Fishing On Orfű, avagy, aki nem itt van, az hol van?

Pár éve már elsirattuk őket, de most ismét összeálltak, ha csak egy koncertre is, de végre megint volt egy fesztivál, ahol fellépett a Kispál és a Borz (és lelkesek voltak, mint régen). A Fishing 0. napja idén is róluk szólt, ugyanúgy, mint tavaly, de most nem mások játszották a számaikat, hanem ők maguk adták elő az első három lemez anyagát. Bár abban az időben még csak óvodás éveimet tapostam, ez korántsem jelenti azt, hogy ne lettek volna ismerősek a számok, mindezt az is bizonyítja, hogy másnap a rekedt hangommal boldogítottam mindenkit (de rég volt már ilyen!).

Szóval idén is megnyitottuk a nyarat, egy fesztivállal, ahogy az kell. A leutazást Orfűre némileg megkönnyítette, hogy Benjáminnál akadt még hely az autóban, így viszonylag hamar és sok cipekedéstől megkímélve magunkat juthattunk le délre (mert akik élnek, azok...). Miután mindannyian jó hangulatba kerültünk, lassacskán el is kezdődtek az esti programok, a Kispál előzenekara a PUF volt, de erről most csak ennyit tudok írni.

Kispál

Másnap a másnapossággal és a rekedtséggel küszködve fetrengtünk egyet a tóparton, sajnos az időjárás idén nem kedvezett nekünk (bár a tavalyi napszúrást se sírom vissza) és a fürdőzés elmaradt, pedig még matraccal is készültünk. A csütörtöki napok a fesztiválokon általában azt a tendenciát mutatják, hogy erre a napra szedik össze a legrémesebb zenekarokat, hiszen valahová azokat is be kell suvasztani a programba, és hát mégse lehet péntekre vagy szombatra időzíteni őket. Ennek okán a Fishing első napján (ami ugye a második, ezt a nulladik meg mínusz negyedik napokat nem bírom megérteni) nem sokat koncerteztünk, de azért így is akadt pár, például Daniék koncertje a Mary Popkidsszel, ahol a (második) legnagyobb attrakció a közönségben fel-felbukkanó Palvin Barbi volt. Miután elégszer elüvöltöttük, hogy "de", a hangulatos, hajó installációval feldobott fröccsöző helyszínre tévedtünk és meghallgattuk a Császári Pillanatműveket, akik a frontemberüknek köszönhetően némi régen volt Csá, Misi! számmal is megörvendeztettek bennünket. Az is jelzi, hogy nem vagyunk már tizenéves fesztiválozók, picit lepihentünk a nap (számunkra) utolsó koncertje előtt, az Intim Torna Illegál látványos, bár számomra picit már érzelgős produkcióját néztük és hallgattuk meg aznap utoljára.

Mary Popkids

Császári Pillanatművek

Intim Torna Illegál

A harmadik nap délelőttje és délutánja is a szokásos döglődéssel, fröccsözéssel telt, már nem is számoltuk, hogy hányadik kebap (figyelem, nem elírás!) tálat ettük meg, de hát annyira finom volt. Este a nagyszínpad programját választottuk, elsőként a Budapest Bár nosztalgikus nótáira ringatóztunk, majd jött Péterfy Bori, bár őt már egy padon ücsörögve hallgattuk meg, miközben a Fishing dimbes-dombos lejtőin eső-kelő, csúszkáló (picit esett az eső aznap) fesztiválozóin mulattunk.

ő volt a pajtásunk, együtt néztük a tavat.

puha

Az utolsó napi fetrengés/fröccsözés/kebap tál evés után úgy döntöttünk, hogy belehallgatunk az ismeretlenebb zenekarok koncertjeibe is, így keveredtünk el a Soulwave, a Pegazusok Nem Léteznek, majd pedig a Vasárnapi Gyerekek koncertekre. Az utóbbi jobban tetszett, de persze nem voltunk elkeseredve, amikor ott kellett hagynunk őket, mert a HS7 kezdett a nagyszínpadon. Végre egy zenekar, amelyik felhívja a színpadra a közreműködő előadót (mert hát mégis milyen sánta a Mary Popkids a Punnany nélkül a Mosoly című számban, és a Soerii & Poolek Odett nélkül, pedig mindannyian egy napon léptek fel), így mindenki örömére meghallgathattuk a Konyhát Lovasival karöltve.

HS7 feat. Lovasi

Szűcs Krisztiánék műsora után ismét pihi következett, majd belehallgattunk a Soerii & Poolek baromkodásba, akik végre nem hajnali 2-kor léptek fel, mint általában a fesztiválokon szoktak. "Sajnos" nem tudtuk végig nézni a kis műsort a színpadon, mivel az este utolsó, a Fishing legjobban várt (na jó, nem, idén az a Kispál volt) koncertje következett, a névadó Kiscsillag. Kedvenc számommal kezdtek, mely mondhatjuk, hogy az idei fesztivál jelmondata lett, mert tényleg, aki nem itt van, az hol van? Az jól lemaradt mindenről, Kispál cigánykerekéről, a tóátugrásról (arról mi is), a májkrémet is leköröző fesztiválkajáról, a sajtos puffancsról, az üvöltöző táborlakókról és a sorokról a vécék előtt. Utóbbiak is csak addig bosszantanak, míg még friss az emlék, nemsokára már úgyis azon kapjuk magunkat, hogy vesszük a bérletet és tűkön ülve várjuk a 2015-ös, a soron következő három albumra építkező Kispál koncertet.

Kiscsillag