koszorúslányok.

A régi, kollégiumi időket felidéző találka volt tegnapelőtt Katánál, ahol négyen gyűltünk össze a másik Katával, valamint Luciával kiegészülve. Megbeszélnivaló akadt bőven, azon szinte már meg sem lepődtünk, hogy a világutazó Kata szeptember végétől Spanyolországban tölti három hónapos gyakorlatát. Luciáról kiderült, hogy elköltözött és hogy ugyanabban a People Team táborban voltunk még 2004-ben, csak ő színjátszón én meg angolon. Elvileg láttam szerepelni is, bár ilyesmire nem emlékszem. Papp Kata időközben feleség lett, szóval már nem is így hívják. Hozott fényképeket az esküvőről, amit szinte az utolsó részletig ők és a család szervezett, készítette a gyűrűpárnákat (ki gondolná, hogy még ilyesmi is kell egy esküvőhöz?!) és maga a ruha is saját tervezés volt. A fotók hátterében gyönyörű napraforgó tábla volt, és az egész esküvőn visszatérő motívum volt ez a virág. A koszorúslányok valóban koszorút viseltek, Katának ez különösen tetszett, és valóban, a szó etimológiájába még egyikünk se gondolt bele korábban. Szóval mindenki éli a kis életét, utazgat, dolgozgat, tanulgat és persze most is megfogadtuk, hogy a lehető leghamarabb ismét összegyűlünk egy eszem-iszommal egybekötött beszélgetésre.