Kapolcs mindig megér egy napot.

Kapolcs minden évben kihagyhatatlan, éppen ezért nem telhetett el nélküle ez a nyár sem. A helyszín egyre szűkül, a fogyatkozó árusok egyre kevesebb helyet foglalnak el és a programok sem túl változatosak a tavalyi felhozatalhoz képest, de egy rövid, egy napos kiruccanást megért a dolog. Anyuval és Krisztával "kapolcsoztunk", avagy végignéztük az árusok portékáit (és szórtuk is náluk a pénzt), finomságokat ettünk (langallót, kürtőskalácsot, sőt még a csigakrumplit is kipróbáltuk), fröccsöztünk a patakparton és törölgettük izzadó homlokunkat, hiszen az egyik legforróbb nyári napot fogtuk ki.

az élet apró örömei. # 25

• Kolossal együtt, egy könyvből olvasni.
• a munkahely, ahová jó bemenni és ahol jó a társaság.
• Anyuval Facebook chatelni a munkahelyről.
• moziba menni Kolossal. zombis film, popcorn és kóla. 
• régóta tervezett programként kedves kolléganőimmel munka után beültünk a Cserpesbe. 
• idegenvezetés az oszk-ban, közben remekül inspirálódni azzal kapcsolatban, hogy szeptembertől a tettek mezejére lépjünk, és valami közösségépítőbe fogjunk. 
• az első fizetésemből vásárolt óriás méretű Nutella.

Ádám kockái. ezt a fehéret kimondottan nekem hozta. #piszkosuldolgozunk

heti mottó. # 20

via Pinterest

élménygyűjtés.

A héten több barátommal is sikerült találkákat összehozni, sőt még futni is voltam, tehát abszolút kezdek visszatérni a pesti életbe. Még a hét közepén látogattam meg Krisztit, aki nemrég tért haza Belgiumból, ahol egy tartalmas Erasmus félévet töltött. A blogjának köszönhetően hétről-hétre nyomon tudtam követni, hogy éppen merre jár, de azért jó volt még egy fényképnézegetéssel egybekötött, a cenzúrázatlan részeket is megemlítő élménybeszámoló. Közben finom belga csokikat és waffeleket eszegettem, bár csak egymagamban, mivel Kriszti állítólag már unja őket. Hm, számomra érthetetlen.
Csütörtökön munka után ketten is a társaságomat igényelték, ezért sem Daninak, sem Luciának nem mondtam nemet, így egy hármas "randit" tartottunk a Toldinál. Élménybeszámoló itt is akadt bőven mindenki részéről egy-egy limonádé mellett.
Tegnap pedig végre összehoztunk egy futást Dórával, két kört futottunk a szigeten. A nagy hőségben mindkét csücsöknél igénybe vettük a frissítőállomásokat, és egy viszonylag jó időt futottunk. Dóra a chi futást alkalmazva jól bele is húzott a végén, nekem csak utána árulta el a titkát. Az edzés után Dóránál még hűtött citromos sörrel jutalmaztuk meg magunkat, és a közelmúltban történtek elmesélése itt sem maradhatott el.

via Pinterest

"majd a Photoshop!"

Állítólag tíz évente egyszer, ha akad olyan jellegű csapatmunka az osztályunkon, mint amire ezen a héten került sor. Az 1518-as Kassai Graduale két óriási (egyenként cirka 45 kiló [majdnem, mint én magam]) kötetét örökítettük át az utókornak digitális formátumban. Három napig folyt a munka, hol újra kellett kezdeni, hol időbe telt, amíg lehozták nekünk a hatalmas kódexet. Ádám és Zsolt két oldalról, állványokra helyezett fényképezőgépekkel fotózták a köteteket, én pedig a lapozó és szamárfülsimító szerepét töltöttem be. A meghatározhatatlan foltok (elvetélt apácák vérére tippeltünk, de akár agyvelő is lehetett), zöld penészek és kiégett lyukak néha lassították a munkát, különösen akkor, mikor már mindenünk viszketett, de elképzelhető, hogy csak bebeszéltük magunknak. Mindenesetre néha egy-egy alapos kézmosás mindannyiunkra ránk fért. Valamilyen szinten tényleg csapatépítő volt a projekt, közben sokat beszélgettünk, poénkodtunk és hallgattuk Ádám meglehetősen vegyesfelvágott zenéit.

szakszerűen, kesztyűben - amúgy nem volt rajtam.

bár nem látszik, de Ádám ragasztószalaggal kötötte be bibis ujjamat. valóban hatásos. #piszkosuldolgozunk

az élet apró örömei. # 24

Az elmúlt napokban és hetekben különösen fontos volt, hogy találjak valami szépet is magam körül.

• Megérkezett az első igazi fizetésem.
• Munkahelyi közös lecsófőzés és borozás.
• Családi fagyizás.
• Kirándulás Szabolccsal és kisKolossal a Kányavári-szigetre, majd a sármelléki repülőtérre.
• Sok futás otthon, a 10 km-esre Anyu is elkísért bringával. Tetszett neki is.
• Szervezett raktári séta a munkahelyen. 
• VOLT-os pohár Zsófitól.
• Igazi piros-fehér kockás piknikező / strandoló pléd.
• Barack, málna, dinnye.

via Pinterest

búcsúzom.

Kedves Papa!

Amikor utoljára találkoztunk, az autós pólómban voltam, mondani is akartam, hogy "nézd, ez neked való!", de valamiért nem mondtam. Most már nem is tudom többé. Úgyhogy inkább leírom. Azt is, hogy mennyi sok  emlék tört elő belőlem az utóbbi egy napban. Például az, amikor kislányként nálatok voltam, és este a tévé előtt ülve mindig odatartottam a lábujjaimat, hogy akkor tessék őket masszírozni (azóta is szeretem!). Vagy amikor beledobáltál a Balatonba. De a tengerparti nyaralásokat se feledem. Igazi barkácsolós nagypapa lévén bátran eléd lehetett állni olyan ötletekkel, hogy fessük le pöttyösre a bicajomat, és bevonhattalak a gyűrűkészítő projektembe is. Ha meglátok egy nagyalakú napilapot, egyből te jutsz eszembe, ahogy szétterítetted az ebédlőasztalon a Zalai Hírlapot, és azután másnak már nem is volt ott helye. Délutánonként hangosan horkolva sziesztáztál, így aztán nehezen hallhattad meg a csöngetéseket. Kriszta kettőt, én hármat csengettem, ha együtt érkeztünk, öt lett belőle. Szerettem kiskoromban a nagy pocakodon nevetni - persze csak kedvesen. Sajnálom, hogy nem szereztem meg időben a jogsit, pedig rád biztosan számíthattam volna, hiszen nálad jobb autószakértő nem is létezett. Hiányozni fogsz a kerti partikról és a családi ünneplésekről. De tudom, hogy most valami olyan helyen vagy, ahol végre nyugalom vesz körül.

Még találkozunk!

Ölel:

Unokád