.a kis cukortolvaj.

A húzós hét után újra itthon. Azonban még nem számoltam be a csütörtök esti (talán nem utolsó) Magashegyi koncertről a ZP-ben. Alapozás gyanánt a Turisztot kerestük fel a Kolossal, majd csak utána utaztunk el a Zöldbe. A Kriszti is csatlakozott hozzánk, együtt tomboltunk a mostanában már számomra is egyre szerethetőbb számokra.
Szóval végre Keszthelyen vagyok, már hiányzott a friss levegő, a csend, a tisztaság és a napfényes szobám. Tegnap Anyummal megnéztük a Munkácsy kiállítást a kastélyban, melyről már egész nyáron beszéltünk, hogy majd el kellene látogatni rá, de mindig húztuk-halasztottuk. A kiállítás 69 képből állt, köztük voltak vázlatok is az egyes nagyobb festményekhez, például Az ásító inashoz és a Miltonhoz. Sajnos régen olvastam már Dallos Sándor két regényét, amely Munkácsy életéről szól, de az Anyu szorgalmas volt nyáron és újraolvasta, így némi hozzáfűznivalója is akadt az egyes képekhez. Valószínűleg az élethűségük miatt tetszettek a képek, olyanok voltak, akár a fényképek, főleg távolabbról nézve, ahogy még jobban kirajzolódott a sötét erdőben a fák közül kibukkanó napfény.  Kedvencem pedig nem más lett, mint A kis cukortolvaj.

Munkácsy Mihály: A kis cukortolvaj (1883)