Bármennyire is fontolgattuk, hogy számunkra idén kimarad a VOLT Fesztivál, azért mégiscsak odahúzott a szívünk. Kicsit kisebb létszámban, a Malkóval meg a Barnával indultunk Keszthelyről. A három átszállást már rutinból megoldottuk, bár a végén a srácok már nem igazán tudták mi merre, még az összetört borosüveg sem hatotta meg őket túlságosabban. Szóval nagy nehezen, de odaértünk, majd én a karszalagom átvételét követően már külön utakon járva folytattam utamat. A teherbejárón közelítettem meg a fesztivált, még alig lézengett bent néhány ember, bőven volt lehetőségem eldobni a sátramat a legjobb helyen, valamint a srácok sátrát is jó helyre teríteni. Ezután kb. 3 óra semmittevés következett, Malkóék a sorban álltak, Kolos a VOLT vonattal zötykölődött, én meg felfaltam a fél málna- és barackkészletemet, valamint ötször kiolvastam a VOLT-os programfüzetet. De aztán végre mindannyian megérkeztek. Mi a Kolossal kimentünk a városba kedvenc pizzériánkba, majd még este belenéztünk a gálába (20 éves a VOLT, ennek az okán lépett fel sok zenekar egymás után a nagyszínpadon. Részletes beszámolót most nem írok, inkább bemásolom a Trubira írt cikkemet. Lényeg a lényeg, jól éreztük magunkat, bár iszonyatosan meleg volt, a zuhanyzókban pedig nem volt víz. A jövő évet még meglátjuk, de idén tény, hogy jobb volt a hangulat, mint tavaly.
Részletek a cikkből:
A
fesztivál első napján, miután a szokásos kisbolt – fogmosó vályú kört bejártam,
már délután indulhatott is a buli Odett koncertjén. A vírusokra és járványokra
fittyet hányó énekesnő fekete ruhájával szépen letisztogatta a színpadot, ám a
széléről nem mert leugrani a közönséghez, tériszonyra hivatkozva. A fellépők
sorát a bájos Harcsa Veronika követte, aki idén csupán a Quartettel adott
koncertet. A lelkesedés és a zenélés szeretete az együttes összes tagjáról
sugárzik, és ezt bizony a hallgatóságnak is sikerül átadniuk. Vera a számokat
hol a türkiz pólót viselőknek, hol pedig az anyukájának küldte, és a különös
hangeffekteket sem hanyagolták: papírlap tépkedése adta meg a ritmust.
Sötétedés után a Heaven Street Seven játszott többek között új számokat is, az
album várhatóan szeptemberben jelenik meg. A koncerten úgy tűnt, Szűcs
Krisztián kezd kiöregedni az alternatív rocksztárságból, legalábbis a színpadon
landoló üres söröspohár okozta felháborodás ennek tudható be. Az esti fellépők,
ahogy az lenni szokott, a nagyszínpadon játszó külföldi zenekarokról is véleményt
alkottak a számok között. Beck Zoli boldog volt, hogy a Skrillex f***ság
helyett az ő koncertjét választották a fesztiválozók, Lecsó pedig kissé
szomorúan ismerte be, hogy lánya inkább a Snow Patrolon táncol, mint a Pál
Utcai Fiúk koncertjén.
A VOLT második napja híján volt a jó koncerteknek, ilyen üresjáratokra
legjobb, ha városnézést szervezünk, vagy felfedezzük Sopron legjobb
pizzériáját. Persze a délutáni Kerekes Bandet így sem lehetett kihagyni, a
strandfíling alapját megadta a tűző napsütés, az énekes vízipisztollyal
lövöldözve frissítette fel a Mr. Hungary-n elfáradt népet. Este az Intim Torna
Illegál táncoltatta meg a közönséget, majd kézfogással demonstráltuk erőnket a
közben a nagyszínpadon koncertező Faith No More-ral szemben. A Tankcsapda koncertjeire
hajazó szélgép bevetését nem nagyon értettem, de talán a hőség ellen megfelelő
védelmet nyújtott.
A pénteki nap már kora délelőtt a fesztiválozók kedvencével
kezdődött, a tavalyi év után idén is tömegeket vonzott az Alma Együttes
gyerekeknek (is) szóló koncertje. A YouTube-ról ismert, a szülinapos számot
parodizáló Vadalma Együttes sem hiányozhatott a közönség soraiból. A harmadik
nap estéje már mozgalmasabbra sikerült, a PASO megadta a lendületet, a Žagaron kissé
lecsendesedhettünk, majd jött Péterfy Bori, aki miután „teljesítette női
kötelességét”, vagyis anyuka lett, ismét hatalmas bulival várta a rajongókat. A
nagyszínpad esti fő fellépője, a norvég Röyksopp kezdetben a várthoz hasonló
színvonalat produkált, ám egy idő után ellaposodott a hangulat, és inkább
felkerekedtem, hátha Yonderboi már elkezdte várva-várt koncertjét. A hazai
közönségnek elsőként felcsendülő új számok a régiek mellett visszahozták a
régen volt Yonderboi koncertek világát. A színpadon álló díszlet, egy ház
szerkezete, valamint egy hatalmas Y már az első pillanattól jelezte, hogy itt
valami nem mindennapi dolog van készülőben.
A fesztivál utolsó napján, ahogy az lenni szokott, a
legnagyobb érdeklődésre számot tartó zenekarok léptek fel. Délelőtt a
gyerekeknek és a gyereklelkű felnőtteknek énekelt Szalóki Ági, délután pedig az
Esti Kornél izzasztotta meg a fesztiválozókat. A Csík Zenekar tűző napon adott
koncertet, de még így is rengetegen odaálltak a nagyszínpad elé, hogy együtt
énekeljék a népszerű Quimby és Kispál feldolgozásokat. Sajnos Kiss Tibi és
Lovasi nem csatlakozott az énekléshez, pedig az aznap esti fellépésükből adódóan
sokan számítottak rá. A Kiscsillag amennyire csak tudta, elviccelte a
koncertet, bebizonyították, hogy még az Eurovíziós Dalfesztiválon is megállnák
a helyüket diszkósított MOL kútnál című számukkal. A Quimby is szokásához hűen
megénekeltette és megtáncoltatta a közönséget, Kiss Tibi pedig rendkívül büszke
volt rá, hogy Iggy Pop előzenekara lehetnek, hiszen fiatalkori kedvencéről van
szó. Nem is lehetett volna látványosabb befejezése a VOLT Fesztiválnak, mint az
Iggy & The Stooges fellépése, ahol szem- és fültanúi lehettünk egy
ízig-vérig rocksztár műsorának. Volt ott minden, ami egy rockkoncerten
elvárható: Iggy élvezte a közönség simogatását, a közönség élvezte, hogy végigtapogathatja
a hatvanöt éves örökifjú csontos felsőtestét és lebegő haját. Showműsor
kerekedett a koncertből, Iggy táncosokat hívott fel a színpadra a rajongók
közül, leköpte a kamerát, földhöz csapkodta a mikrofont. Az amúgy unalmas és
egyhangú nyugdíjas rock valószínűleg közel sem lett volna ennyire élvezetes, ha
ezeket az elemeket mellőzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése