonalkóddal ellátni, stb. Olyan volt a munka, mint egy ilyen napközis foglalkozás, asztaloknál ültünk körbe, és úgy osztottuk el a munka egyes lépéseit egymás között. A munkaadó   is rendes volt, fél órával előbb odaértem, de még azt is kifizette a végén a túlórapénz osztáskor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése