Vannak különösen jó napok az életben. A tegnapi például egy ilyen nap volt. Már kora reggel a szigeten indítottam egy körrel, futás után jól esett a forró zuhany. Ezután igyekvés a munkahelyre, ahol viszonylag hamar el is jött a délután, amikor is Zsófival átsétáltunk a Galériába szakmai napra. A Rozsda Endre kiállítást néztük meg, a többnyire Párizsban élt festőművész kaotikusabbnál kaotikusabb képeit és fotóit. A csodás színvilág, amely a vásznakat beterítette (ahogy ő fogalmaz, egy kevés helyet sem hagyva a fehér színnek) mindkettőnket lenyűgözött. A kulturális program után beültünk a Mozaik nevű teázóba, hogy tovább folytassuk az egész napon átívelő beszélgetést. A napot kókuszgolyó készítéssel zártam a mai Lucia búcsúztató bulira, és amíg a hűtőben dermedt a golyóalap, addig befejeztem a Dextert. Szinte mindenki, akit ismerek és látta a sorozat záró évadát, egytől egyig panaszkodott, hogy elrontották az összes részt és különösen a befejezést. Ennek fényében én sem vártam sok jót, ám csalódnom kellett. Nekem tetszett a befejezés és végigizgultam a tizenkét részt.
 |
| Rozsda Endre |
 |
| Rozsda Endre |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése