.a Mátránál magasabb a Tátra.

Beteg voltam és ihlettelen, ha lehet így mondani. Pedig olyan jó dolgok történtek, amiket muszáj elmesélni, így hát most kerítek rá alkalmat. A múlt hétvégén Kolossal és családjával Szlovákiába utaztunk, egészen a Tátrába. Egy kempingben laktunk a szlovák paradicsomban, a kezdeti félelmem ellenére nem is fáztunk a sátorban, sőtmitöbb, inkább melegünk volt. Az első napon még csak ismerkedtünk a hegyi levegővel, majd másnap már hatalmas túrába kezdtünk, a Magas-Tátra csúcsa felé felvonóval vezetett utunk. Még sosem ültem ilyenen, fantasztikus élmény volt. Fent a hegytetőn (na jó, még volt egy megálló a legtetejéig) volt egy tó, amit körbejártunk, néha pedig egy felhő suhant át rajtunk. A túra igazán ott kezdődött, amikor le kellett jönnünk a hegyről, de azt is megoldottuk. Este szalonnát sütöttünk, meg olyan amerikai-féle pillecukrot, ami szerintem teljesen olyan, mint a pumpedli. A második napon, kissé már fáradtabban és fájós lábakon, de ismét útnak indultunk, ezúttal egy veszélyesebb szakaszon, patakokon átkelve, folyó felett egyensúlyozva, létrákon felmászva, csúszós köveken egyensúlyozva. Hihetetlen, de ezt is megcsináltam. Azt hiszem, ezek után a Lepke Túra csupán egy kellemes kis sétának lesz betudható. Voltak persze az izgalmas részek mellett hátborzongatóak is, tudniillik valami eszement alakok egymásra rakott kövekkel, faágakból készült rémisztő szoborral, földbe nyomott babafejjel ijesztgették a jónépet. Arról a folyóparton hagyott kisfiú pulcsiról és nadrágról meg ne is beszéljünk. De ezek ellenére jól éreztem magam, a Kolos ismét jó kis élményhez juttatott. Csak az a hazafelé úton történő behajtani tilos tábla és az azt követő kidőlt fás útszakasz ne lett volna, ahol még a szlovák rendőrök is megbüntettek minket. Talán kellett ez is a végére, a kaland kedvéért. Nem csak a csapolt Kofola meg a banános csoki.